Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-05 / 23. szám

KISKUNHALASI ÚJSÁG. azt az uj csapos legény magával vitte. Keresztes nyomban jelentést tett az esetről a rendőrségnél, a hol is a nyomozást ez irányban meg is kezdették. A tolvaj gyalogosan menekült Halasról s már másnap látták is Szabadkán a lopott pénzen vásárolt uj öl­tözékben. — De még akkor a lopás felfedezve nem lévén, sikerült a tolvajnak elmenekülnie. Csődök. Csőd nyittatott Holländer József gabona­kereskedő ellen : csődtömeggondnok dr. Kozits Zoltán. — Propper Miksa rőföskereskedő elien ; csődtömeg­gondnok dr. Pázsit Pál. Elment a Mátyás. Van-e Halason, ki-e nevet nem ismeri ? ! A hosszú évek során át Keresztesnél alkalmazásban volt Mátyás főpincér, ki figyelmes ki­szolgálása által városunk közönségének mondhatni kedvenc pincére volt, eltávozott Halasról; önállósí­totta magát, kibérelte a kiskőrösi nagyvendéglőt. Kí­vánjuk neki, hogy vállalkozását siker koronázza, szor­galmával és becsületességevei nagyon is kiszolgált! Halálozás. Babó Antal, Babó Sándor fakereskedö fia hosszas szenvedés után f. hó elsején elhunyt. Te­metése ma d. u. 5 órakor lesz. Nyilvános árverés. A városi tanács 438—906. számú határozata folytán a régi kir. járásbirósági épü­letben levő 9 szoba és egy bolt helyiség f. hó 7-én csütörtökön d. u. 2 órakor a tanács jegyzői hivatal­ban nyilvános árverés utján haszonbérbe adatik, hova bérleni szándékozók ezennel meghivatnak. A bérleti feltételek a fenti hivatalnál tudhatok meg a hivatalos órák alatt. A rn. kir. íöldmiveíésügyi minisztérium mező­gazdasági munkás ügyek osztályának 163. számú le­irata alapján felhivatnak mindazon mezei munkások, a kik még aratásra vagy nyári mezei munkára el nem szegődtek és hajlandók volnának az ország más ré­szébe munkát vállalni, jelentkezzenek Bodicsi Sándor munkásközvetitőnél a Fehér háznál levő kézbesítői szobában. Hatóságilag figyelmeztetik a lakosság, hogy utcán és tereKen levő eperfákról a Iombsz’edést meg­engedni köteles, a selyemtenyésztök részére figyel­meztetnek azonban a selyemtenyésztők, hogy a fiatal eperfákról lombot szedni ne merészeljenek és a fa­ágakat le ne tördössék, a lombot (vagy levelet elő­írás szerint szedjék) ellenesetben, úgy a lombszedést megakadályozok, valamint a szabálytalan lombszedők a legszigorúbban fognak büntettetni. Értesittetik a lakosság, hogy az elöljáróság által újonnan átdolgozott, a városi tanács és szakosz­tály által felülvizsgált városi szervezési szabályrende­let miatt számított 15 nap alatt a jegyzői hivatalban bárki által megtekinthető. Versenytárgyalási hirdetmény. A kiskunhalasi róm. kath. hitközség közönsége által Kiskunhalason így merülnek a szavak a feledés tengerébe. A régies beszédmód alig lel az uj nemzedékben köve­tőre, s az archaismusok nem igen szoktak feltámadni- Mikor Horatius azt mondta : „Multa renascentur, quae iám cecidere cadentque Quae nunc sunt in honore, vocabula, si volet usus." A multa helyett szókkal több joggal írhatott volna pauca-t. A szavaknak az ily feltámasztása mindig mes­terséges dolog, iró emberek munkája. Még azok is inkább csak kuriózum gyanánt tesznek ilyet, vagy jellemzés kedvéért. A mi & nyelvben egyszer meg­halt, az meg van halva ; még kisérteni is alig járhat fel néma sírjából. Az élet megy a fejlődés örök utján feltartóztathatatlanul tovább. Nagy József. Utolsó szerelem. Akarom hinni, hogy még nincsen vége, Hogy nem szállt még szivemre örök béke. Lángolni Jog még szilaj lobogással, Szeretni fog még hű odaadással. Igen, utolsó szerelemre várok. Lágy puha fészekre, amelybe szállók És csókos ajkra, ölelő karokra, És tomboló szerelmes viharokra. Utolsó, egyetlen szerelmet várok . . . Oh, teljesüljetek be édes álmok ! . . . Sors, adj egy utolsó szerelmet nékem, Hadd tudjam én is meg, hogy minek éltem! a Főutca 1243. sz. beltelken újonnan építtetni szán­dékolt plébánia lak építéséhez szükséges összes épi- tömunkák és anyagszáilitások biztosítására verseny- tárgyalás rendeltetvén, erről a vállalkozni kívánók az­zal értesiítetnek, hogy erre vonatkozó zárt Írásbeli ajánlataikat az árlejtési feltételekben megállápitott módon kiállítva s felszerelve legkésőbb 1906. évi ju­nius hó 10-ik napjának déli 12 órájáig a kiskunha­lasi róm. kath. plébánia hivatalhoz nyújtsák be. Az építési tervek, méretkimutatás, építési költségvetés az árlejtési és vállalaíi feltételek a tervezés és műveze­téssel megbízott Kozics István műépítész irodájában (Kiskunhalas Harmat utca 697. sz. tekinthetők be, hol is a vállalatra vonatkozó minden egyéb felvilágosítás is megszerezhető. Előirányzott építési főösszeg 22361 kor. 34 fillér. Bánatpénz az előirányztot összeg 5 szá­zaléka. Kiskunhalas, 1906. május hó 24-én. Véber István esperes-plébános, hitk. elnök. Uj sárkőraktár Kiskunhalason Schön Fáninál, Alsó-templomtér. Állandó nagy választékú raktár, mindenféle faj és kivitelű sírkövekben tiz forintól feljebb. A betűk aranyozásának tartósságáért kezességet vállal. Szolid és jó munka. Temető munka elválialtatik. CSARNOK. A jó aíyafiság. Káspár Ilona, a kántor leánya, komplikált szép­ség volt. Arca nagymértékű szabálytalanságot mutatott. Hogy egyebet ne említsek, orra jóval túlhaladta azt a mértéket, a melyet a Gracchusok anyjának a régi réz­metszeteken kiszabni szoktak. Parancsoló, domináló orr volt, melyet — ezt hiába is igyekeznék leplezni — kissé fennhordott. Haja és szeme igézőén fekete volt. Valami bűvös sötétség áradt belőlük. Ami műveltségét illeti, arra nézve nagyon elté­rők voltak a vélemények. Egyfelől el kellett ismerni, hogy remekül zongorázik, másfelől erősen kétségbe vonták, hogy franciául tudna. Igaz, hogy az utóbbit bajos volt ellenőrizni, mert Széllakon, hol Ilonának apja káníortanitó volt, egy élő ember sem tudott fran­ciául. A holtak pedig ilyen kényes kérdésekben nem nyilatkoznak. Káspár Ilonának nagyon gazdag rokonai voltak. Egyik bácsija, Káspár Alajos, tiszttartója volt a grófi uradalomnak. Nagyhírű, vagyonos ember, ki négyes­fogaton parádézott leányaival, a két lenszinhaju, kissé szeplős kisasszonyokkal. Az atyafiságot tartották, de csak úgy, a hogy gazdag rokon a szegény embert tartja. A tiszttartó öcscsének, a kántornak, szívesebben szolgált tanács­csal, mint kaiácscsal. Áz utóbbi abból állott, hogy minden évben küldött három zsák lisztet a kántor­iakba, de nem a legjobb minőségűből. Meg is ma­gyarázta a kántortanitónak, hogy a liszt sokkal egész­ségesebb, ha megfelelő mennyiségű korpával van ve­gyítve. A tiszttartó tanácsai között állandó alakot öltött az a tanács, hogy ne nevelje a lányát olyan nagy kisasszonynak. — Mire való ez ? — kérdezte, — csak nem gon- polod, hogy valami üveges-hintós földesur fogja meg­kérni. Erre a derék kántor csakugyan nem gondolt. És mégis megtörtént ... De haladjunk sorjába. Egy agarászegyleti bálon történ a nevezetes ese­mény. Mindenkinek feltűnt, szemet szúrt, hogyBuzson- kay Elek, a csepeki nábob fia milyen élet-halálra tán­coltatja a kántorkisasszonyt. Feltűnő, s talán kissé íz­léstelen modorban udvarolt neki az a gazdag, szőke, kainaszfiu, kiről mindenki tudta,, hogy tizenkétezer hold várományosa. Egy ember se volt, aki kételkedett volna patent milliomosságában. Képzelhető, hogy milyen irigységet kavart fel a szolid, gondos anyák lelkében. A nábob fia csak úgy véletlenül toppant oda, mint a grófi vadászterület bér­lője. Sok anya szivében keltett vágyakat és reménye­ket a hir, hogy Bozsonkay Elek ott lesz a bálon. A báli toalettek költségei tetemesen megnövekedtek. Min­den anya teljes gőzzel, hogy ne mondjam szurony­szegezve induit a parketre. És mi történt ? Az, hogy a nábob fia a kántorék Ilonáján kívül senkit se vett észre. Ezt esetleg meg lehet bocsátani Buzsonkaynak, de a kántor leányának soha. Azok között, kik a leg­mélyebb, a legőszintébb bosszúságot érezték, első­sorban a tiszttartó urat és családját kell felemlítenünk. A bált követő napon a tiszttartó-lakban a fojtott düh kiszabadult. Válogatás nélkül hangzottak el a legkí­méletlenebb kifejezések. — Mit mondasz ahhoz az Ilonkához ? —■ kér­dezte a tiszttartó ebéd fölött. pel. Aügtudotí helyet találni, hogy hová tegye az aszt- rakán kucsmát. Kedves Lojzikám, — mondotta nagyot fulva — olyan dolog történt, hogy nem tudtam megáliani, hogy el ne jöjjek hozzátok. Tyűh, alig találom a helye­met. — Mi történt ? — kérdezte a tiszttartó szárazon. — Hát az Ilonkával . . . — Úgy ? — Igen ... Az a Buzsonkay-íiu, aki iegnap a bálon . . . — Nos? — Igazán, nem is tudom, hol kezdjem. Egész beleszédült a fejem. A társaság kezdett érdeklődni. — Hát csak kezd valahol, — biztatta a tiszt­tartó. — Hát igen . . . borzasztó . . . azaz nem úgy értem ... az Ilonka ártatlan. — Tudjuk, tudjuk ! — Hát mondom, nem tudom, mi ütött hozzá . . . de olyan váratlan, hirtelen . . . — Csak nem szöktette meg a lányodat ? — Még annál is furcsább. A tiszttartóim ámultában nyitva felejtette a szá­ját. Mi lehet az, ami a megszökfetésuéi is furcsább ? Hisz abban minden benne van a pikánstóla tragikusig. — Talán kiküldjem a lányokat ? — kérdezte a kántortól. — Nem muszáj. Meghallhatják. Csak mondom, furcsa, mert tegnap látta először a lányomat. — Nos, hát mit akar a lányoddal ? — El akarja venni feleségül. — Buzsonkay ? ! — Igen, az. Meg is kérte a kezét. — A íisztartó nagyon komoly arcot vágott. Aztán kenetesen igy szólt: — Miklós öcsém, sohsem tartottalak valami nagy lumennek, de hogy akkora ökör légy, azt mégsem hittem. Aztán elmagyarázta, hogy milyen rettenetes naiv- ság, ostobaság kell ahhoz, hogy ilyesmit valaki ko­molyan vegyen. Az a fickó be volt rúgva, sokat pezs­gőzött, sib. Szavait igy fejezte be : — Jobban tennéd, ha hazamennél és jól meg­mosnád a leányod fejét. Mert az, amit tegnap tett, az igazán csúnya dolog. Tudtam, hogy valami skanda­lum keveredik belőle. Mondtam nektek, ugy-e ? A kántor igyekezett magát mentegetni. Eskiidö- zötí, hogy neki eszeágában se volt, hogy ilyen vöt csípjen magának. De hát mit tehet ő arról, hogy az a fiú bolond ? Ö bizony odaígérte a leányát, akáihogy ítélik is meg az emberek. — De hisz az a fiú még nem is nagykorú — világosította fel a tiszttartó. — Persze, hogy nem. Csak másfél év múlva lenne az esküvő. No addig, — mondotta a tiszttartó — sok viz folyik le a Dunán. Ebben tökéletesen igaza volt a tiszttartónak. Egyebekben azonban cserben hagyta a jós lélek. Bu­zsonkay másfél év után pontosan beállított, hogy ünne- piesen megtartsa az eljegyzést Ilonkával. Apja is vele jött. Hát ez nem tréfa. A tiszttartó hirtelen frontot változtatott. — Láttam, — mondotta — hogy nem kukori­cára játszanak. Mint legidősebb rokon egyenesen vezetőszerepet követelt magának. Ö intézkedett minden irányban. — A két lányom lesz a nyoszolyólány. Az el­jegyzést nálam ünnepeljük meg. Nem a kántoriakban. Ne lássanak szegénységet. Majd megmutatjuk, hogy minket, Káspárokat sem a gólya költött. A tiszttartói lakban megtörténtek a szükséges előkészületek. Mindenki talpon állott. A tiszttartóné arca sugárzott az örömtől. Már tizenkét éve, hogy ajándékba kapott kanonok nagybátyjától tizenkét re­mekművű evőeszközt, nehéz vert ezüstből, gyönyörű cizelálással. Éppen tizenketten iesznek a vacsoránál Tudniillik a vőlegény, a menyasszony, ő, a férje, a kát leánya, az öreg Buzsonkay, a főszolgabíró, a szolgabiró, a plébános, a számtartó s az Írnok. Min­denkinek jut. Sokat ígért magának abból a hatásból, amit az evőeszközök kelteni fognak. Maga gondosko­dott az asztalteritéséről és elrendezéséről. Minden ra­gyogott, fénylett. A tiszttartóné büszkén tartott szem­lét. Aztán rendezkedett tovább : Ez itt fog ülni, az ott fog .ülni. A szobaleány gondosan figyelt. Aztán jámbor ar­cai fölvetette a kérdést: — Hát a kántor urnák hova terítünk. A tiszttartóné ajkába harapott. A kántorról, só­goráról tisztára megfeledkezett. Szeméből harag cik­kázott. Siránkozva jajdult fel : — Tessék, nem lesz elég az ezüst eszeájg ! Aztán bosszúsan tette hoszá: — Minek is jön ide az a vén szamár ? Zöldi Márton. .«...isVft «'»'•*> &ÚJ»аАи*Д • wí? rj ■ /4 •Vvc« nub«- K*.r**t Ли „t C-J*~ . «* ^ 1»л <*• 1 f-rr-AÓ«■ ~ fZ.í* JűclZjZr* &V«. «Лал/ЧУ ő ét er А vWe*iел/ Kossuth Ferencz és számos előkelőség, valamint a leghirnevesebb orvostanárok kipróbálták és legjobban ajánlják a jz^sly Mas! hmm (Gyógyfü-sósborszesz.) mint oly szert, mely a test felfrissítése, az izmok ed­zése és rugékonyságáre a legjobbnak bizonyult. Ki­tűnő szer, továbbá csuz, köszvény, fejfájás, tagszag­gatás és minden meghiilésbői eredő bajok ellen. Kap­ható mindenütt 2 és 1 koronás üvegekben, Készíti Balázsovich Sándor Korona-gyógyszertára Sepsiszent- györgy. Kiskunhalason kapható Árvay Lajosnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom