Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-05 / 23. szám

Ш. évfolyam. — 23. szám. Megjelenik minden kedden.

KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Kiskunhalas, 1906. június 5.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

H 0 R V Á T GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési cs hirdetési dijak fizetendők.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos

II ORV ÁT GYULA.

Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egesz évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér.

Egyes szám ára 4 fiiiér.

Pünkösd.

Az apostolok a kínszenvedések hete óta hét hetet számítottak, amint ezt nekik az ó testamentum előirá, hogy ir.egüijék az • aratás ünnepét. Vallásos, a természet tevékenységén alapuló ünnep volt ez tehát, a melyhez gyülekeztek és a legtöbben tán nem is sejtették, hogy annak politikai jelentősége évezredekre kiterjedő momentová fog alakulni.

Amikor azonban együtt valának, megesett a csoda, hogy úgy tudtak beszélni, hogy beszédük az egybegyűlt, különféle néptörzsekhez tartozók előtt érthetővé és sziviiezszólóvá vált. Attól a pünkösdi ünneptől kezdve sokat kutattak valamely magasabb — később szentseknek elnevezett — szellem csodálatos működésének okait. Konzíliumok és egyházatyák minden tudományukat latba vetették a rejtély megoldására ; a tizennyolcadik század kritikája bölcsészeti okokat hozott fel ellene, mig végre sikerült a magasztos gondolatot a mostani időkben is érthető szavakban kifejezésre juttatni. E szerint a szent lélek isteni hatalom, mely a hívek összeségét buzdítja és igazsághoz vezeti, s még ma is lángnyelvekkel szól hozzánk, valahányszor valami nagy, fenséges eseménynek keli végbemennie és ilyenkor a magasztos ügy érdekében erőt ad a szavaknak.

A magasabb behatás e fogaimára sokszor emlékeztetnek az emberek, ha az idők viszontagsága és gondterhes életviszonyok őket szövetkezésre szorítják. ílv érzelmek uralják a kedélyeket most is, a mikor a haza fontos akciók előtt áli, a mikor általános fellendülés, egyértelmű cselekvés szükséges, hogy kiküzd- hessük a békét, a jólétet, az üdvös fejlődést.

Ha ma, a mikor a pünkösd megünneplésére készülődünk, megállapítjuk a mérleget a jó és rossz között, miket a legutóbbi idő hozott, s gondteijesen tekintünk is a nem nagyon távol jövőbe, mégis ujongunk abban a tudatban, hogy megvan a béke, s hogy a pünkösdi nap nem világítja meg a hazafiainak viszálykodásait, az ünnepi harangok hangja nem vegyül zord csatazajba.

Ha van is küzdelem, úgy békés az. Küzdünk a haza jogaiért, a nemzetiségek egyen- jogositásáért, melyek valamennyien békésen megférhetnének a szép magyar honban. Megvetjük alapját a jövőnek, a melyre majd zavartalan, akadályozatlan haladás mellett, még oiy sok kérdés megoldása vár. Ha nem várna reánk egyéb, csak ezek a megoldatlan kérdések, már ez is elég serkentést szolgáltathatna a csendes kulturmunkára, a minőt egyik évszázad a másiktól méltán megkövetelhet.

A legutóbb elmúlt évek nagyon hátramaradtak ebben a munkában; a cselekvési képesség hiányosságának okai annyira közismertek, hogy azokra nem szükséges külön kitérni.

Az a szent lélek, melyről állítják, hogy lelkesítő, dicsőítő erő, nem ereszkedett le egy

elziUlött, kételkedésben és életunalomban seny" yedő világba. Megjelenése ünnepet jelentett a hosszú; fárasztó, buzgó munka után.

Nekünk még hátra van a munka java-része, hogy gondtalanul megülhessük az ünnepet.

Adja az ég, hogy az idei pünkösdöt, hármas vonatkoztatásában: mint az áldásthozó munka kezdete, mint vallásos érzületünk fejlesztője és mint a politikai tevékenység rövid szünideje, az az ihlet tegye felkentté, mely erősít, lelkesít és lángnyelvekkel beszél a magyar néphez és a vele közösségben élő többi néptörzsekhez 1

A magyar kereskedelem jövője.

Irta: Dr. Dalnoki Béla, a Budapesti kereskedelmi Testület jogtanácsosa.

Nyolc esztendő óta Magyarország gazdasági és politikai válságok idejét éii. A békességnek az a korszaka, amely a Széli-kormány alatt uralkodott, csak látszólagos béke volt mert onnan eredt, hogy az a kormány majdnem minden nehezebb kérdés megoldása elő! ügyesen kitért, semmiféle kérdést dűlőre nem vitt, mindent későbbre, máskorra halasz ott, úgy hogy 1903-ban ott voltunk, a hová 1898-ban jutottunk: a gazdasági krízis legközepén, az el nem intézett gazdasági problémák útvesztőjében, amelyből még mindig nem kerültünk ki, legalább törvényes utón nem.

T Á R C Z A.

Versek.

I.

Túl a Dunán, egy faluban Fényes úri házba’,

Volt egy kis lány, barna kis lány Szivem, lelkem vágya.

Forró édes szerelemmel Volt a szivem lelten,

Forró édes szerelemtől Sorvadozott lelkem.

Nem is olyan nagyon régen Szives volt még hozzám,

Nem is olyan nagyon régen Mosolygott még orcám.

Most szememből hull a konya Mint az őszi zápor;

Minden egyes hulló konyán Egyre téged vádol.

Minden egyes hulló konyán Sírva, kérdve vádol:

Miért is leng termeteden Menyasszonyi fátyol ?!

II.

Kedvesem halljad csak Mesét mondok néked.

*

Voll egyszer egy ifjú,

Baja volt szegénynek. Szeretett egy kis lányt Olthaíatlan hévvel,

Az a kis lány meg csak Játszott a szivével.

A fiút nevette Méri vágyik utánna, Gondtalan élet volt Lelke minden álma.

Az a szegény fiú Nem mosolygott többé, Temetőbe járt csak,

A halottak köze. Elkerülte messze Az egész világot,

Sírva csókolgatott Egy hervadt virágot.

És dalolt búvá ban. «

A hír szárnyra kapta. Neve eljutott egy Fényes úri házba.

S ott egy halvány asszony, Hajdan nyitó rózsa, Könyvére borulva,

Zokogó sir ás közt, Álmodozott — róla.

*

Eddig van. Mese volt.

Igaz sincs tán benne,

De kezdete, mintha A mi múltúnk lenne:

„A fiú szeretett, a leány nevette

A szavak élete. Vége.

A inai ír. i! faut a szükségesség fogalmát jelöli, az ó-ír. még e. h. azt mondta: ii esíueí, il convient.

! Az utóbbi később inkább az erkölcsi szükségesség (sollen) kifejezője lett, s. ezt a jelentését egész a mai napig megőrizte (illír), bár e mellett régen a fizikai, absolit! kőn/szeiüséget is jelölhette. „II lui conoini mouth“ — mondta az ófr. egy súlyos betegről, sebesülttől. 1! eziuct mindig az absolut szükségességet jelentette. Abban az időben az il faut intransitiv ige volt ilyen értelemmel: íl manque,il fait defaut.L’argent ai faut csak .'annyit jelenteit: nincs pénze, s csak később lett az értelme a i’argení lui fait besoin, iui est nccessaise. A középkor végétől kezdve az ii faut jelenti az absolut kényszerűséget, az ii convient pedig mai értelmére szorítkozott. így lett fölöslegessé az il jsuut, m nyel a nyelv el is veszített, mig az il convient jelentését szőkébb térre szorította.

’ Л szavak létért való küzdelmének egyik eredménye az aíakpárok (Doppelformen ; doublets) megalakulása. Ezt a tüneményt Paul jeieníésmegosziásnak, Wundt korrelativ jelentésváltozásnak nevezi, h'a egy nyelvben A hangalak A és В esetleg В és C váltó-