Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-08 / 19. szám

KISKUNHALASI ÚJSÁG. nek már régóta is az volt a becsületes szán­dékuk, akik azonban — messzire áliván a ha­talomtól — abból eddig mit sem valósíthattak meg. De figyeljünk csak egy keveset és nézzünk körül az országban. — Miről folyik a beszéd ? Előtérben áll az általános szavazati jog. — Ez természetes hisz’ ennek jegyében született meg a mai nagy kormány. E kérdés mellé sorako­zik az önálló magyar hadsereg, vagy legalább is a magyar vezényszó, az önálló vámterület, a magyar udvartartás, a nemzeti népnevelés, stb. Kétségtelenül megannyi régen hangoztatott és minden magyar szivében élő forró vágya­kozás. De beszél-e valaki arról, hogy a nemzet boldogulásának alapja : jó közegészségügye ? Fejtegetik-e azt, hogy az általános szavazati jog mitsem ér annak, aki beteg, aki satnya, erőtlen és munkára képtelen ? Pedig népünknek éppen az a rétege, amely ma jogokért kiabál, nélkülözi mind ama tényezőket, amelyek az egészsége fönntartására irányulnak. A magyar nép úgy városokban, mint fal­vakban túlnyomóan silányul táplálkozik, egész­ségtelen lakásokba lakik, munkájában sem védi magát az ártalmas hatásoktól. Istentől nyert erőteljes szaporodó képességét lerontja, sőt nem egy helyen semmivé teszi az óriási gyermek- halandóság; egészséges vérét betegségek mé- teiyezik meg s egész néprétegeket az alkohol tesz tönkre. Iszonyú pusztításokat okoz fajunk­ban a tüdővész s egyéb fertőző betegségek is tizedelik népességünket. Hazánk közegészségügye mindenkoron csak mostoha elbánásban részesült. Ma sem igen bolygatják azokat a kérdéseket, amelyek a fönt elsorolt nagy bajokkal szerves kapcsolatban vannak. Nem várhatunk mindent az államtól, ma­gunknak is tennünk kell valamit! A társadalmi szervezkedés csodákat művelhet. íme a tulipán­kert mozgalma oly erőteljes hullámokat vert fel, hogy a legszebb reménnyel nézhetünk iparunk fejlődése elé. Az egészség védelmét is előbbre vihetjük s az ország közegészségügyét lényegesen javít­hatjuk, ha mindannyian törődünk egészségünk­kel. Mert különös dolog, de úgy van, hogy nálunk a magyar ember sokkal több gondot fordít a tehene, a disznaja és egyéb állatja egészségére, mint a saját édes magzatjáéra. A nép oktatása, egészségügyi kérdésekben való fölvilágositása oly magasztos munkakör, amely iránt minden államférfinak szakadatla­nul érdeklődnie kell. Ámde a közegészségügy javítására hozott törvények és rendeletek mit sem érnek, ha azoknak szándékát a nép meg nem érti. A népet tehát ily irányban nevelni szükséges. A nevelésnek ezt a munkáját végzi az Or­szágos Közegészségügyi Egyesület, amely tag­jait az egészség körébe vágó minden kérdés­ben tájékoztatja, fölvilágosítja. Ennek az áldá­sos egyesületnek Budapesten van a központja, az intézősége. de vannak már az országban fiókjai is, igy Békésvármegyében, Hódmező­vásárhelyen, Kolozsvárott, Somogyvármegyébcn és Versecen. Van azonkívül hölgyosztálya, al- kohoibizottsága, iskola-orvosi bizottsága és a venereás betegségek ellen küzdő bizottsága és vannak országszerte lelkes tagjai a társadalom minden köréből. Ez az egyesület most osztotta szét a Tre- fort jutalmakat, amelyeket az egészség terén szerzett érdemek elismeréseképen mint elis­merő okleveleket és pénzbeli jutalmakat főké­pen tanitók, lelkészek, községi bírók és jegy­zők stb. buzdításul kaptak. Vajha az ország minden megyéjében ala­kulnának fiókjai az egyesületnek ; vajha minél többen sorakoznának az egészségért küzdők táborába! híre k. Esküvő. Tarján Emil mérnök f. hó 5-én, szom­baton tartotta esküvőjét Dallmánn Eila urleánynyal Raján. Tartós boldogságot kívánunk. Föispáni installáció. Gulner Gyulát, Pestvár- rnegye uj főispánját május 2-án délelőtt iktatta be ünnepélyesen hivatalába a vármegye rendkívüli köz­gyűlése. Mindvégig lelkes, emelkedett hangulatban folyt le az ünnepség. A megye székházának u 1 va át és dísztermet valósággal virágos kertté varázsolták ez alkalomból. A megyei képviselőtestület tagjai nagy­rész diszmagyarban jelentek meg, a karzatot hölgyek szállották meg, tulipános csokrokkal a kezeikben. Szilédy Aronné. Egy uriasszony halt meg a műit napokban Kiskunhalason, a kiről hogyha nem tudtuk volna, hogy egyike városunk legelső asszo­nyainak, talán tudomást sem vettünk volna létezésé­ről, annyira visszavonult életet élt. — Távol a nagy­világ és a kisváros profán zajától, egészen családjá­nak és ama keveseknek élt, a kikkel az évek hosszú során át gyakrabban érintkezett. — És bár elenyé­szően csekély eme kiváltságosak száma, mégis egy egész város népe gyászolja igaz. őszinte, mély érzés­sel. — És ez a körülmény ékesebben beszél minden dicséretnél. — Szilády Áronné városunk ref. főpásztoranak hitvese, f. hó 4-éről 5-ére virradó éjjelen halt meg agyvérömiésböl származott rövid szenvedés után. Te­metése f. hő 6-án vasárnap d. u. 4 órakor folyt le óriási közönség részvételével. A gyászháznál Pataky Dezső, a temetőben Domby Béla beszéltek, a temetés folyama alatt a helybeli ref. főgimnázium 24 tagból álló diszkántitsa énekelt. Az impozáns végíisztcsség adás valamivel 6 óra előtt ért véget. Állami hivatal áthelyezés. A helybeli kir. adó­hivatal kerületéhez tartozó községek — mint halljuk — küidöttségileg fogják a pénzügyminisztert felkeresni és arra kérni, hogy a halasi kir. adóhivatalt kerü­letének központjába: Hajós községbe helyezze át. A községek ezen kérelmét a pénzügyminiszter való­színűleg méltányolni is fogja, mert csakugyan visszás állapot, hogy Bajaszentistván, Szeretnie, Ersekcsan.úi, Sükösd, Nemesnádudvar síb. községek, melyek az adóhivatal kerületéhez tartoznak, legmesszebb esnek Halastól. A községek ezen kérelmének teljesítése ese­tén a város megszabadulna azon kártól, melyet az a kir. kincstárnak felajánlott és átengedett adóhivatali helyiségek ingyen való használata által szenved. Pénzügyőri éberség. Tibori János, helybeli pénz­ügyőri szetnlész a múlt napokban az adóhivatalnál járva, észrevett egy atyafit, a ki törmelékdoliányí pöfékelt cseréppipájábói mennyei nyugalommal. Kér­dőre vonta az embert a dohány eredete felől és a válasz után indulva megcsípte S. D. helybeli kereske­dőt, a mint az egy kocsirakomány szőlőtrágyán.;к megvett anyagból a dohányíörmeléket kirostálva, v/j kilónkint 2) kr.-jával árusította. Tibori azonnal el­kobozta az ideiglenes dohánynagyáruda készletét, egy uj szállóigét iktatva városunk történetébe: „Egyszer volt Halason dohányvásár 1“ A kiskunhalasi épiíőmunkások 1905. április hó 28-án megtartott táncinálatságán felülfizettek: Кь- kunhalasi téglagyár, Farkas János, Gaál Sándor, Li­get Kálmán 5—5 korona. Dr. Gesmay József, Farkas István, Gyugeí Eugén. Darányi Jánosné 2—2 korona. Berki Sándor és Hunyady József 1 kor. 40 fül. Dr. Zilah Benő, Kovács Károly, Tóth József, Musa Sándor, Nagy Szeder Vilmos, Gusztos Antalné, Vádi Henrik Modok István, Péter András, Radvánszki Péter 1 — 1 korona. Takács István 60 fiit., Németh Lajos 50 fii.:. Cselló Sándor, Hatházi Béni, Szalay Benő, Tar Benő, Bugyencki István Zilah Sándor, Berki Sándor, Szraka Mátyás 40—40 fillér. Győré Dénes, Banócki Lajo; Horváth Sándor, Kardos Benő. Fodor Sándorné, Ma­daras István, Kolozsvári Sándor, Kappel Sámuel, Pa lasti József 20—20 fillér. Hivaíalvizsgálat. Bohunicky Ödön kalocsai kir. törvényszéki elnök, szokott évi vizsgálatára szomii.it este városunkban érkezett. A kir. járásbíróságnál 'la­punk megjelentékor még folyik a hivatalvizsgáíat, те у bizonyára az elnök legnagyobb megelégedését fogji maga után vonni. Brutális fuvaros. Csehó Mihály fuvarost, ki Turcsik Sándorné és Gömzsik Anna védtelen női.et f. hó 3-án az utcán minden ok nélkül megtámadta .s ütlegelte, nyolc napi elzárásra és 40 kor. pénzbün­tetésre ítélte a rendőrkapitány. Kis B. Sándor napszámos Szabó Józsefet <v - riiis 22-én az utcán arcul ütötte, 2 napra és 10 kor. pénzbüntetésre ítélte a rendőrkapitány. Korsós Miklós f. hó 2-án az utcán a járdád elfoglalta s a rendőrök felszólítására sem íávo:o,t 4 kor. pénzbüntetésre ítélte a rendőrkapitány. Tulipán zsemlyét hoz forgalomba Hei3/br Samu halasi pékmester Ez után mondja még valaki, hogy nálunk nem lelkesednek a tulipán mozgalom iránt. midőn hirtelen éles „Állj, ki vagy!“ kiáltás hangzott a tanya felől. Honvédéiül erre hátat fordítva, sebes léptekkel húzódtak vissza, mit látva az ellenséges őr­szem, gyors egymásutánban 2-szer utánuk lőtt. A lövések zajai a megélénkült a kis tanya és nyomban utána futva közeledett felénk 6 ellenséges katoná, visszavonuló honvédeim üldözésére. Amint közel értek hozzánk, össztüzet vezényeltem rájuk s vezényszóm nyomán 10 lövés dördült el egyszerre. Ez láthalóg meglepte az elönyomuiókat, mert meg­állották; majd a földre vetették magukat és onnan kezdték el viszonozni a tüzelést. Néhány percig tana­kodtam magamban vájjon folytassam-e harcot a ta­nya ellen, melyben egy — 12—15 emberből álló — táboriörsöt sejtettem. Elhatároztam, hogy vissza­vonulok. Csakhogy ekkor már késő volt. Mert mielőtt ezen elhatározásomat megvalósíthattam volna, vissza­vonulásom útja el volt vágva. Egyszerre jobbról-bal- ról és hátulról felhangzott a „tüzelni“ vezényszó és hamarjában oly óriási tüzet kaptam, hogy a fegyverek torkolatából fei-felvillánizó fény valósággal világossá­got terjesztett körülöttünk. Most már tisztában voltam veszedelmes hely­zetemmel. A kis táboriőrs helyett az ellenséges fő- őrsnek kelepcéjébe jutottunk. És valamint a vizbefulót ösztöne az élethez való görcsös ragaszkodásra készteti, azonképpen serken­tett engem minden áron való menekülésre az esetle­ges elfogatás szégyene párosulva századosomnak bizton várható éktelen haragjával. Gyorsan beszüntettem a tüzelést, csak 3 embert hagytam az árok mentén azzal, hogy a tanya felől jövő rohamot tüzűkkel addig feltartsák, míg a zöm­nek sikerüt magát átvágnia az ellenséges gyűrűn, - sszes töltényünket átadtam-e 3 embernek, kik erre a leggyorsabb módon kezdtek tüzelni. Ezalatt a többi honvédem az árokban szép csendesen „háíraarcot“ csinált, majd intésemre villámgyorsan kiugrottak és hangos rajta kiáltással rohantunk hátrafelé, ahol az ellenség leggyöngébb részét sejtettük. Erről az oldal­ról t. i. a harc alatt alig 1—2 lövés dördült el. Hanem most ismét alaposan csalódtam s e csa­lódás végleg betetőzte balsikeremet. Abban a percben ugyanis, midőn a rohamot megkezdtem, egyszerre a gyengének vélt oldalról ir­tózatos tüzelést kezdtek ellenünk s ha eddig még semmi egyéb, de ez a tűz komoly viszonyok között okvetlenül megsemmisített volna bennünket. Lemond­tam hát a rendben való visszavonulásról is és ki­adtam a jelszót, hogy mindenki meneküljön, amerre tud. Egy szempillantás alatt szétrebbent kisded csa­patom. Én magam visszafutottam az árokhoz, hol még mindig rendületlenül tüzelt a visszahagyott 3 honvé­dem, de ami ellen már 3 oldalról rohantak elő az ellenséges katonák. Beláttam, hogy itt már nincs menekvés ! Beszüntettem a tüzelést, előrántottam a zseb­kendőmet s szuronyom végére tűzve magasan lobog­tattam a megadásnak ezen jelvényét. A másik percben már közrefogott bennünket az ellenség, elvették fegy­vereinket, töltényeinket és bekísértek a tanya mögött levő főőrsre .... Ilyen gyászos véget ért az én első önálló hadi szereplésem és tüstént le is vontam belőle azon kö­vetkeztetést, hogy hadvezér nem lesz belőlem. Nem szólok azokról az érzésekről, amelyek ezután aznapi kedélyállapotomat uralták, valaminthogy a haditudományon és ügyességem felől századosom­nak a másnapi kihallgatáson nyilvánított véleményét is elhallgatom és besorozom azon emlékeim közé, melyekből oly igen sokat szerezhet az ember — a gyöngyélet alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom