Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-08 / 19. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. nek már régóta is az volt a becsületes szándékuk, akik azonban — messzire áliván a hatalomtól — abból eddig mit sem valósíthattak meg. De figyeljünk csak egy keveset és nézzünk körül az országban. — Miről folyik a beszéd ? Előtérben áll az általános szavazati jog. — Ez természetes hisz’ ennek jegyében született meg a mai nagy kormány. E kérdés mellé sorakozik az önálló magyar hadsereg, vagy legalább is a magyar vezényszó, az önálló vámterület, a magyar udvartartás, a nemzeti népnevelés, stb. Kétségtelenül megannyi régen hangoztatott és minden magyar szivében élő forró vágyakozás. De beszél-e valaki arról, hogy a nemzet boldogulásának alapja : jó közegészségügye ? Fejtegetik-e azt, hogy az általános szavazati jog mitsem ér annak, aki beteg, aki satnya, erőtlen és munkára képtelen ? Pedig népünknek éppen az a rétege, amely ma jogokért kiabál, nélkülözi mind ama tényezőket, amelyek az egészsége fönntartására irányulnak. A magyar nép úgy városokban, mint falvakban túlnyomóan silányul táplálkozik, egészségtelen lakásokba lakik, munkájában sem védi magát az ártalmas hatásoktól. Istentől nyert erőteljes szaporodó képességét lerontja, sőt nem egy helyen semmivé teszi az óriási gyermek- halandóság; egészséges vérét betegségek mé- teiyezik meg s egész néprétegeket az alkohol tesz tönkre. Iszonyú pusztításokat okoz fajunkban a tüdővész s egyéb fertőző betegségek is tizedelik népességünket. Hazánk közegészségügye mindenkoron csak mostoha elbánásban részesült. Ma sem igen bolygatják azokat a kérdéseket, amelyek a fönt elsorolt nagy bajokkal szerves kapcsolatban vannak. Nem várhatunk mindent az államtól, magunknak is tennünk kell valamit! A társadalmi szervezkedés csodákat művelhet. íme a tulipánkert mozgalma oly erőteljes hullámokat vert fel, hogy a legszebb reménnyel nézhetünk iparunk fejlődése elé. Az egészség védelmét is előbbre vihetjük s az ország közegészségügyét lényegesen javíthatjuk, ha mindannyian törődünk egészségünkkel. Mert különös dolog, de úgy van, hogy nálunk a magyar ember sokkal több gondot fordít a tehene, a disznaja és egyéb állatja egészségére, mint a saját édes magzatjáéra. A nép oktatása, egészségügyi kérdésekben való fölvilágositása oly magasztos munkakör, amely iránt minden államférfinak szakadatlanul érdeklődnie kell. Ámde a közegészségügy javítására hozott törvények és rendeletek mit sem érnek, ha azoknak szándékát a nép meg nem érti. A népet tehát ily irányban nevelni szükséges. A nevelésnek ezt a munkáját végzi az Országos Közegészségügyi Egyesület, amely tagjait az egészség körébe vágó minden kérdésben tájékoztatja, fölvilágosítja. Ennek az áldásos egyesületnek Budapesten van a központja, az intézősége. de vannak már az országban fiókjai is, igy Békésvármegyében, Hódmezővásárhelyen, Kolozsvárott, Somogyvármegyébcn és Versecen. Van azonkívül hölgyosztálya, al- kohoibizottsága, iskola-orvosi bizottsága és a venereás betegségek ellen küzdő bizottsága és vannak országszerte lelkes tagjai a társadalom minden köréből. Ez az egyesület most osztotta szét a Tre- fort jutalmakat, amelyeket az egészség terén szerzett érdemek elismeréseképen mint elismerő okleveleket és pénzbeli jutalmakat főképen tanitók, lelkészek, községi bírók és jegyzők stb. buzdításul kaptak. Vajha az ország minden megyéjében alakulnának fiókjai az egyesületnek ; vajha minél többen sorakoznának az egészségért küzdők táborába! híre k. Esküvő. Tarján Emil mérnök f. hó 5-én, szombaton tartotta esküvőjét Dallmánn Eila urleánynyal Raján. Tartós boldogságot kívánunk. Föispáni installáció. Gulner Gyulát, Pestvár- rnegye uj főispánját május 2-án délelőtt iktatta be ünnepélyesen hivatalába a vármegye rendkívüli közgyűlése. Mindvégig lelkes, emelkedett hangulatban folyt le az ünnepség. A megye székházának u 1 va át és dísztermet valósággal virágos kertté varázsolták ez alkalomból. A megyei képviselőtestület tagjai nagyrész diszmagyarban jelentek meg, a karzatot hölgyek szállották meg, tulipános csokrokkal a kezeikben. Szilédy Aronné. Egy uriasszony halt meg a műit napokban Kiskunhalason, a kiről hogyha nem tudtuk volna, hogy egyike városunk legelső asszonyainak, talán tudomást sem vettünk volna létezéséről, annyira visszavonult életet élt. — Távol a nagyvilág és a kisváros profán zajától, egészen családjának és ama keveseknek élt, a kikkel az évek hosszú során át gyakrabban érintkezett. — És bár elenyészően csekély eme kiváltságosak száma, mégis egy egész város népe gyászolja igaz. őszinte, mély érzéssel. — És ez a körülmény ékesebben beszél minden dicséretnél. — Szilády Áronné városunk ref. főpásztoranak hitvese, f. hó 4-éről 5-ére virradó éjjelen halt meg agyvérömiésböl származott rövid szenvedés után. Temetése f. hő 6-án vasárnap d. u. 4 órakor folyt le óriási közönség részvételével. A gyászháznál Pataky Dezső, a temetőben Domby Béla beszéltek, a temetés folyama alatt a helybeli ref. főgimnázium 24 tagból álló diszkántitsa énekelt. Az impozáns végíisztcsség adás valamivel 6 óra előtt ért véget. Állami hivatal áthelyezés. A helybeli kir. adóhivatal kerületéhez tartozó községek — mint halljuk — küidöttségileg fogják a pénzügyminisztert felkeresni és arra kérni, hogy a halasi kir. adóhivatalt kerületének központjába: Hajós községbe helyezze át. A községek ezen kérelmét a pénzügyminiszter valószínűleg méltányolni is fogja, mert csakugyan visszás állapot, hogy Bajaszentistván, Szeretnie, Ersekcsan.úi, Sükösd, Nemesnádudvar síb. községek, melyek az adóhivatal kerületéhez tartoznak, legmesszebb esnek Halastól. A községek ezen kérelmének teljesítése esetén a város megszabadulna azon kártól, melyet az a kir. kincstárnak felajánlott és átengedett adóhivatali helyiségek ingyen való használata által szenved. Pénzügyőri éberség. Tibori János, helybeli pénzügyőri szetnlész a múlt napokban az adóhivatalnál járva, észrevett egy atyafit, a ki törmelékdoliányí pöfékelt cseréppipájábói mennyei nyugalommal. Kérdőre vonta az embert a dohány eredete felől és a válasz után indulva megcsípte S. D. helybeli kereskedőt, a mint az egy kocsirakomány szőlőtrágyán.;к megvett anyagból a dohányíörmeléket kirostálva, v/j kilónkint 2) kr.-jával árusította. Tibori azonnal elkobozta az ideiglenes dohánynagyáruda készletét, egy uj szállóigét iktatva városunk történetébe: „Egyszer volt Halason dohányvásár 1“ A kiskunhalasi épiíőmunkások 1905. április hó 28-án megtartott táncinálatságán felülfizettek: Кь- kunhalasi téglagyár, Farkas János, Gaál Sándor, Liget Kálmán 5—5 korona. Dr. Gesmay József, Farkas István, Gyugeí Eugén. Darányi Jánosné 2—2 korona. Berki Sándor és Hunyady József 1 kor. 40 fül. Dr. Zilah Benő, Kovács Károly, Tóth József, Musa Sándor, Nagy Szeder Vilmos, Gusztos Antalné, Vádi Henrik Modok István, Péter András, Radvánszki Péter 1 — 1 korona. Takács István 60 fiit., Németh Lajos 50 fii.:. Cselló Sándor, Hatházi Béni, Szalay Benő, Tar Benő, Bugyencki István Zilah Sándor, Berki Sándor, Szraka Mátyás 40—40 fillér. Győré Dénes, Banócki Lajo; Horváth Sándor, Kardos Benő. Fodor Sándorné, Madaras István, Kolozsvári Sándor, Kappel Sámuel, Pa lasti József 20—20 fillér. Hivaíalvizsgálat. Bohunicky Ödön kalocsai kir. törvényszéki elnök, szokott évi vizsgálatára szomii.it este városunkban érkezett. A kir. járásbíróságnál 'lapunk megjelentékor még folyik a hivatalvizsgáíat, те у bizonyára az elnök legnagyobb megelégedését fogji maga után vonni. Brutális fuvaros. Csehó Mihály fuvarost, ki Turcsik Sándorné és Gömzsik Anna védtelen női.et f. hó 3-án az utcán minden ok nélkül megtámadta .s ütlegelte, nyolc napi elzárásra és 40 kor. pénzbüntetésre ítélte a rendőrkapitány. Kis B. Sándor napszámos Szabó Józsefet <v - riiis 22-én az utcán arcul ütötte, 2 napra és 10 kor. pénzbüntetésre ítélte a rendőrkapitány. Korsós Miklós f. hó 2-án az utcán a járdád elfoglalta s a rendőrök felszólítására sem íávo:o,t 4 kor. pénzbüntetésre ítélte a rendőrkapitány. Tulipán zsemlyét hoz forgalomba Hei3/br Samu halasi pékmester Ez után mondja még valaki, hogy nálunk nem lelkesednek a tulipán mozgalom iránt. midőn hirtelen éles „Állj, ki vagy!“ kiáltás hangzott a tanya felől. Honvédéiül erre hátat fordítva, sebes léptekkel húzódtak vissza, mit látva az ellenséges őrszem, gyors egymásutánban 2-szer utánuk lőtt. A lövések zajai a megélénkült a kis tanya és nyomban utána futva közeledett felénk 6 ellenséges katoná, visszavonuló honvédeim üldözésére. Amint közel értek hozzánk, össztüzet vezényeltem rájuk s vezényszóm nyomán 10 lövés dördült el egyszerre. Ez láthalóg meglepte az elönyomuiókat, mert megállották; majd a földre vetették magukat és onnan kezdték el viszonozni a tüzelést. Néhány percig tanakodtam magamban vájjon folytassam-e harcot a tanya ellen, melyben egy — 12—15 emberből álló — táboriörsöt sejtettem. Elhatároztam, hogy visszavonulok. Csakhogy ekkor már késő volt. Mert mielőtt ezen elhatározásomat megvalósíthattam volna, visszavonulásom útja el volt vágva. Egyszerre jobbról-bal- ról és hátulról felhangzott a „tüzelni“ vezényszó és hamarjában oly óriási tüzet kaptam, hogy a fegyverek torkolatából fei-felvillánizó fény valósággal világosságot terjesztett körülöttünk. Most már tisztában voltam veszedelmes helyzetemmel. A kis táboriőrs helyett az ellenséges fő- őrsnek kelepcéjébe jutottunk. És valamint a vizbefulót ösztöne az élethez való görcsös ragaszkodásra készteti, azonképpen serkentett engem minden áron való menekülésre az esetleges elfogatás szégyene párosulva századosomnak bizton várható éktelen haragjával. Gyorsan beszüntettem a tüzelést, csak 3 embert hagytam az árok mentén azzal, hogy a tanya felől jövő rohamot tüzűkkel addig feltartsák, míg a zömnek sikerüt magát átvágnia az ellenséges gyűrűn, - sszes töltényünket átadtam-e 3 embernek, kik erre a leggyorsabb módon kezdtek tüzelni. Ezalatt a többi honvédem az árokban szép csendesen „háíraarcot“ csinált, majd intésemre villámgyorsan kiugrottak és hangos rajta kiáltással rohantunk hátrafelé, ahol az ellenség leggyöngébb részét sejtettük. Erről az oldalról t. i. a harc alatt alig 1—2 lövés dördült el. Hanem most ismét alaposan csalódtam s e csalódás végleg betetőzte balsikeremet. Abban a percben ugyanis, midőn a rohamot megkezdtem, egyszerre a gyengének vélt oldalról irtózatos tüzelést kezdtek ellenünk s ha eddig még semmi egyéb, de ez a tűz komoly viszonyok között okvetlenül megsemmisített volna bennünket. Lemondtam hát a rendben való visszavonulásról is és kiadtam a jelszót, hogy mindenki meneküljön, amerre tud. Egy szempillantás alatt szétrebbent kisded csapatom. Én magam visszafutottam az árokhoz, hol még mindig rendületlenül tüzelt a visszahagyott 3 honvédem, de ami ellen már 3 oldalról rohantak elő az ellenséges katonák. Beláttam, hogy itt már nincs menekvés ! Beszüntettem a tüzelést, előrántottam a zsebkendőmet s szuronyom végére tűzve magasan lobogtattam a megadásnak ezen jelvényét. A másik percben már közrefogott bennünket az ellenség, elvették fegyvereinket, töltényeinket és bekísértek a tanya mögött levő főőrsre .... Ilyen gyászos véget ért az én első önálló hadi szereplésem és tüstént le is vontam belőle azon következtetést, hogy hadvezér nem lesz belőlem. Nem szólok azokról az érzésekről, amelyek ezután aznapi kedélyállapotomat uralták, valaminthogy a haditudományon és ügyességem felől századosomnak a másnapi kihallgatáson nyilvánított véleményét is elhallgatom és besorozom azon emlékeim közé, melyekből oly igen sokat szerezhet az ember — a gyöngyélet alatt.
