Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-01 / 18. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. ségeteket, magyar anyák? Felvértezni leányaitokat a küzdelemre, úgy nevelni őket, hogy helyüket bárhol és bárminő körülmények között derekasan megállják. De hogyan? — kérdezitek. Egy amerikai lap néhány évvel pályázatot tűzött ki e kérdés megoldására. A dij nyertesének válasza mélyen bevésődött emlékembe. Gondolatokat ébresztett, amelyeket közölni szeretnék veletek, mert hiszem hogyha megfogadjátok a tanácsot, olyan fegyvert adtok gyermekeitek kezébe, amelylyel leküzdhet minden nehézséget s bármiként forduljon sorsa, megelégedett és boldog lesz. Mert valljuk be, hogy a csapásokon kivül, amelyeket az Isten akarata reánk mér, végtelen sok szenvedésnek magunk vagyunk okozói. Ezektől jó neveléssel legalább részben megóvhatjuk gyermekeinket. Hogyan neveljük tehát leányainkat ? Mindenekelőtt neveljük őket jó keresztényeknek. Ha Krisztus tanát követik, tisztelni fogják szüleiket. Tudjuk, hogy a tisztelet és szófogadás nélkül a családi kötelék meglazul. A tízparancsolat tanítását, ne hazudj, megtartván, biztosak lehetünk abban, hogy leányaink egyenesek, becsületesek és lelkűkben tiszták lesznek. Bármt érje őket az élet folyamán fen- tartja az Istenbe vetett bizodalom és a remény. A felebaráti szeretet könyörületessé teszi őket és megismerteti velük a mások hálás szeretetének édességét. Adjatok nekik jó nevelést. Erre sokan azt mondjátok. „Ezt megtesszük, midőn iskolába járatjuk őket.“ Igen ám, de az iskola egymagában nem elég. A szülök gondoskodjanak arról, hogy a gyermek alaposan megtanulja a leckét, nem a lecke kedvéért, hanem elsősorban azt az erőfeszítést, mely minden jó és alapos munkához szükséges. A gyermek, különösen a földmivelő gyermeke, már az iskolában tanuljon meg dolgozni. Leküzdeni a természetes lustaságot, magára erőszakolni a kötelességek pontos teljesítését, mert csak igy lesz a leányból kötelességtudó szorgalmas gondos asssony. Az amerikai tanácsadó még egyre figyelmeztet ami különös fontossággal bir. „Tanítsátok meg leányaitokat — mondja — főzni, mosni, vasalni, varrni és foltozni.“ Régi időben nálunk ez magától értetődő ' log volt és akad közietek ma is olyan, aki moso- gni fog ezen az egyszerű tanácson. Pedig sok csa- élet megrontott ezen egyszerű tudomány nem tu- a. A gazdasszonynak nemcsak főznie, de jól főznie kell tudni, mert az ízletes és egészséges étel megment az orvos és patika költségeitől. Az eledelt jól elkészíteni nem is költségesebb és azt is tudjuk, hogy a férjek megnézik a garast, de nagyon hamar hibát találnak a gazdasszony főztjében. A tisztaság és rend szükségessé teszi a mosás és vasalás alapos ismeretét. És a foltozás az egymaga érdemes arra, hogy leányaink már kiskorukban belegyakorolják magukat. Az a lyuk, amely 2—3 öltéssel betömhetünk, holnap, vagy holnap után használhatatlanná teszi a ruhadarabot. Minő megtakarítás Az útirány felől gyengén lévén tájékozva, egy darabig a déli irányba vezető országúton mentem, beláttam, hogy ebben az irányban mindent találhatok, csak éppen ellenséget nem. Megállítottam csapatomat és az országút mentén húzódó árokba bujtattam, magam pedig egy fatörzs mellett kémleltem a vidéket s igyekeztem magamat tájékozni. A levegő teljesen lehűlt s az imént még távoli gyenge dörgés fokozatosan erősbödVe közelitett, kisérve a cikkázó villámqk özönétől. Nyakunkon a zivatar. Egy hosszú villámlás, mely néhány pillanatig ezüstfehér fénynyel vonta be a tájat, láttatni engedte a nyulasi téglaégetönek a messze távolban komoran meredező kéményét. Az irányt tehát, melyen az ellenség felé haladnom kellett, megadta a természet segítő keze. Sőt többet nyújtott ennél; sőt egyenesen elém hozta az ellenséget. Egy újabb hosszantartó villámlásnál ugyanis tisztán láttuk amint az ellenség irányából egy hozzánk hasonló nagyságú csapat nyomul »lénkén előre, egyenesen felénk tartva. Ez bezzeg vesztébe rohan — gondolám — és parancsot adtam, hogy mindenki lövésre készen tartsa fegyverét. Már csak 30 lépésre lehettek, midőn egy nappali világos- ságvt terjesztő villámfény elenyészése után a közeledő csapat hirtelen megállt. Felfedeztek bennünket. Ezt látva, erős hangon vezényeltem: „Tüzelni.“ És a következő percben fegyvereink ropogása összevegyült a villámlást követő menydörgéssel. Persze a túlsó oldalon sem maradtak adósok és mihamar az, ha az atya régi kabátjából, vagy egy-egy viseltes szoknyából az ügyes ujjak munkálkodása folytán még egy tisztességes ruhácska kerül ki valamelyik gyermeknek. A fontos az, hogy ezeket a munkákat leányaink jól tudják, mert kedvvel csak azt tesszük, amit jól tenni tudunk. Értessétek már meg jókor gyermekeitekkel, hogy 1 korona 100 fillérből ál! és aki filléreket megtakarítani nem tud, a koronákat is haszontalanul pazarolja el. Meggyőződéssé erősödjék az a tudat, hogy takarékoskodni minden ember kötelessége s az csak úgy lehet, ha kevesebbet költünk, mint amennyit szerzünk. Mennyi nyomornak okozója volt a mi magyar hazánkban is, hogy nem tudták megszokni, hogy csak addig nyújtózkodjanak, ameddig a takaró ér. Az egyszerűségre idejekorán kell szoktatni őket. Sajnos gyakran látják a mi falvainkban is, hogy a leány csupa tarka szalag és fodor, mig anyjának alig van egy jóravaló ünneplője. Persze ennek nem egyszer a szatócs az oka, aki nem követeli a cifra holmi árát. Óvjuk gyermekeinket az adósságcsinálástól és véssük emlékünkbe, hogy egy kifizetett olcsó ruha többet ér, mit a hitelbe vásárolt selyem és bársony. A nagyravágyást öljük ki lelkűnkből. Ne Ítéljenek a látszat urán és majdan, ha kiválasztják azt a kire életüket bízzák, gondolják meg, hogy a kopottas ruha alatt sokszor becsületesebb szív dobog, mint a cifra szűr mögött. A tetszetős külső alatt gyakran rejtőzik Könnyelműség, a tudatlanság és szere- tetlenség, mig ellenkezőleg sokszor értékesebb és tartalmasabb az, aki nem fitogtatja szép tulajdonságait /. . Tanítsátok meg leányaitokat, hogy szeressék a virágot, az isteni természet minden gyönyörűségét. Kedélyük derültté válik és derültté az otthon, amelyben jókedvű és mosolygó asszony uralkodik. Az igazság legyen az az alapelv, amelytől soha el nem térnek. A legcsekélyebb hazugság is megalázó és aki egyszer valótlanságot mondott, megteszi azt minden pillanatban könnyen. Hogyan legyen bizalom a házasfelek között, ha a férj egyszer rajta kapta feleségét a hazugságon? A bizalmatlanság a szeretet megölője. A legelső hazugságnál megkell értetni a értetni a gyermekkel, hogy egész életének boldogsága attól függ, hogy igazat mond-e, vagy nem. Őszinte és tiszta lélek az igaztalanságra nem képes Példátokkal és tanításaitokkal bizonyítsátok be nekik, hogy a boldogság nem a vagyontól, a pénz mennyiségétől függ’ A cifra palotákban sokszor több a szenveeés, mint a kicsiny kunyhóban. Boldog és megelégedett az, aki többre nem vágyik, mint ami neki adatott és akinek igényei nem terjednek túl azon amit szerény eszközökkel kielégíteni lehet. Nem a pénz és nem az állás szerény, vagy magas volta teszi boldoggá az embert, hanem a lelkének erélye, szivének bátorsága és kötelességtudása, a Ilit és szeretet. Ha igy nevelitek leányaitokat, magyar asszonyok higyjéfek el, hogy az élet minden változatai közölt megállja helyét és szerencsétlen lefcet, de egészen boldogtalan nem lesz soha. Emlékezés Csontó bácsiról. Csontó Lajos bácsi főiskolánknak harminchat évig tanára, évtizedekig igazgatója volt. Szigorú professor. Aki csak egy szót, mondatot helytelenül • fordított görögből, vagy mondott el filozófiából, menten helyre küldötte. „Üljön le barátom, maga nem tud semmit.“ Törtük a görögöt ahogy úgy. Mert szigorúsága mellett ismertük jó szivét is, sejtettük — bár mégis tartottunk szigorúságától, — hogy az „üljön Te“, „menjen helyre“ talán nem von maga után komoly következményeket, a retteget szekundát. Diák korunkban Lajos napját minden évben nyilvántartottuk. Kiszimatoltunk minden nevezetes családi eseményt. Tudtuk azt jól, hogy Csontó bácsi csak az ő pályájának és családjának él, ezt a gyengéjét, talán inkább erényét — a diák’banda révén ki is használtuk. Felkö- szöntöttük, muzsikáltunk neki, és ő olyan boldog volt! A szabadalmazott úri és elegáns lumpolásokat olyankor ő maga rendezte, amikor jóságát kitárta és kitárta a libacombot, a finom süteményt, meg a finom szivarokat, cigarettát. Szabad volt a vásár! Szerencsére az Ínséges szivarkák, melyeket Csontó bácsi előszeretettel szívott és minden jóbarátjának ajált, korán kimentek divatból, igy az „Ínséges“ csak a régebbi diákok emlékében él. Tárgyait illő komolysággal adta elő, mert az iskolában komoly volt, tekintélyét mindig fen- tartotta. És. ha kitört belőle az ifjúság iránti szeretete, oly kedves és kedélyes szellemes formában nyilvánult, hogy arra a diák mindenkor kellemesen emlékezik és a kedélyes diákból meglett férfi, családapa oly fájó szívvel gondol arra, hogy Csontó bácsi meghalt, mert megtörte őtet az élet súlya, megtörte az az évtizedeken át elárasztó szorgalom, igyekezet, hogy belőlünk embert faragjon. Mikor kedélyeskedett velünk komoly tanári székéber, akkor tűnt fel különösen, milyen jó barátja a diáknak. Számos' kedves epizódról húsz-harminc év után is jól esik megemlékezni. élénken visszavontuk a tüzelést, 4—5 percig tartott a a tüzviadal, amikor én rohamot vezényeltem, mire honvédeim hangos „rajta“ kiáltással törtek az ellenségre. Csak néhány lépés választott el már bennünket egymástól, amikor mindkét csapaton a meglepetés moraja futott végig, melyet itt ís, ott is elfujtoü kacagás követett. Mindkét részről hiányzott az ellenséges viszonyt feltüntető fehér jelszalag, tehát ellenség helyett saját csapatrészünkkel ütköztünk össze. Zászlóaljunk 2-ik számú harcjárőre állott velem szemben. Szervusz Pista ! kiálték a harcjárőr parancsnokának, kiben önkéntes kollegámat ismertem fel. Szervusz Sándor! viszonzá kacagva. Nos, mi ugyan elég vitézül harcoltunk egymás ellen mondám, de mindaketten elvesztettük az ellenséget. Sebaj, majd megkeressük közösen. Tehát induljunk. Ezzel mindaketten indulást vezényeltünk csapatainknak, melyek most már egyesülve nyomultak az ellenség felé. Biztosítás céljából 4 emberből álló elő- járőrt rendeltem 50 lépéssel a csapat elébe. Mi ketten is az elöljáróméi menetelünk és kedélyesen megvitattuk egymás közt összeütközésünk előzményeit és módozatait. Lassankint megszűnt a zivatar is, a a hűs levegő pedig valósággal kellemessé tette utunkat. Csupán a nagy sötétség nehezítette meg helyzetünket, mert a villám fénye nem szolgált Útmutatóul és a sötét égboltozat milliárd csillagai sem voltak képesek elegendő világosságot árasztani. Délkeleti irányban derengő fény mutatkozott az ég alján a messze távolban, melyről egész biztossággal megállapítottuk, hogy az Debrecen. Ez szolgált most iránytárgy gyanánt. Körülbelül fél óráig mehettünk igy élénk beszélgetéssel töltve az időt. midőn a távolból eleinte gyér, majd sűrű puskaropogás zaja hallatszott hozzánk. Minden bizonynyal a 3.-ik számú harcjárőrnek támadt egy kis nézeteltérése az ellenséggel. Kedves komám, — mondám erre bajtásamnak az ellenséges tábori őrsvonal már nem lehet messze, váljunk tehát el egymástól és külön-külön vonuljunk annak kipuhatolására. Helyes — felelte 6 — kellemes szórakozást a viszontlátásig is! Ígérd azonban meg nekem, hogyha ismét találkozunk, nem fogsz megint puskatüzze! köszönteni. Ígérem, válaszoltam nevetve s a két csoport hamarosan elvált egymástól. A 2-ik számú járőr követte a puskaropogás irányát, én pedig járőrömmel egyenesen Debrecennek tartottam. Elővédemet visszarendeltem, mert az ellenséghez közeledve, nem akartam, hogy csapatom szétforgácsolva maradjon. A biztositó szolgálatot, melyet eddig csak egyes kijelölt honvédek teljesítettek, most az egész csapatra kiterjesztettem, amennyiben minden embernek megmutattam az irányt, melyet figyelnie kell., A beszélgetést eltiltottam, a menetelést meglassítottam, egyszóval a meglepetés ellen mindén lehető óvintézkedést megteltem. ■Vége.iköv.
