Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-09 / 2. szám

KISKUNHALASI ÚJSÁG. Az új Utasítás megállapításában az volt a vezető elv, hogy az érettségi vizs­gálat színvonalát emelni kell: emelni akké- pen, hogy kevesebb tárgyból kell a jelöl­teket vizsgálni, de alaposabban; emelni úgy, b°gy nem annyira az egyes tárgyak­ban való készültséget kell vizsgálni a je­löltnek, hanem inkább általános műveltsé­gét és értelmi fejlettségét. Az új Utasítás a még ma is érvény­ben levő 1883. évi XXX. törvénycikk alap­ján készült. Az érettségi vizsgálat célját igy határozza meg: „Az érettségi vizsgálat célja kipuhatolni, vájjon a vizsgálatra je­lentkező tanuló értelmi fejlettsége és tárgy- ismerete a középiskolai tanterv mértéke szerint oly fokon áll-e, aminő a főiskolai tanulmányokra szükséges." Megtartja a régi Író és szóbeli vizsgálatot, hanem az írásbeli tárgyai közül (hogy csak a gim­náziumról szóljunk, elhagyja a német és görög nyelvet, a szóbeli tárgyai közül pe­dig a német és görög nyelven kívül, (ame­lyekből kivételes esetekben eddig is volt szóbeli) a görög pótló irodalmat, 'fehátaz írásbelin három tárgy marad: 1. magyar nyelv és irodalom 2, latin nyelv és iroda­lom 3. mennyiséglan : a szóbeli öt tárgy marad : 1. magyar nyelv és irodalom 2. latin nyelv és irodalom 3. Magyarország története 4. Mennyiségtan 5. Fizika. Lényeges eltérés van az írásbeli dol­gozatoknak a jelölt sorsára valö befolyá­sában. Eddig, ha valakinek a magyar vagy a latin írásbelije elégtelen volt már elbu­kott egy egész évre. Az uj utasítás sze­rint az egy évre való bukáshoz két elégte­len dolgozat kell; akinek csak egy tárgy­ból elégtelen a dolgozata azt szigorított szóbelire bocsátják. Akit valamely tiltott segédeszköznek a használatán kapnak rajta, az csak a kö­vetkező határidőben (ha az eset júniusban történt, szeptemberben, stb.) jelentkezhe- tik újból a teljes vizsgálatra. így jár az is akinek kész dolgozatából derül ki a csem­pészet. A szóbeli vizsgálatnak a tananyag fon­tosabb részeire kell irányulnia s ki kell belőle rekeszteni az aprólékos részteteket lexikális adatokat, kevésbbé fontos évsza­mokat, ritkán előforduló tételeket és sza­bályokat. „A magyar nyelvi vizsgálaton a fő- suly az irodalom közvetetlen ismeretének kipubatolására helyezendő; az irodalmi mű legyen a vizsgálat középpontja s ehhez a középponthoz fűződjenek: a mü esztétikai méltatása, az Író egyéniségének jellemzése a mü és ez Író irodalomtörténeti jelentősé­gének feltüntetése és a kínálkozó össze­foglalások.“ „A latin nyelvi vizsgálaton az iró szö­vegének kell előtérben állania : a szöveg lefordításában (tehát megértésében) elért önállóság legyen a puhatolás főtárgya s ezen szöveghez kell kapcsolódnak ama kérdéseknek, melyek a római nép életében való általános tájékozottságot mutatják. A szöveg lefordításában való járatlanságot semmikép sem ellensúlyozhatja az ókori reáliáknak bármily teljes ismerete“. „A történelemből iehetöleg két kér­dés adandó,: egy oly kérdés, mely egy ki­sebb korszaknák e fokon megkövetel­hető behatóbb ismeretét kutatja és egy összefoglaló, áttekintő kérdés, mely na­gyobb korszakban, esetleg az egész nem­zeti történetben való tájékozottság. igazo­lására ad alkalmat (pl. intézmények fejlő­dése). Az egyik kérdés lehetőleg olyan is legyen, hogy a nemzeti történetnek az egye­temes történettel való kapcsolatai belevon­hatok legyenek a vizsgálatba: a földrajzi vonatkozások mindig figyelembe veendők", „A matematikábólkét kérdés adandó az algebrai és a geometriai anyag köréből; mindkét kérdés akként teendő fel, hogy a matematikai gonolkodásban való jártasság kimutatására alkalmat adjon“. „A fizikai vizsgálaton is két kérdés adandó a tárgy különböző nagyobb rész­eiből; itt is az alaptanokban való jártas­ság, a természet törvényszerűségnek meg­értése legyen a vizsgánál főcélja, de fi­gyelembe veendő a fizikai törvények gya­korlati alkalmazása is“. Ezekben valamint egyebekben is az eddigi utasítás alapján kifejlődött helyes gyakorlatot szentesíti az uj utasítás. Fon­tossága abban van, hogy leszállítja az érett­ségi tárgyak számát, megszünteti a magyar és latin dolgozatok egész évre visszavető erejét s a szóbeli vizsgálaton követendő eljárásnak megszabásával egységesebbé és alaposabbá teszi a vizsgálatot. Több időt rendel a szóbeli vizsgá­latra: eddig naponként 12 tanulót vizsgál­tak 7 tárgyból; ezután 8-at vagy 9-et kell megvizsgálni 5 tárgyból; tehát minden ta­nuló egy teljes óráig fejel az öt tárgyból, egy tárgyból pedig 12 percig. (Eddig kö­rülbelül 40 percig felelt egy-egy diák ; te­hát egy tárgyból legfeljebb 8 percig.) Végeredményében könnyít az érettsé­gin a közoktatásügyi „ügyvivő“ rendelete, amelyet „törvénytelen“ létére örömmel fo­gadnak még a koalíciós papák és a nem- neti háromszinben ma még a zöldet képvi­selő — de érni akaró deakcsemeték is. _______________________P- r. A Kiskunhalasi Iparos Ifjúság mulatsága. A Kiskunhalasi Iparos Ifjúság Ön­képző Egylete vasárnap, folyó hó 7-én tartotta műkedvelő előadással egybe­kötött zártkörű táncmulatságát a füg­getlenségi kör nagytermében. — A mulatságnak meg volt a kívánt er­kölcsi sikere. — Bár az idő a lehető legkedvezőtlenebb volt, mégis már a korai esti órákban zsúfolásig megtelt a függetlenségi kör nagyterme. A ki­bocsátott jegyek mind, az utolsóig elfogytak s igy a műkedvelők szép és nagyszámú közönség érdeklődése mel­lett adták elő az ez alkalomra beta­nult, Rátkai László három felvonásos népszínművét: „Felhő Klári“-t. Nem célunk a szereplők játékát a szigorú és kíméletlen kritika bonc­kése alá venni, de viszont érdemeden dicséretet sem kívánunk osztogatni,— annyit azonban nem tagadhatunk meg, sőt el kell ismernünk, hogy a szerep­lők — műkedvelőkkel állván szem­közt — egytől-egyig feladatuk magas­latán állottak. A közönség elragadtatva hallgatta a magyaros zamatu, nemes szépségű darabot, melynek majdnem minden egyes mondatánál kitört a tapsvihar, élénk örömére úgy a sze­replőknek, mint a rendezőségnek. A címszerepet Nyári Ilonka ját­szotta és meglátszott, hogy minden tudásával, erejével, szivvel-lélekkel igyekezett Rátkai „Felhő Klári“-ját lehetőleg hűen alakítani; — úgy gon­doljuk — ez sikerült is neki. Mellette emlitjiik meg Horváth Jánost (Fátyol Ferkó) kinek eléggé jó, férfias hangja gyönyörűen simult egybe Nyári Ilonka csengő szép szopránjával. Az ováció­ból azonban kijutott — és méltán — Bányai Bélának, ki Aba Andrást, Farkas Gizellának, ki Viola Évát és Rozgonyi Mariskának, ki Felhő Katicát igazán kitünően alakította, sze­repüket kevés erőltetéssel, érzéssel, szépen adták elő. Kisebb szerepeik, ben jók voltak Rozgonyi Erzsike hogy mit tsiná az az Ökördi. Én elis mön- tem mögis leltem a lakását de akkó mán efelejtöttem a nevit, mögkérdöztem hát: — Nó micsináll sógorom Tehenesi? — Nem vagyok én Tehenesi, hanem Ökördi, — No sebaj sógorom tudtam, hogy valami marha fajta, tsak az nem jutott ha­marosan eszönbe ökör vagy tehén. így lőttünk sógorok. * * * Amint osztán együtt a szerda, úgy este felé főkeszütem az útra, nó nem úgy mint má ha a publikomra mint a piatcra szo­kott a magam szörii szögén embör. Föhuz- tam égy pár viseltes papucsot oszt, hogy éné veszelödjön a sárba fökötöttem egy madzaggal, a nyakamba akasztottam az avút szűrömet, fejemre egy sipkát mög égy kalapot oszt möntcm a sógorhó. Monda komát mán ott találtam? ott köhöngött az udvaron a számárává égyütt. nagy pöty- kén a pipábú aszonta most vötte igön jó pipázás esik belölle. Énis elő vöttem az enyémet rá gyutattam arra a garasosra, biz az mán jó bevan bagosodva de nem vöhetök másikot merhát nem ád ra az asszony pézt, hiába kérők tülle, hogy köll érré vagy arra egy garas. Nyilván pipára kék ammán megni Ö. m. a. f. mongya oszt nem ád. Rövidesen ekészült Ökördi sógor is fölü a szamárra oszt mögindultunk Legjobban a sógoj vöt közzüllünk neki ötözve az időnek mert ü subát is ho­zott, igaz hogy bűre mán kopott de mög­van fodozva fájin csizmaszár bara dokká, de szőre egész jó oszt majd térgyig ér, aszondi 20 karajtzárár vötte mög égy csa­pat vasér. Nem hiába, hogy legjobb helye is vót, ülvén a szamár tetejűn, de nagyo,- kat is tudott hazudni, aszonta hogy tsinál- nak Télegrádot álján divat istenyilát ammin mén a szó czefetül tsak bele kő szőni oszt a másik hájjá aká hun van is a határba. Mög is mondtam neki no mán én észtét nem hiszöm. tudom nagyon hogy ked nem szava játszó embör, merhát még abbú az ösméröm kedet mikö együtt csöszködtünk. Még oszt is mögtudta ked mondani, hogy meljik csöv kukoricát bontotta ki a veréb meljiket a varnyú, dejszen eszi mán nem hihetöm. — Hát fogagyunk — mongya — égy pipa jó magyar dohányba, hogy igaz, ki- ném ked a kurumpli fődre én mög kibe- szellök kednek. Ebbe osztán en _ is bele egyesütem. Úgy 2 óra tájba löhetött az idő, hogy mögérkeztünk Mélkutra igenösen a kocs­mába möntünk de e mán bevót zárva, — nó mondok itt zörgetni kö. — Mög dön- getöm hát csizma sorokkal az ajtót oszt kajátok is hozzá nagyokat, hogy nyissák ki. Jó idejeg tartott a zörgetés — közbe közbe átkokkal fűszerezve — mig végre mögszollal a korcsmáros : — Nó ki a mán mégént mit akarnak. — Utasok — mondok — be akö­rülik mönni. — Hát még mit, mönjenek dolgukra böcsülletös embör nem csavarog éczaká- kán — mongya — oszt becsukta az ablakot. Mit vót mit tönni kin ólálkodtunk a piarc közepére oszt követve Monda koma példáját pipállással no mög távkőpésökkel mulatattuk magunkot röggelig. Mikó oszt együtt a röggel fölosztot­tuk magunk koszt, hogy ki meljik részit nézi a lónak, abba állapodtunk mög, hogy Ökördi sógorom a fejű, én a testit Monda koma mög a lábát vizsgálj. Elindultunk hát, hogy ssétnizzünk, tsakhamar leltünk is nékünk valót, égy szür­két. Eladó vót kocsi, ló. szerszám; oszt amint összéniztük igön hasonlított a mi szama- runkho, ki nagy busán ödöngött égy istö- rángon vezetve utánunk. Oda lépők hát, oszt kérdőm kié ez a szömfödél ? — Az enyém, mongya a gazdája. — No nizziik köríi, — mondok — égy jó nagyot huzva a farkán, miközben Ökördi sógor jó torkon vágja ököllel, Monda koma pedig a lábait rángatja ki alatta. Kehös e komám — mondok a gaz­dának, — miközbe 5 6-szor jó odalba bö­köm — úgy. hogy ijedtibe majd edül. — No a mán nem kehös — mongya — jót álló vagyok én mellette. — Mög a feje is pászoll közbe a só­gor ki ritka kitartással? csapkogya ököllel a ló homlokát, mint a hogy égy urasági öregbérös tanította nemtom miféle baj föl- ösmerése végött. — Mög nyomorut is, mind a négy lábára — mond Monda koma — a lábán lévő ludtojás nagyságú pókot vizsgálva. — Jó az attú — mond a gazda. Ekkó mögvizsgátúk a kocsit is hát lészámitva a

Next

/
Oldalképek
Tartalom