Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-27 / 9. szám
III. évfolyam. — 9. szám Megjelenik minden kedden Kiskunhalas, 1906. február hó 27 Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., nehirdetési dijak fizetendők. HORVÁT GYULA. gyedévre 1 kor. 50 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes szám ára 4 fillér. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Válasz Toldy Jenő kiskunfélegyházi kathólikus lelkész cikkére. „Ne merje!“ cimii s a váci kathólikus püspök és a kiskunhalasi városi hatóság között levő jogviszonyról szól© cikkemre igen bunkós-botos választ irt Toldy Jenő tisztelendő ur. Én azt fejtegettem, hogy a váci püspöknek vagy szentszéknek semmi jussa olyas fenyegető intést dörzsölni a halasi képviselő testület orra alá. hogy „ne merje“ községesiteni a kathólikus iskolát. Azt mondja rá a tisztelendő ur, hogy ilyen levél nem jött Vácrul Halasra, hanem Pestre ment egy az alispánhoz; utasítsa a várost, hogy ne merje községesiteni a kathólikus iskolát. Egy a kutya, csak az örve más! Ha én teszem kathólikus káplán volnék s énnekem a plébánosomtól azt izeimé a Rosszkógyüít zsidó, hogy ne merjem a szemem a Száli lányára vetni, még jobban megharagudnék érte, mintha a szemembe mondaná. Hogy a Száli kacsingat rám, arról meg már én nem tehetek. Tángálja el Rosszkógyütt szomszéd a Szálit, de nekem hagyjon békét! Még, hogy „ne merjem!“ Hiszen nem hordátok én ő tőle hitelbe se bort, se pálinkát, se kamatos pénze nincs nálam! Azt mondja a tisztelendő űr, hogy „jogvédelem“ volt. Megköszönjük alásan! A „ne merje“-féle jogvédelemnek az a természetes folytatása, hogy „mert különben igy lesz meg úgy lesz.“ Hát épen ezt nem tudtuk megérteni, hogyan árthatna nekünk a váci püspök akár igy, akár úgy! S ez nem volt „gyalázkodás!“ Maradjon meg a tisztelt püspöki szentszék a maga képzelt, vagy valódi jogának védelmében a hivatalos érintkezésben szokásos tisztességes hang mellett és ne Írogasson tőle független testületeknek „olyan modorban, amely a gróf-püspök úr egyéniségéhez és magas állásához is méltatlan s amely hangnem ellen a közéleti tisztességtudás nevében nemcsak a polgármesternek, de úgy vélem, min Jen jóizlésü halasi polgárnak óvást kell emelnie.“ (A tisztelendő ur saját szavai, visszafordítva.) Nem jogsérelem van tehát a felpanaszlott kifejezésben, hanem tisztességtelen hang. S ha a polgármester és a szentszék között az ügy lovagiasság szerint elinféztetett is, talán csak nem vonja kétségbe a tisztelendő úr az újságnak azt a jogát, hogy utólagosan is szóvá tegye az esetet. S itt essék nehány szó, ha úgy tetszik, arról a leckéztetésről, amelyben a tisztelendő ur bennünket részesít, amidőn a püspök ellen intézett támadást „ok nélkül“ valónak az egész cikket a kathólikusok ügyeibe „magas lóhátról“ való bevonatkozásnak jelenti ki és két kezét cingulusa előtt összecsapkodva szörnyüködik el, hogy mit merészkedtünk mi lenyomatni, hogyan merészkedtünk tájékozatlanságunkból a kathólikusok egyházi főhatóságának gyalázására kiindulni, s hogyan vetemedtünk arra, hogy egyenesen az ő főpásztorukat rohanjuk meg gya- lázkodásainkkal. Lerombolja előttünk a jóhiszemű tévedés mentsvárát, hogy vissza ne vonulhassunk beléje, megállapítja, hogy nagyon gyengén állhatunk lelkiismeret dolgában, minden sorunkban elfogult felekezeties gyűlölködést lát, amely szinte felujjong, hogy egyszer vala- hára ürügy kínálkozik beletaposni a kathólikusok egyházias érzületébe. Szuverénül lenéztük a jóizlést, az igazságot, a tényeket s nem volt bennünk abszolúte semmi körültekintés olyan városban, hal- a kathólikusok lélekszámú a többi összes felek'ezetekét meghaladja. Ez a legutóbbi argumentum sok mindent megmagyaráz. Előbb körül kellett volna tekintenünk a tisztelendő úr szerint — s még az igazságot is csak félve kellett volna kimondanunk, mert hiszen a városban több a kathólikus, mint a kálomista, zsidó, baptista és mohamedánus összesen. És a gróf-püspököt is azért nem lett volna szabad támadnunk, mert ha egy kicsit körültekintünk, láthattuk volna, hogy az országban is több a kathólikus, mint a kálomista, luteránus, nazarénus, egyesült és nem egyesült görög síb. összevissza. Engedje meg nekünk a tisztelendő úr azt a kijelentést, hogy nagyon nyomorult férfias jellemnek tartjuk azt, aki csak akkor meri kimondani a lelkén valót, ha többen vannak a háta mögött, mint vele szemben. A körültekintést eddig még nem tartottuk szép és férfias jellemvonásnak; hadd menjünk ezután is a magunk utján, ha a tisztelendő urnák nem tetszik is. És lássa, tisztelendő úr, ebből a körül nem tekintett kathólikusságból még sem akadt senki, aki a fejünknek esett volna azért, hogy a szentszék illetéktelen hetvenkedő hangját visszautasítottuk. Mert ha nem adtak is mindenben igazat nekünk, a felfüggesztett egyháztanács tagjai maguk is panaszt tettek már a prímásnál és a miniszternél azért, hogy olyan gorombán fog a szentszék pennája. A kathólikus egyház és iskola árulója címmel tisztelte meg a felfüggesztett egyháztanácsot. Ilyen hangon merészkedik írni, ilyen kifejezésekre vetemedik a váci szentszék, hogy a tisztelendő úr stílusában beszéljünk, mert ő előtte sem idegen a beszédnek ez a neme. ügy látszik a kathólikus papok nemcsak öreg kanonok-korukban vannak nagy véleménynyel a maguk hatalmáról, hanem már zsenge káplán-korukban is. Aki meg nem lapul a hierárkia előtt, az merészkedik és vetemedik! No hát mi ezután is fogunk ilyen merészségekre vetemedni, sőt alig várjuk már azt az államférfit, aki zászlajára irja a rengeteg papi birtokok elvételét, mert ma már mint számos példából látjuk — nem a köz érdekét szolgálják, hanem egy-egy kisebb embercsoportnak pompázását, terjedelemnövekedését segítik elő. És bízunk benne, hogy az erről szóló törvényt megszavazza a több mint felerészben kathólikus Magyarország is, mert a magyar kathólikusok hála Istennek nem a Zichy Nándor kívánsága szerint születnek: első sorban magyarok ők s csak azután kathólikusok, s a magyar állami nevelést nem tartják „idegenének, mint a hogy némely vakbuzgó papjuk hirdeti. Hogyan gyűlölhetné hát akárki ezt a józan gondolkodású kathólikus népet! De hogyha vakbuzgó papok, a magas főpapság, a jászolban született Jézusnak tömérdek vagyonban, fényben, pompában duskálkodó „szegény“ szolgái tészik a kathólikus felekezetet: akkor — nem tagadjuk van bennünk felekezeti elfőЛ „KISIMHflLflSI V1JSŐQ" Tflpjfl. Te vagy . . . . Te vagy szivem örök, szép Szomorú vágya, Csak akkor nézek rád, mikor Senki sem látja. Csak lopva nézlek, hogy e bűnt Senki se lássa, S ne férjen hozzád a világ Gyanakodása. Tekintetem körülveszi Nyúlánk termeted, Mint a hogy a zöld repkény A karcsú fenyőket. S ez a tekintet könyörög Támad és éget. Könybe borítja a szememet Л sötét kéket. S ki olvasod belőle Szomorú vádat, Hogy gyönyörű vagy és büszke És hogy imádlak. Prológus. Irta: FÜLÖP SÁNDOR. — Л ,,Kiskunhalasi Újság“ eredeti tárcája. — A „Halasi Kereskedő Ifjak Egyletének“ 1906. évi febr. 17-iki műkedvelő előadásán szavalta Deutsch Blanka. Hölgyeim, uraim, Bátor beléptemért, És rövid ideig való megállásomért Engedelmet kérek! Csak egy minutára Vetődtem a Balázs gazda portájára. Az én kedves tisztem, Hogy szívből köszöntsem, A sok szép vendéget, Ezt a nem reményied díszes közönséget! E fiatal egylet, A mihelyst meglett, Mindjárt gondolt egyet. Gondolt merészet és nagyot: Műkedvelőt csinált, Mulatságot csapott. S a mi a dolognak Egy kis csattanója: Most van tulajdonkép A bemutatója: És máris megállja — Pár hetes korában — A helyét emberül, Mert e szép közönség Nemsokára az ő játékán mulat és Vidám kedvre derül. Persze, nem magától vitte ilyen sokra; Rászorult biz’ ö még a nagyokra! Játékot Dékáni bácsi hozott neki; Hogyan játszszék vele: A nagy játékmester, Egry, dedózta ki. Jálszótársi kedves kisasszonyok lettek. Szives köszönetét Fogadják mindnyájan, Kik vele jót tettek! Éltesse az Isten Dékáni Árpádot! Alkosson még soká Halasi csipkéket, Népi bolióságot! Játékszerét, igaz, nem készité épen Farancia-módra, Lehet, hogy jobb is van, Lehet, hogy szebb is van A sok pesti bótba: De, amit készített, érdeme, hogy magyar! És nem csak hazai, Kunhalasi ipar! Ez ifjú egylete Száznál több ifjú kereskedőnek Magyar ipar jegyében indul a jövőnek! Amihez ha járul még valami más: A magyar iparhoz Magyar iparkodás: Hogyha szorgalomban, kitartó munkában, Hogyha műveltségijén, előhaladásban Oda tudunk jutni, a hol a nyugoti Nagy nemzetek vannak, — Ha minden kis egylet
