Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-13 / 7. szám
Hl. évfolyam. — 7. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. február hó 13. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése I ' Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és HORVÁT GYULA. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., nehirdetési dijak fizetendők. gyedévre 1 kor. 50 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes szám ára 4 fillér. ‘I " A cigányok letelepítése. Kiskunhalason, az 1906. évi febr. 10-én. A halasi oláh cigányok egy folyamodványt Írattak a városi képviselő.testülethez; arra kérik, adjon nekik valamennyi bér fejében egy parlagon heverő területet használatra, hogy ott állandó lakóhelyeket , építhessenek maguknak. A sátor alatt lakó cigányságot a mai rendezett városokban, állandó házakban lakó európai ember lenézi, megveti elmaradt nomád életmódjáért, rendetlen életéért, müveletlensé- géért. Akik a múltakkal szeretnek foglalkozni, azok az egykor valamennyiünk őseivel közös nomád életnek egy kései példáját látják bennük s érdeklődéssel szemlélik nyomcru szabadságukhoz való nagy szeretetöket, az apáiktól látott, tanult életnek makacs tovább folytatását s az őket környező rendezett viszonyoknak való bámulatos ellenállást. Egy csipet őskor egy-egy modern város szélén. A köz- igazgatásnak a polgári rendnek az emberei már nem tekintenek ilyen érdeklődő jóindulattal a kóbor cigányokra. Az ő szemükben mindenkor nagy szálka volt a cigányságnak, minden renden való kívülállása, törvényre, szabályrendeletre nehezen hajló természete, sok bajt okozó kóbor életmódja. Hosszú esztendők óta tanakodtak, gondolkoztak rajta, értekeztek, Írtak róla, hogyan lehetne a cigányokat letelepíteni. Próbálták az ügyet országszerte rendezni. József királyi herceg, a megboldogult, valóságos szenvedéllyel próbálta a cigányokat házakba csalogatni a szellős sátorok alól és eddigi foglalkozásnak nem nevezhető tengődésük helyett rendes foglalkozásra és életmódra szoktatni őket. Azt mondják, nem sikerült neki. Nem tudjuk, úgy van-e. De azt mindenképen örvendetesnek tartjuk, hogy a mi cigányaink maguktól szánták rá magukat rendes kalyibák építésére. Értjük és szánjuk őket. Zivataros téli éjszakákon, csikorgó fagyban hányszor kellett keservesen szenvedniük, hányszor melengették a szülők csupasz testük melegével a halálra dermedt kicsinyeket, amig az ősi hagyományoknak ilyen elhagyására fanyalodott ez a szívós, szilaj nép ! Törekvésüket, természetesen jó indulattal fogadjuk. Különben sem volt ellenök panaszra any- nyi okt mint másfelől hallhatni. Tolvaj, rablógyilkos cigányoknak szinte hírét sem halljuk városunkban. Mintha ezek a mi cigányaink ebben a tekintetben is már civilizálódtak volna! Mintha ezekből már hiányoznék a vadság s csak a nyomorúság maradt volna meg köztük! Ennek a nyomorúságnak a megszüntetésére az volna az első lépés, ha állandó kunyhókat építenének a zord téli időjárás ellen. Erre kérnek most egy darab parlag-földet s nem is ingyen. Azt hiszszük, városunknak semmi oka nem lehet kérésük megtagadására, sőt két kézzel kell kapnia rajta, hogy itt maguktól határozták el és kérik a mi cigányaink azt. amire másutt erős határozatokkal, erőszakkal szokták őket hajtani. Színészet. Több mint egy heti szereplés után ma már eléggé tájékoztuk magunkat Szalkay társulatának képességei felöl. Őszinte örömmel mondhatjuk, hogy városunkban régen nem voltak ilyen színészek, a kik igazán becsülettel megállják a helyüket. Úgy látszik a közönség zöme is belátta már ezt és a hét elején megcsappant érdeklődés a hét közepe felé észrevehetően emelkedett. A múlt hétfőn játszott „Csöppség“ előadása kiválóan sikerült. A szereplők egytöi-egyig tehetségük legjavát nyújtották. Fekete Irén annyi bájjal és kedves naivsággal játszott, a minél többet még kívánni sem lehet. Holécy, Kovács és Déri a náluk már megszokott művészettel alakították szerepüket. Szigeti úgy itt, mint a csütörtöki Böregérben játékának természetességével és közvetlenségével nyerte meg a közönség tetszését. Nem szólhatunk azonban ilyen elismeréssel a péntek esti szerepéről, mikor a „János vitézi-ben Bagót játszotta. Nem tudott belemelegedni ebbe a poetikus szerepbe, olyan hidegen játszotta ezt a meleg szivü alakot. Különben az ő tehetsége a társulatnak egyik legkiválóbb ereje, csak az a kár, hogy néha nem neki való szerepeket is kénytelen játszani. A férfiak között Gyárfás mellett énekelni is legjobban tud. Ráthonyi Stefi minden föllépése egy diadalt jelent. Csicsergő éneke, könnyed és elegáns mozdulatai sohsem tévesztették el hatásukat a közönségre, akár János vitézt vagy a Hajdúk hadnagyának a kadetjét játszotta. Mégis legsikerültebben a Bőregérben Adél és szombaton este Aranyvirág szerepét játszotta. Dénes Ella szép éneke is hódit, annál inkább mert énekelni nem igen tudnak a társaság tagjai. Ha Dénes olyan ügyesen és könnyen mozogna a színpadon, mint a milyen könnyen és szépen cnekel, egészen kitűnő színésznő volna. Az operetek szereplői közt Ráthonyin és Dénesen kívül a társulat vonzóerejét a. két ünnepelt Fekete nővér képezi. Végtelen ügyes táncuk minden föllépésük alkalmával tomboló tapsvihart támaszt. Ligeti is igen ügyes színész, a kinek komikai tehetségét csak a rosszakarat vonhatja -kétségbe, de kár, hogy néha nem veti meg a, durvább komikumot sem és ez ilyenkor Ízléstelenségekre ragadja. Így a János vitézben a francia király szerepet nem lenne szabad olyan nagy túlzással szinte idiota-szerepnek megtenni. A jó izlés ezt nem követeli meg. A múlt heti előadások fénypontja a sze-da esti volt. Nem mulaszthatjuk el, hogy ezt külön ne méltassuk. „Fehér Anna“, Gárdonyi igaz köitói tehetséggel megirt darabja volt a műsoron. Soh’sem csodálkoztunk azon, hogy ez a főváros egyik színpadán egy ünnepelt operette-primadonna alakításában nem talált utat a közönség szivéhez. Fehér Anna mélységes tragikumát nem a hideg ész szemüvegén át kell nézni, hanem csak meleg szívvel lehet érezni; ha ehhez a kellékhez még olyan tökéletes alakítás járul, a milyet szerdán Holécy Ilonától láttunk, a nézőtérről csak fölemelő műélvezettel távozhatunk. Holécy bámulatra méltó tehetséggel ábrázolta A? érzelmeknek azt a végtelen skáláját, mely a szegény Fehér Anna lelkén a forró testvéri szeretettől kezdve végig viharzik, hogy az őrületben nyerjen szomorú befejezést. Szerepének őszinte — nem is átérzése, hanem — átélése, keresetlen természetessége, megjelenésének tüneményes szépsége ezt az alakítását díszévé tennék bármelyik előkelőbb fővárosi színpadnak is, a hol hozzá méltó teret nyerne nem mindennapi tehetsége. Sikerült Gyárfás Fehér Lászlója s nem férhet gáncsoló szó Kovács kitűnő szolgabirójához sem. De hosszú volna névszerint felsorolni a többi szereplőket, a kik mind kiválót nyújtottak. Egy ilyen mintaszerű előadás hangulatát annál inkább megzavarta a karzati közönség éretlensége és a diákság Ízléstelen tapintatlansága, me!y folyton Gyárfást hívta a lámpák elé, még a harmadik felvonás után is, pedig akkor már nem is' szerepelt a színpadon. Több józan lelkesedést kérünk, hogy a színészek is jobb kedvvel játszhassanak- n. V -.3 •П „KISIMIWLflSI tlJSШ' TÁPJA. Versek. 1. Ki érzi a magányt Csak az van egyedül; Mindenki él, szeret, Öt kín veszi körül. Hagyjatok engemet Csak egyszer hadd legyek, Egyszer magam, S nem leszek — magam. Édes enyelgéssel tova lebben Tőlem a bú nagy hirtelenül . . . Angyali szókat csengeni hallok, S rá a szivemben béke derül. Mindig a képed látom előttem, Szivraboló, szép szőke leány, S mig neked, édes, suttog az ajkam Nem veszem észre, hogy itt a magány. 2. — Goethe. — Hogyha az égi Szent, örök Isten Nagy haragjában Dörgő fellegekböl Sújtó villámát A földre leküldi, Gyermeki tiszta Ahitó szívvel Csókolom ruhája Puszta szegélyét Soha ember Istenekkel Ne mérkőzzék! Bármi hatalmas Hogyha eléri Fejével az ég boltozatát, Nem lesz a lába Még soha biztos, És vele játszik Felhő és a szél. Állhat a földön Sziklaszilardan Égbe azért még Föl sohsem ér. Büszke, kemény tőgy Vagy futó repkény Lesz mindig csak az Emberi lét. Miben tér el hát Isten és ember ? —■ Végtelen hullám Foly tova zúgva: S az ég Ura áll; Minket a hullám Játszva sodor, Emel és elnyel Kicsinyke kis kör Az emberi élet, És az időben Sok ivadéknak Büszke sora, Azt teszi mégis, Hogy ez az élet Nem hal ki soha. n. El nem küldött levelek. — A ,,Kiskunhalasi TJjság“ eredeti tárcája. — II. Én kicsi szépem, oda künn olyan haragosan hordja a havat a hideg téli szél, szinte alig tudok tőle menekülni, hogy a lelkemre is le ne szálljon az a borongó köd, a mi az utcákra borúit. Siető emberek mennek cl néha az ablakom alatt, a kik mind várva várják a napsugarat. Úgy szeretnének már szabadulni ebből a hideg, szomorú télből! Szegény Tél apó, de nem is szeré nek téged az emberek! Hiszen én is ürömmel fiirödnék már a meleg napsugárban, azért még sem haragszom er:e a viharos téli napra. Ide zárt, fogoly vagyok a szoDám négy fala között, de legalább tudom, hogy ma nem látogat meg senki és igy az egész napom a magács-
