Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-13 / 46. szám

Megjelenik minden kedden. III. évfolyam. — 46. szám. __ ____________Ä._______—J — Kiskunhalas, 1906. november 13. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. A munka körútja. Az anyagi természetben történő kőrútról a min­dennapi tapasztalás is tanúskodik. Az állat- és nö­vénycsaládok majd szaporodnak, majd enyésznek; a halál koporsója egyszersmind bölcsője az életnek. A földnek köszönjük az arany kalászokat, de ez ajándé­kát, átváltozott alakban ugyan tőlünk ismét vissza­követni kénytelen, ha nem akarja, hogy erejének e vesztesége következtében tétlenségre Ítéltessék. A természet kőrútjában minden vizcsöppnek és minden porszemnek megvan a maga története. Hasonló kőrútban forog a gazdasági világ is : a világ háztartása, melyben az ember mint munkás­egyéniség szerepel, A gazdasági körút az értékek szakadatlan for­galmán a'rpszik, de nem az egy к fogyasztó kézből a fogyasztás torkába, ez utóbbiból ismét vissza uj és nemesebb teremtmények munkás kezébe. A gaz­dasági személyiségek jelentékeny átmeneti pontjai a e körútnak. Hasonlóan a növényhez, mely számtalan gyökérszálaival táplálékát a földből a szívja, hogy ez szerkezetének titokszeríi műhelyében nemesbüljön: épp úgy a gazdasági ember is tömérdek értékeset fogyaszt, de csak abból a célból, hogy ezt feldogozva magasabb értéket alkosson. Ez adás-vevésen, az élvezés és munka ez arányán, hogy a gazdasági élet nagy mérlege, mely majd pedig a természetes vagy fogyasztás javára szokot megbillenni. De ha az arány oly annyira fel van forgatva, hogy ott, a hol az egyik vetett, a másik arat; ha az ínséges szorgalommal a pazar henyélés áll szemközt: akkor ez legbiztosabb jelensége a gazdasági tespedésnek és e méltatlanság vagy teljes kiegyenlítéssel végződik vagy pedig gaz­dasági és politikai katasztrófákra vezet. E katasztró­T A R CZ A. Örökre. Ne mond ki ezt a szót; „örökre“. Ne hűsítsd senkinek szivét! Mond te csak azt, hogy — most szeretlek! Mert a jövő perc nem tiéd! „Örökre“ . . , bus, tréfás, hazug szó. Isten ajkára illik az, „Egy percre — még egy csó . elcsattan“ — Leány ajkon csak ez igaz. S ne is kívánd e szót; „örökre“. Vesd meg, ki mondani meri! A végtelenséget csúfolja, Mert nincsenek csak percei. Szeresd te azt, ki büszke ajkkal Csak azt ígéri, mit megád! „ Örökre“ — csak a vértelenség Kendőzi ezzel önmagát. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. fák a nemzeti jólétnek és közerkölcsiségnek egyidejű süllyedését jelentik és okozzák oly javak pusztulását, melyeknek teremtésében a történeti szellem hosszas korszakokon át fáradozott. Ekkép látunk azután egyé­neket, családokat, nemzeteket és birodalmakat sziba- rita élőhajhászat által elsatnyulni és tönkre jutni, me­lyek kezükből kisikkasztván a gazdasági haladás fo­nalát; Sardanapalként égnek bele az önalkotta rész lángjaiba. Emelkedő büszkeséggel tekint alá az ember a civilizáció magas fokáról. Nemzetek merülnek fel és bukkanak el szenvedélyek gyulnak ki és hamvadnak el ismét — szünet nélküli a munkának teremtő moz­galma és hátát tálán az ő haladása. Hála a milliónyi munkások egyesült szorgalmának, hála s részletekig keresztülvitt munkafelosztásnak, hála a dolgozó osz­tály általános versenyének, mely minden terménynek a lehető legalacsonyabbra szólló olcsóbbulását ered­ményezi: valamennyi szükségleteink ki vannak elé­gítve és nemcsak azok, melyekre elutasittatlanul rá­szorulunk, hanem azok is, melyek kényelmünket, fény­űzésünket és finomított életmódot szolgálják. E meg­elégedésben nagy mértékben részesülünk, élvezvén jutalmát a művelődés munkáiban való részvételünkért. Ha csak egy és bár legcsekélyebb szükséglét elégít­jük ki a gazdasági társadalomnak; ha gép munká­sok módjára kizárólagosan gombostűfejeket csinálunk vagy gépkereket hajtunk is julá'.mát vesszük e f'r:- dozásnak szükségletünk minden kellékének előterem­tésével. Azért mi nem vagyunk napszámosai a gaz­dasági gépezetnek, hanem inkább részvényesei, sőt talán tisztviselői az emberiség kultúrát fejlesztő ha­talmas részvénytársulatnak, mely munkarészességünk aránya szerint örömest fizeti a gazdag osztalékot. „Ameddig ajkad csókol, éget, Ameddig szítja lángomat! . , A férfi ajkon ez igaz csak És hazudik, ki mást fogad . . . Vesd meg, ki igy susog: — „örökre“ . . . Szeresd, ki csókol s nem ígér! Örökre szánt fanyar kötésnél Egy csókterhes perc többet ér ! Az utolsó rózsa. Történet a múlt századból. Az isteni tiszteletet elvégezték. Ünnepélyesen hangzottak el az orgona végső akkordjai és a nép a bécsi Szent Mihály templom ajtaján kifelé özönlött, hogy azután a szélrózsa minden irányában elszéledjen. Diszfogatok álltak elő, gazdagon öltözött inasok nyi- togatták a kocsiajtókat és urias delnők szálltak a hin­tóba. Künn az utcán a fiatalemberek egész serege állott, hogy végignézzen a hölgyek során és egyikről vagy másikról többé vagy kevéshbé élces bírálatot mondjanak. Többi között két fiatal nő hagyta el a templomot. Rajtok csüngött valamennyi szem és a Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., ne­gyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. jó, ha ezt mindenki figyelembe veszi. Ezért is tágítsunk a földmives, a gyármunkás, a napszámos látókörén, ébresszük gondolatait, nyissuk meg előtte a művelődés és nemesebb életgyönyörök forrásait és ezzel gyarapítani fogjuk gazdasági munkaképességét. Aki a művelődés lobogója köré csoportosul, az hódoljon a munkának. Politikai, felekezeti és nemzeti meggyőződések ellenséges táborokba hajthatnak és látszólag szétválaszthatnak bennünket —■ de a mun­kának, mint művelődési elvnek elismerésében egymás­nak kezet kell nyújtanunk, mert itt csuk egy válasz­fal van s ez az mi elkülöníti a meddő, veszteglő he­nyélést a termesztő munkától — a herét a gyűjtő­méiből. Csak egyetlen mód létezik magunkat e világ jogos tagjaiul igazolni és a kötetességnek, melylyel mint egyesek az egésznek tartozunk eleget tenni s ez a munka. Bármily különbözők legyenek is az esz­közök — lapát vagy toll, kard vagy sar’ó. rendelteté­sek ugyanaz, a kultúrát munka által terjeszteni. Glosszák a színházról. Szombaton este nyitották meg az ui városi szín­házat Katona József „Bánk Bán“-jával. Közönségünk megmutatta, hogy tud érdeklődni és lelkesedni úgy a művészetén, mint a magyar nemzeti érzésért. A szín­ház igazgatójának, Szalkay Lajosnak nem lehet pa­nasza ellenünk. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy nincs. Mi a múlt szezonban is szorgalmas látogatói voltunk a theatrumnak, tapsoljunk eleget, beleheltük a kicsiny közgyűlési teremnek mérges levegőjét és a színészek mégis csak leszólni tudtak bennünket. De legpajzánabbak sem mert gunyolólag felszólalni a két igéző alak láttára. A fiatalabb hölgy Rafael vagy Mic­hel Angello remekműveinek megtestesül hasonmásá­nak látszott. Dús, gesztenyeszin hajzat körité kecses arcát és ebből két ártatlan fekete szem sugárzott elő melyekben nemes lélek szűzies tisztasága tükrözött. Kísérője nyugodtabb, komolyabb benyomást gyako­rolt és nővérének mondhatnék, úgy hasonlított az előbbi hölgyhöz. A nők a népkert felé tartottak, mely akkor az uj tavasz első díszében pompázott. Egy ifjú követé a hölgyeket. Ruházata kifogás­talan volt és arcáról le lehetett olvasni, hogy nem azok sorába tartozik, kiknek napi foglakozása abban áll, hogy érdekes kalandokat hajhászszanak. Egész­séges üde színe első pillanatra elárulta, hogy még nem került a fővárosi gyönyörélvezetek hálójába. A népkertben a két nő egy pádon foglalt helyet. Nem ügyeltek környezetükre és élénk társalgást foly­tattak, melyet hébe-korba csak az ifjabbik vidám ne­vetése szakított félbe. Szemközt velők, anélkül, hogy észrevették volna, az ifjú ült le. Szemét mintha elbű­völte volna a fiatalabb kisasszony alakja, ki kebléről az élénk kézlejtés közben rózsát ejtett a földre, de nem vette észre. Hirtelen ott termett az ifjú felemelte és odanyujíotta az elejtett virágot. A höigy ijedten tekintett az ifjúra, ki még mindig ott állt előtte a ró­zsával kezében. HCTIRiCH JÓZSEF Halason az ipartestület udvarán ké- szit: Platin a q iia re 1, mignon, medalion stb. képeket Kiváló szakértelemmel készít Coilirozott (színezett >^és matt képeket. Képnagyítás és festészeti műterem. LEVELEZŐ-LAP FELVÉTELEK. Olcsó ár ! Tessék kisérletettenni! Olcsó ár!

Next

/
Oldalképek
Tartalom