Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-23 / 4. szám
III. évfolyam. — 4. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. január hó 23. BT KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: H ORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos MORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Alföldi gyermek-népkonyhák. Kiskunhalas, 1906. jan. 22. Sok, tömérdek sok hibája van annak, hogy az alföldi iskolázás nem olyan, aminőnek tudni szeretné minden igaz magyar hazafi. A lakosságnak tanyarendszer szerint való elhelyezkedése a nagy rónaságon éppen nem kis akadálya a rendes és rendszeres jskoláz- tatásnak. A gyermek messze lakik az iskolától, a téli zord idő, az őszi és tavaszi esőzések pedig mintegy feljogosítják a szülőt, hogy magzataikat föl ne áldozzák a törvény szigorának. A tanköteles gyermekek a mindennapi kenyér- keresetben való részvételéről nem is szólok, de már a szegénységet nem hagyhatom szó nélkül. Sőt mi több, a szegénységtől is eltekintve, nem maradhat figyelmen kívül az a körülmény, hogy a tanyai iskolázás szinte megakadályozza, mintegy lehetetlenné teszi a gyermek rendes táplálkozását, még a jobbmódu gazdák gyermekeiét is. Darabka kenyeret és két sült krumplit visznek a gyermekek iskolába. Kenyeret azért, hogy meg ne éhezzenek, a krumplit második fogásnak ugyan, de kiváltképpen azért, hogy útközben rajta melegedjék a gyermek keze, És ez ismétlődi': nap-nap után azon korban, a mikor leginkább van szükség a test fejlődésére. Mindig törtem a fejemet azon, miként lehetne e bajokon segíteni? A törvény szigora hasztalan. Jó az és biztos gyógyszer a makacssággal szemben, de a szegénységgel és a lehetetlenséggel nem bir: amazt nem enyhíti, emezt nem tünteti el. Előbb társadalmi tevékenységre van szükség, majd pedig a társadalmi akció mellett a humánus kormány hathatós támogatására: „A Gyermekvédő“ egyesületnek a Fehérkereszt- egyesületnek a gyermekvédelem terén évtizedekig folytatott úttörő küzdelme megértette a humánus kormánynyal, hogy ennek is akcióba kellett lépnie és lépett is. A kormány vette át a vezető tevékenységet és társadalomé maradt a támogató szerep. A szerepek ilyen alakulása lehetővé teszi a mi magyar társadalmunknak, hogy azt az úttörő és előkészítő tevékenységet, melyet a ■gyermekmentés és gyermek-védelem terén teljesített, ugyanily nemes hivatással más tereken is vegye kezébe. Vegye kezébe az alföldi és általában a szegény gyermekek iskoláztatásának lehetővé tételét azáltal, hogy az alföldi pusztai (tanyai) iskolákba járó tanköteles gyermekek részére gyermek-népkonyhákat létesít az egyes iskolák mellé, hogy a gyermekek, kik az egész napot az iskolákban töltik, ne csak sült krumplival és száraz kenyérrel táplálkozzanak 5—6 hónapon át, hanem kaphassanak meleg ételt is : tejet, levest, esetleg más egyebet. A tej-, leves- és ingyenkenyér-kiosztó humánus egyesületek szép számmal és dicséretre méltó eredménynyei működnek nemcsak hazánk székesfővárosában, hanem vidéken is. Mily könnyen működhetnének ezek az Alföld pusztáin levő iskolákba járó gyermekek érdekében is?! A pusztai tanító felesége, vagy egy-egy tanító özvegye lenne megbízandó a „köztartás vezetésével* és megvagyok arról győződve, hogy a sok helyen az ürességtől tátongó „tantermek“ mindmegannyi vidám, egészséges szinü gyermekek igazi iskoláivá válnának, ame'yekbe nem az 1868. évi 4. §-a, hanem a tudásvágy és a meleg étel csalogatnák hazánk jövö nemzedékét. A segítség eszméje nem uj. Az említett humánus egyesületeken kívül az u. n. rongyosegyletek, a szegény gyermekeket segítő egyletek, már eddigelé is sok szegény gyermekeket láttak és látnak el ruhával, élelemmel, könyvvel, csakhogy tevékenységük eddigelé a városokban volt érezhető, egy kis változás a tevékenység terrénumában és meg volna oldva a kérdés: terjesszék ki áldásos tevékenységüket a tanyák iskolásgyermekeire, mely törekvésükben okvetlen hathatós támogatókra fognak találni azon gyermekek szüleinél is, kik csak azért nem adnak gyermekeiknek a száraz kenyéren és a kályhát pótló sült krumplin kivül egyebet, pl. hurkát, mert attól tartanak, hogy a tanyai komondorok érezve a „pecsenyeszagot“, az iskolába igyekvő kis utast igen könynyen és veszedelmesen megdézsmálnák. Itt-ott egyes szülők alapszabálynélküli egyletté alakultak már abból a szempontból, hogy fölváltva, hol az egyik, hol a másik, szekerén vigye a gyermekeket a távol iskolába. Mily gyakoriak lennének az ily egyletek akkor, ha a szülők tudnák, hogy az iskolán kivül a gyermek-népkonyha is gondoskodik a gyermekek táplálkozásáról, tehát nemcsak a szellemi, hanem a testi táplálkozásról is. Ébredjünk! Állítsunk tanyai iskolás-gyermekek részére gyermek-népkonyhákat. A „Kiskunhalasi Gazdakör“ működése 1905. év második felében. 1. A Gazdakör képviselve volt tagjai által az 1904. évi országos gyümölcskiállitáson, melyen a kertészet terén elért jeles eredményért az állami ezüst éremmel lett kitüntetve. 2. A földmivelésligyi ministeriumtól ajándékba kapta a Gazdakör a „Baromfitenyésztés“, továbbá „Népszerű erdészeti növénytan“ cimü könyveket, melyek beköttettek és a könyvtárban a tagok rendelkezésére bocsáttatlak. 3. Felhívta a vármegyei gazdasági egyesület a Gazdakört, hogy tudassa tagjaival, miszerint a 4-ik hadtest részére takarmány lenne szállítandó s a vá- lalkozó tagok ajánlataikat adják be a2 egyesülethez. E felhívás kihirdettetek, de ajánlat nem érkezett be. 4. Képviselve volt a Gazdakör tagjai által a Monoron tartott tenyészbaromfi vásár és méhészeti kiállításon, melyen kitüntetést is nyert. 5. Tudakozódott a Gazdakör, hogy préselt kocka alakú marhasó mikor lesz kapható? Azt a választ kapta a magy. kir. sójövedék vezérügynökségétől, hogy 1906, évi január hó elején jön forgalomba á marhasó ily alakban. Az aláírási iv a kör helyiségében ki is van téve, melyen a szükséglendő mennyiséget a tagok feljegyezhetik. A só ára változván, intézkedés tétetett, hogy a vezérügynökség a mos- taui árat tudassa a Gazdakörrel. 6. Meghivatott a Gazdakör az Érmelléki országos szőlészeti kongresszusra, melyen a Gazdakört Hofmeister Ignácz, Halász D. Sándor, Zilah István, Szalai László választmányi tagok képviselték. 7. Átirat érkezett a Székesfehérvári állami méntelep parancsnokságtól, melyben tudatja a parancsnokság, hogy öt darab, tenyésztésre alkalmas mustra mén van eladó. Ezen átirat a helyi lapban közölve is lett. 3. Hozatott a Gazdakör nyolez drb. tiszta fehér magyarfaj kakast melyet a tagok között tenyész czélra, cserében kiosztott. п „msiwNimuisi tusitä“ tápja. Az életharcban . . . Az élet harcban Uj sebet kaptam Mely nem látható, vértelcn De fáj, de éget végtelen .... Reszket az ajkam: — Ki segít rajtam ? Hol az orvosság Mely gyógyulást hoz. Szól egy titkos hang: Eredj haza az Édes anyádhoz ! Felelem égve, Önvád füzébe’: De a seb oka én vagyok, Ő intett. . . s a sorsharagot Elbizakodva Ádáz b Írókra Én hívtam mégis Döntő tusához . . . Szól a titkos hang: Eredj haza az Édes anyádhoz ! És haza mentem. Búsan, csüggedettcn, Csak rám veté szelíd szemét, S a lelkem láthatatlan sebét Nyomba meglátva Karját kitárta. Én zokogva a Szivére borultam . . . „Fáj-e még?“ — kérdé. „Nem édes anyám, Már meggyógyultam! . . . Vihar után. — Egy öreg leány tűnődései. — Elhagyott engem a szerencse, mert azt fogtam rá, hogy véletlen; elhagyott a boldogság, mert azt hittem, elég arra a szív és a nagyravágyás. Napjainkban mindenki nagyravágyó, semmi, vagy kevés szé- gyelni való lesz tehát abban, ha bevallom, hogy én is az voltam. Kimondom, az voltam, mert mivel nem akarok több lenni a többi embernél. És elhagyott az Isten is, mert sok időt éltem át olyant, mely alatt léte vagy nemléte fölött gondolkoztam, holott abban minden körülmény közt hinnem kellett volna. És elhagyott az idő is, mert idétlenné vénlie- dett meg bennem a szív . . . Pedig én még tudok érezni. Bennem nem a szív hanem a lélek érez. Az emlékezet, ha magában marad, elöli a lelket, mint az agy, mikor elhatalmasodik, megrontja a testet. Mert az emlékezet csak a kinok sírköve, csak a rosszat jelöli, a mit a mull elnyelt. Ha elmúlt boldogságot varázsol vissza a lázas képzelem: a szívből hozza fel azt. Mert a szív csak szeretni tud, s a mi szeretetreméltó, az csak jó lehet. Gyűlölni csak az emlékezet tud. Ez a bosszú anyja. S éppen azért pillanatnyi a szív hevülete, s örök az emlékezet. A szív hévül; az emlékezet öl, a lélek eszmél. Veszve a boldogság és a szerencse mert megdermedt bennem a szív, s mert életemre előleget vettek fel az évek. , De boldogtalan azért mégsem vagyok. Belenyugodtam sorsomba, Egy fényképem van. Ez minden, mivel bírok a földön. Egy ifjú arczképe. Ha ránézek erre a fényképre, akkor úgy'tetszik nekem, mintha még mindig boldog volnék. Pedig nagyon régen voltam az, akkor még szivem volt. ' Volt, tudom, mert fájt nagyon. / Az a fénykép abból az időből való, Hideg volt az az arcz akkor is, mint hideg most a fénykép, mely jégvirágos ablakom mellett a falon függ. Estérikint leveszem a falról és asztalomra téve odatámasztom az angyalfejhez, mely varróaszíalomon áll. Aztán soká gondolkozom, mig azon veszem magam észre, hogy gyertyám a tartóba ég már és körülöttem sötét lesz minden. Akkor végig fut rajtam valami hideg borzon- gatás. Most is előttem a fénykép; háta möeött az angyal. Az arcz olyan hideg halvány; a szőke fürtök oly gyönyörűek és a büszkén felvetett ajkak mintha
