Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-18 / 38. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG Birkózás a sorssal. Az élet útvesztőin tévelygő gyenge ember egyedül megbízható vezetője a tapasztalat. Nemcsak a maga, hanem a mások tapasztalata is, melyet a saját hasznára fordítani az eszesség követelménye. Az élet, mely egyfelől úgy a gazdagokra mint a szegényekre vaskézzel rójja !e azt a kötelességet, hogy minden ténykedésöket a lehető legnagyobb körültekintéssel végezzék másfelől bőségesen szolgál tapasztalatokkal, irányadásul arra, mi utat kell választanunk. Csak érteni kell, helyesen megfigyelni a körülöttünk történő eseményeket, s gyorsan kell tudni megragadni a munkához majdnem mindig kínálkozó alkalmat. A temérdek bajnak, a sok szerencsétlenségnek rendesen az az oka, hogy kevesen tudnak a sorsadta vagy önmaguk okozta változott viszonyokkal számolni és a veszély pillanatában gyáván eldobják a fegyvert, melyet a munka minden ép-kéziáb embernek ad. A sorssal való lekvittclés legegyszerűbb, de egyúttal leggyávább módja az öngyilkosság. Igaz, hogy nem mindenki vetemedik azonnal rá, amint őt a sors rémharagosan megtépázza. Előbb még megpróbál alkudni a becsületességgel: sikkasztás vagy egyébként kerülgeti a büntetőtörvényt. Amikor aztán már szorul a kapcza, s menekvés nincs más, vagy a mindent csak a becsületet nem kiegyenlítő golyóhoz folyamodik, vagy rászánja magát egykis amerikai uir a. Az élettapasztalatok gazdag tárháza közelebb oly esettel gyarapodott, mely megmutatja, hogy a napjainkban divó léha társadalmi felfogások dacára is sikeresen meg lehet birkózni a mostoha sorssal. Az eset annál tanulságosabb mert hősünk a maga könnyelműsége következtében jutott gazdag jólétből koldusbotra. Igen régi porosz főnemesi család sarja, aki pályá- lyát egy lovas ezredben kezdte, elegáns hadnagy volt és aszott a pénzben. A csillogó egyenruha, egészségtől duzzogó fiatalsága, a nagyúri társaság, melyben mozgott, s bizonyára nem utoljára a fiatalsággal járó meggondolatlanság, — mind, mind hozzájárult ahhoz, hogy a nem maga kereste pénzt meg ne becsülje. Tékozolta tehát — persze csak addig, a mig volt. Mert bár,-mennyi volt, végre mégis elfogyott, majd bedugultak a hitelezői' források is. Ki ne ösmerné az ehhez hasonló történeteket, melyeknek végére már alig vagyunk kiváncsiak. Golyó, vagy Amerika? A hitelezőkön és rokonokon kívül ki törődik y*le ? idehaza a szépen indult reményteljes ifjú élet befejezettnek tekintetik, az erkölcsi halál fölött elfeledjük a tragédia fizikai végét. De lám ki hitte, yolna, hogy van még egy harmadik megoldás is? Annyira hozzászoktunk a tékozló ifjak gyáva megfutamödásához. hogy nem is gondolunk az egyedül helyes megoldásra, melyet nemcsak a könyelmü ficsurak és kényelemből kihánytörgatott világfiak, hanem, mindazok okulására' is megmutatott a későn ugyan, de mégis észretért főnemes, akik azt hiszik, hogy a jólét-elvesztése után már csak az élettel való leszámolás következhet. A daliás arisztokrata, a volt lovassági hadnagy, amikor már utolsó fillérét elverte, tudatára ébredt annak, hogy az igazi élet mégse állhat örökös dóridéból és abból, hogy a pénzt kiadja, mielőtt megkereste volna. Ez a felesz- mélés minden ilyen . esetben sablonszerű, de következményeképen. csak a kései bánat, nem pedig a helyzet természetes szanálása áll be. A mi hősünknek azbnban volt elég bátorsága hogy megmutassa, hogy igy is meg tud állni a maga lábán. Elhatározta, hogy ezentúl dolgozni fog. Nagy elhatározás egy a tunya életmódhoz szokott embertől és kivitele abba a nagy nehézségbe ütközik, hogy 'a lefokozott tiszt nem jut egy’könyen csak félig-meddig megfelelős tanult embernek való állásba. Nemsoká tétovázott azonban; amikor már szilárdan eltökélte, hogy ezen túl dolgozni1 fog, megragadta a dolgot az üstökénél, s beállt egy német vasúti állomáson — síén rakodó munkásnak. Serényen hordozza a szenet kora reggeltől késő estig, csekély napszámért, melyből tisztességesen fentartja magát. Becsületesen vezekel tehát egykori köny- nyelmüségeért és bizonyára rászolgál arra, „Igenis, uram,“ mondám, sapkámat udvariasan emelve, „Kovács ur nem tudta már kinyitni a zárat és elküldött, hogy javítsam ki." „S hol van Kovács ur ?“ „Hazament, de mindjárt itt lesz. Addigra is .bezárt ide.“ „Úgy, ugy-hát csak fojtássá a munkáját. Én is már rég észrevettem, hogy a zár nehezen jár. Mitől van ez? „Az ilyen zárt legalább egyszer évenként rendesen meg kell olajozni,“ válaszoltam, „Nos hát, dolgozzék csak !“ „Engedje meg,“ mondám — s második jó eszmém támadt, — „csak nem folytathatom jelenlétében a munkát, hiszen nem is ösmerem. Azt mondja, hogy a bankigazgató. S ha nem az? Várni fogok most a kinyitással, mig Kovács ur eljön.“ „Ez tetszik nekem.“ volt az öreg ur elégűlten adott válasza, „ön vigyázatos. De bebizonyítom önnek hogy tényleg a bankigazgató vagyok. — íme,* leveleket vett eló zsebéből, „itt vannak hozzám intézett levelek.“ „Ezeket írathatta, hogy félrevezethesse az embereket,“ mondtam gyanakodva. „Ez is igaz. Nos tehát, akkor még jobban be kell bizonyítanom, hogy nem vagyok betörő.“ Kinyitotta pénzes tárcáját és egy csomó bankjegyet szedett belőle eiő. „Betörő nem visz ennyi pénzt magánál. Ma vettem föl a fővárosban és elakartam helyezni a pénzszekrényben, azért jöttem még ily késő este ide.“ „Ne tessék rossz néven venni,“ mondám mentegetőzve, „most már nyugodtan folytathatom a munkámat. Persze rosszul megy a világításnál. Szívesebben jönnék holnap reggel.“ „Nem, nem! Reggelre nyitva keli lennie a pénzszekrénynek. Majd én tartom a lámpát.“ Köszönettel elfogadtam az ajánlatot, s megint hozzá fogtam a munkához. Mit gondondolhatott künn Jancsi ? Én áikulcsok és fúrók segélyével kifeszitem a pénzes szekrényt, s tulajdonosa világit hozzá . . Az öreg általában igen kedves fickó volt. A lakatos mesterségről beszélgetett velem, amelyhez kissé konyitott, dicsérte ügyes és gyors munkámat, s megkérdezte, mi a bérem. Az ósdi, régi szerkezetű zár hamarosan ki volt nyitva. „Rendben van,“ bólintott az öreg ur, most betehetem a pénzt és mehetek haza. Kovács urra nem kell várnia, jöjjön. Ment. és kinyitotta az ajtót. „Kérem, igazgató úr,“ vetém ellen, „csak nem szabad a pénzszekrényt igy nyitva hagynunk.“ Ekkor Jancsit nyávogni hallottam kintharmadik eszmém támadt. „Mondja meg legalább az éjjeli ő.rnek, ha errefelé jön," hogy különösen jól figyeljen a helyiségre.“ „Helyes,“ bólintott fejével az igazgató. Látom, hogy éppen erre jön.“ Odahívta a bakteri, megmagyarázta neki a dolgot és jó borravalót ígért neki a helyiségre való gondos őrködésért. „Egy pillanatig csák,“ kértem, a mikor az igazgató be akarta'zárni az ajtót, ,,bent felejtettem egy szerszámot,“ szempillantás alatt ismét a pénzes szekrénynél voltam és a csomó bankjegyet villámgyorsasággal eltüntettem a zsebemben — „így most már minden rendben van,“ Udvariasan köszöntve távoztam, kevés vártaivá találkoztam Jancsival és félórával később az éjjeli vonattal a fővárosba utaztunk. Az egész dologról azonban semmise került az újságokba. Az öreg ur vaióázinülegf , szégyelte elmesélni az esetet; eléggé gazdag is volt, hogy a veszteséget elviselje. hogy tiszteljék ezért. De mit szólnak ehhez a főúri rokonok, < régi barátok, mindazok, kik a jó időkből ismerik? Mit szólnak? — Megszólják.' Nern volna léha az a társadalom, ha gór esősen, konzervatív nem ragaszkodnék a mag? aikotta hamis formai törvényekhez, melyek, óidé sokszor — még a tehetség rovására is — csak követelni, de a tisztes munkának az elis mérést megadni nem tudják. Hogy azonban a valódi férfiúnak a társa dalom félszeg bírálatától vissza riadni nen szabad megmutatja a fent leirt eset, mely az a nagybecsű tanulságot nyújtja, azt a régi igaz ságot erősiti meg, hogy bárki bármit is mond jón: A munka soha sem szégyen ! HIRE k. Gyümölcskiáilitás. A gytímölcskiállitás irán igen élénk az érdeklődés úgy a termelők, mint a ke reskedők részéről. Az eddigi bejelentések után itélv több mint 70 П méter területén lesz gyümölcs é szőlő kiállítva. Ezenkívül jobbfajta kiskunhalasi bo és pálinka is van bejelentve. Többen a hölgyek kö zül finom befőttekkel tüntetik ki magukat. A gimná ziumi tornaterem díszítését Dékáni Árpád és Stepane Ernő rajztanárok, gyümölcsfajok megállapítását és jel zését, valamint a rendezést Vas Elek, Fazekas Bálir és Monda Kálmán kertészek vállalták magukra. Tér dijat senki sem fizet. A kiállítók gyümölcseiket foly hó 20-án csütörtökön d. e. 9—12-ig és délután 2— óráig szállítják be a kiállítás színhelyére, Igen ajánlj tos, hogy mindegyik termelő ez alkalommal bejelents* I hogy a kiállított fajokból mennyi van eladó és hog mi annak az ára, mert több budapesti és külföldi kt reskedő megígérte a kiállítás megtekintését. A gyű mölcskiállitást dr. Nagy Mór a gazdakör elnöke e h 23-án vasárnap délután 3 órakor nyitja meg. A kiá 1 itás területére a belépődíj 20 fillér. Tanárválasztás. Sáhó Jánost a latin és törté net szakra helyettes-tanárrá választotta meg az c ref. egyháztanács. Állását szeptember elején el is fog lalta. A szarvasmarha és lótenyésztési jutalomdij osztás e hó 23-án vasárnap d. e. 10 órakor lesz vásártéren. A gazdakör ez alkalommal 200 koronád jat fog kiosztani. Gazdáinknak módjukban lesz к mutatni, hogy nálunk milyen színvonalon van a jószág tenyésztés. U] hitoktató. Mint értesülünk a fögimnáziumho Gulyás Ferencz helybeli káplánt nevezték ki a rón kath. vallásu növendékek hitoktatójává. Örömmel ve szünk tudomást ezen kedves modorú fiatal lelkes kitüntető kineveztetéséről. Szüreti mulatság. A kiskunhalasi famunkáso folyó 16-án tartották első szüreti táncmulatságuka Délután 4 órakor a Szakegylet helyiségéből szép é mulattató fölvonulást rendeztek a Kossulh-uteán vé gig Kolozsvári Benő herthelyiségébe, hol külön e céh fölállított sátorban kezdetét vette a táncot megelőző leg a szölőlopás. A felvonulást elöl lóháton 3 csősz legény vezette, utánuk kocsikon különböző maszkiro zott alakok ügyes mozdulataikkal és komikus megje lenésükkel egészen magukra vonták a nagyszám kisérő közönséget. A inaszkirozoít alakok között leg jobb volt a kátsa cigány szereplője, ki délután órától világos reggelig mulattatta a közönséget. Ezek után szép sorrendben kocsin vonultak végig a csősz leányok és csőszlegények, hű magyaros öltözékeikké ugyancsak magukra vonván a közönség figyelmé Este 8 órakor kezdetét vette a tánc, mely reggeli óráig tartott. A négyest körülbelül 50 pár táncolt; Szünóra alatt hirdették ki azon győztes leány névé ki a legtöbb levelezőlapot kapta. Győztesként Szé Zsófika vált ki, kinek a díjul kitűzve volt szép arany gyűrűt nyomban át is adták. A tajték szipkát Csák Péter nyerte el, ki legtöbb levelezőlapot vett. Az iga zán szépen sikerült mulatságért köszönetét mond famunkások szakegyleté mindazoknak, kik őket támo gatni igyekeztek. Köszönetét mond továbbá a csősz leányoknak, kik nem tekintve semmi fáradtságot, őke kitartó buzgalommal támogatták. A csöszleányok név sora : Nagy Mariska, Bukrom Ilonka, Gusztos Ma riska, Vajda Idu8ka, Tóth Lórika, Kis Illés Etelka Garbai Esztike, Kecskeméti Erzsiké, Komlós Erzsik* kisasszonyok. — Feiülfizettek : id. Mészöly István ( K., Kolozsvári Kis Sándor, Kolozsvári Benő, Kőmü
