Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-18 / 38. szám
i III. évfolyam. — 38. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. szeptember 18. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT CiYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hói az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat netn adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Gazdasági vajúdás. A gazdasági tényezők szüntelenül kiegyenlíteni iparkodnak egymást; a mérleg egyensúlya sohasem állítható helyre, legfeljebb, hogy az ellentétek, melyek az egyes tényezők közt fen- íorognak, időről-időre kevesbednek, a közös érdekből merített haszon megosztása közelebb jut az igazságossághoz. Egészen egyforma arányban azonban sohasem jutalmaztatik a közgazdasági tevékenység minden ága. Minél harmonikusadban alakul a viszony a közgazdasági ágazatok közt azoknak díjazását illetőleg, annál egészségesebb a közgazdaság, annál szilárdabb az alapja. Minél nagyobbak a dijjazás ellentétei, annál rosszabak a közgazdasági viszonyok, mert az egyik fél a másik rovására oly előnyökben részesül, melyek az általánosságra kedvezőtlen hatást gyakorolnak. A harc az egyensúly elérésére tehát nem szűnik meg soha. Nemcsak a munkaadók és a munkások közt folyik az, hanem a közgazdaság minden ágazata, a társadalom minden rétege közt. Innen van, hogy hol az egyik cikk drágul meg, hol a másik. A közgazdaság, a társadalom egyik osztálya felemeli a munkája, készítТ А R C Z A. Nunc est bibendum . . Minek mennék ? hadd jöjjön a reggel! Vigadok a vigadó sereggel, Hajtogatok habzó serleget. Iddogálok mig a kedvem tartja, Tán a jó bor űzi, tova hajtja Lelkemröl a sürii fellegei. Bura-bajra születeti a költő, — Egyet-egyet szili az emberöltő — Sorsa bánat, elveszett remény, Mennyi, fájó, panaszkodó ének ! Tépett része a költő lelkének Minden nóta, minden költemény. Iddogáljunk, hadd jöjjön a reggel, Ide azzal a habzó serleggel! Mért siratni, a mi elhagyott ? A em siratom vissza én a multat, Nem vágyom, mit jövőm úgyse mutat: — Sorsom ellen vétenék nagyot . . . ménye árát. Ez természetesen kihat minden többi osztályra is, mely a szóban forgó produktumot drágábban kénytelen megszerezni és erre fedezetet csak úgy találhat, ha szintén többet követel a teljesítményéért. Mi mostanában éppen abban a stádiumban vagyunk, amelyben sorjában állanak elő a különféle osztályok több követeléseikkel. Ezért bátran állíthatjuk, hogy közgazdaságunk igen válságos helyzetben van, aminek kétségtelen bizonyságát a pénznek elértéktelenitésében találhatjuk. A sok áremelésnek ugyanis az a furcsa következménye, hogy az emberek ugyan többet kapnak munkájukért, de többet is kénytelenek kiadni s igy az áremelkedés csak látszólagos volna — a mellett, hogy a pénz értéke csekélyebb, — ha az áremelkedés minden szakmában már tényleg beállott volna. Egyelőre azonban még sok szakma nem emelte fel az árakat egyesek pedig éppenséggel nem is gondolhatnak erre, s ezek azok, kik a sok áremelkedésnek megadják az árát. Vajúdnak tehát a közgazdasági viszonyok, s tartani lehet tőle, hogy még évekig el fog húzódni az átalakulások, melyeknek épp az volna a legkedvezőbb eredménye, ha a pénz értéke még inkább csökkennék, mert ezáltal Iszogassunk . . . szomorú az élet. Szegény költő, alig-alig élhet! Dalolásért szenvedés a bér S hogy ha lelke, mely igazán érzett, Töviseken, dalokon elvérzett, Sírkeresztnek egy silány babér . . . Egy tolvajcsiny. Jancsi barátom — mesélte el egy vén, gyakorolt betörő a vizsgálóbírónak — kitűnő betörést szimatolt ki, de nem volt képes egymaga végrehajtani, mert nem olyan ügyes lakatos, mint én vagyok. Egy főváros közelében levő vidéki bankról volt szó. Igazgatója gazdag, s rajta kívül csak egy Kovács nevű pénztáros és egy szolga állt a banknál alkalmazásban Este korán zártak. A kis vidéki helységben csak egy éjjeli őr volt, egy öreg legény, ki éjjel körüljárt az utcákon, ha véletlenül el nem aludt, s az őrködésről meg nem feledkezett. Az ósdi pénzszekrényt könnyen nyithatónak tartottuk, Jancsi még csak tüzmentesnek se, legkevésbé a betörésnek ellentállónak vélte. Az irodahelyiség ajtaján közönséges biztonsági lakat lógott, amelyről Jancsinak rég volt már viaszlenyomata, a elérhető volna, hogy mindenki, ha már többet kénytelen költeni, több jövedelemre is tenne szert. Amikor számolnunk kell azzal, hogy ezentúl még fokozódni fognak kiadásaink, legfőbb figyelmünket arra kell fordítanunk, hogy bevételeinket is szaporítsuk. Nekünk magyaroknak, kik régidőktől fogva számtalan miliókkal adózunk a külföldi iparnak, kereskedelemnek, erre igen hathatós módunk van ; igyekezzünk pénzünket lehetőleg az ország határain belől tartani. Ezt célozza az iparpártolási mozgalom, melyet a magyar produktumok érdekében indítottunk. Csak ha ezt közös erővel, közös akarattal sikerül keresztül vinni, számíthatunk arra, hogy a gazdasági vajúdást nagyobb megrázkódtatás nélkül fogjuk kiállítatni! Nemcsak hazafias feladat tehát, hogy pártoljuk a hazai ipart, hanem mindannyiunk közös, vitális érdeke, melyet ha szem elől tévesztünk, keményen lakolni fogunk érette! El ne feledjük végül hogy a társadalom, közönség egyesekből áll, s hamindenki a szomszédjára fogja bízni a hazafias feladat teljesítését, senkise fogja azt teljesíteni és közgazdaságunk az egyre kevesbülő harcban végképp el fog pusztulni. hozzávaló álkulcsot is elkészítette és kipróbálta már. Egyik este végre akartuk hajtani tervünket, mert Jancsi kipuhatolta, hogy az igazgató aznap a fővárosba utazott. Amikor alkonyodott, a csúnya időjárás miatt alig lehetett valamit látni az utcán; korán fogtunk tehát a munkánkhoz. Jancsi künn állt őrt; a bankirodával szemben rejtőzött el, s az éjjeli bakter közeledte esetén macska nyávogást kellett utánoznia, a mihez pompásan értett. Én bementem a helyiségbe, bezártam magam után az ajtót és kézi lámpám fényénél megkíséreltem a pénzszekrényt kinyitni. Alig dolgoztam öt percig, amikor hallom, hogy valaki kizárja az ajtót és belép. Szörnyen megijedtem ! Már a kezemen éreztem a bilincseket, annyira meglepődtem, s éppen e meglepetés hatása alatt lámpásom teljes fényét az ajtó felé irányítottam. A belépő a bankigazgató volt. Azt hittem, segélyért fog kiáltani, de az öreg ur szemeit rámmeresztve csak azt kérdezte kicsoda ön? „S kicsoda ön ?“ kérdezém én viszont. Ha az ember valami kérdés által zavarba hozatik, legjobb, ha viszont kérdez, ezáltal zavara elpalástolására időt nyer. „Én a bankigazgató vagyok.“ mondá az igazgató. „Valami baja történt a zárnak ?“ Mint a villám cikkázott át agyamban egy eszme. I t—пишширтМ|»|дтв2№а!да«диж1т»ип?Н№Я№^гдау^.-.-А-.ажяа m ———— .....—— HLMfflCH JQZSEP Halason az ipartestület udvarán készít: Platin aquarel, mignon medalion stb. képeket. Kiváló szakértelemmel készít Collirozott (színezett) és matt képeket. LEVELEZŐ-LAP FELVÉTELEK. Képnagyítás és festészeti műterem. ______ Olcsó ár! Tessék kísérletet tenni! Olcsó ár!
