Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-28 / 35. szám
minél jobban fejlesszük, mert ezáltal nemcsak városunk boldogulását idézzük elő, hanem hazánk kereskedelmét is fokozzuk. Ez pedig minden magyar honpolgárnak szent kötelessége. Fölhívás. Ezer esztendeje elmúlt, hogy e tájakra hadával és népével messzi ázsiai hónukból beérkezett a magyar vezér. Körüllátólag végezte a dolgát népével, vérdiadalmasan hadával: országot im szerette népe számára ezer esztendőknek ezeknek előtte igy alkotott Árpád vezér. Aki sátrát a szeri pusztán fölütötte, pihenőt rendelvén a hadak nagy útja után és megszállta harci paripák robajával, fegyverek csengésével, halászok, vadászok zajával telten a hon területeit, a magas dombokat, a mély lapályokat és a tiszta szinsikságu réti mezőt. Élete rég elmúlta idejét. De emlékezete megvan. Árpád vezér emlékezetes szobra a pusztaszeri síkon ma is széttekint. A balladák és regék árnyában született hős emlékezete az ezer esztendők múltán is él és emlékének büszke hálával adózik a kései utód. Véres hadizajok és bölcs államtanácskozások területe volt a szeri puszta, amelyen ma első vezérünknek, Árpádnak, a honalkotónak méltóságteljes szobra áll. E helyre már évek óta vonják ellentállhatatlanul a hazafias érzések a magyart, hogy az ősök emlékének a mélabus tájon lelki elborongással adózzon. Ápoljuk szivünkben a magyar érzéseket! Rajongó lelkek röpködjék körül a honalkotó Árpád vezérnek múlhatatlan emlékét. Járuljunk a szabad ég alatt hozzá, hogy előtte tiszteletet és fogadalmat tegyünk. Teljen meg a lelkünk régi nagyságunk fényével és bár zokogva sirassuk is egykori hatalmunkat, erőt régi Árpád vezérünk szoborja mellett Isten segítségével hadd gyűjthessük egybe. Ez a hely az, ahol könybelábbad a régi korokba visszatekintő magyar szem, elborul a lélek és szomorúan dobban a magyar szív. Régi dicsőségünk hajh .... tiszteletedre im ide hozzád sietünk . . . . A Pusztaszeren 1906. évi szeptember hó 2-án tartandó Árpád-ünnep sorrendje: 1. Reggel 9 órakor szentmise és beszéd. Mondja : Várhelyi József róm. katli. plébános ; mise alatt ősrégi magyar egyházi énekeket ad elő Zsák Lajos szegedi tanító. Vilmára legott első látása mély benyomást tett és midőn vele táncba repült, úgy tetszett neki, mintha egyenesen az égbe repülne ; mikor az ifjú az érzelem édes hangján szólt hozzá, szive oly lázasan dobogott; azt hitte, hogy a tánctól, nem is sejtette, hogy mitől. Oh, ha Vilma tudja, hogy az, a mit most érez, a szerelem, hogy kerülte volna ezt az ifjút és még csirájában törte volna össze ezt a jelentkező boldogsági érzést. De ha Vilmára ilyen hatással volt az ifjú megjelenése, hát még Kálmán mennyire volt elragadtatva Vilma szépségétől és bájaitól! Minél tovább társalgóit Vilmával, annál inkább érezte, hogy rabja e nőnek, hogy sorsa az övéhez van kötve. Társalgásuk csak két egyénnél okozott különböző érzelmeket, e kettő: Vilma férje és egy ottani nő; D . . . .-né volt. Vilma férje a féltékenység mardosó kínjával szemlélte nejét és Kálmánt, mig D . . . .-né szeméből a sértett hiúság és bosszú villáma sugárzott ki. D . . . .-né mint fiatal özvegy egyaránt hires volt szépségéről és kacérságáról és halálos ellensége volt mindazoknak, kiknek a férfiak jobban hódoltak, mint neki. Vilmát már régóta gyűlölte azért, mivel szebb volt nálánál és szenvedélyes, büszke lelkét sértette, hogy Vilma, ki hódítani sehol sem vágyott, őt, a hol együtt voltak, őt, a kacérság ezer fortélyai által diadalmaskodni akaró nőt, mindig háttérbe szorította. És ha e nő eddig is gyűlölte Vilmát, most százszorosán gyűlölte öt és szenvedélyes lelkében a bosszú ördöge lopta be magát; mert 6 Kálmánt szerette, a mennyire szeretni képes olyan szív, mint az övé; szerette a szenvedély Őrjöngő lángjával és ő, ki annyira ismerte a férfiakat, mindjárt sejtette, hogy epedése Mise után: 2. Hymnus. Énekli az ünneplő közönség. 3. Alkalmi költemény. Szavalja Ditrói Nándor. 4. Ünnepi beszéd. Mondja Szalay Károly. 5. Hazafias költemény. Szavalja Steininger Gyula. 6. Szózat. Énekli az ünneplő közönség. Délután 3 órákkor népünnep. 7. Pusztaszeri tanulók versenyszavalása, sikver- seny, táncz és egyéb szórakoztató mutatványok. 8. Emléktárgyak kiosztása. Tájékoztató. A Pusztaszeren tartandó Árpád-ünnepet megelőző napon szept. 1-én szombaton este fényes díszelőadás lesz a szegedi színházban, az Árpád-Egyesület és a szegedi dalárda javára. Ezen hazafias célú előadásra bővebb Útmutatóul a külön felhívás és sziniapok fognak szolgálni. Az indulás Pusztaszerre Szegedről kocsikon reggel 5 órakor Becsey Károly dr. lakása elől (Kaszinóépület) történik. Kocsikról az egylet igazgatósága gondoskodik. Fuvardíj Szegedről Pusztaszerre és vissza személyenkint 3 korona 60 fillér. A fuvardíj 1906. évi augusztus hó 26-ikáig keküldendő, mert csak azok részére lesz fogat, akik a fuvardíjat előre beküldik. Élelmezésről mindenki maga gondoskodjék, az igazgatóság azonban jó és olcsó vendéglőkről szintén gondoskodni fog. Az ünnepre vonatkozó tudakozódások, levelezések és a fuvardijak Tömörkény István egyesületi főtitkár címére (Szeged, Oroszlán-utca 6. szám alatt) küldendők. Kelt Szegeden, 1906. évi augusztus 16-án, a Pusztaszeri Árpád-Egyesület igazgatósági ülésén. Tömörkény István, Dr. Lázár György, főtitkár. elnök. _________KISKUNHALASI!’ÚJSÁG________ H I R E K. Személyi hírek. Tiilöp Sándor főgimnáziumi tanár, lapunk főmunkatársa nyaralásából hazaérkezett. — Nagy József tanárt az ev. ref. egyháztanács vasárnap tartott ülésében a könyvtár és a régiségtár őrévé megválasztotta. Stepanek Ernőt a Dékáni Árpád távozásával megüresedett rajztanári tanszékre meghívta az ev. ref. egyháztanács. Halálos szerencsétlenség. Horváth János szabadkai vasúti fékező f, hó 25-én a Szabadkáról délután 4 óra felé jövő gyorsteher vonat egyik fékjéről Gőböljárás és Halas állomások között leesett és szörnyet halt. A szerencsétlenül járt fékező hiányát Halason nem vették észre s csak a következő vonat moztárgya: Kálmán reá nézve örökre veszve van, s ez több volt, mint a mennyit nyugodtan el tudott volna tűrni. Múltak a napok, Vilma gyakran találkozott Kálmánnal s igy nem csoda, ha a meggyulladt szikrából fellobogó láng lett. Vilma eleinte csak azt akarta magával elhitetni, hogy a mit Kálmán iránt érez, az nem egyéb vonzalomnál; nem sokára azonban tapasztalta, hogy az az érzelem, mely eleinte szelíd, gyenge gyermek, csakhamar óriássá nevelkedik, mely mindent eltipor, a mi elibe áll és zsarnoka lesz a szívnek! Visszarettent önmagától. Tiszta lelkében újra megjelent a kötelesség szózata. önmagával kezdett harcot, kerülte Kálmánt, el akarta feledni. Oh, nehéz küzdelem volt ez! A nő, ki bűnös szerelmét küzdi le, a legnagyobb szörnyeteg felett diadalmaskodik. Azok a szemek, melyek tükrében eddig a menyország fénye tündöklőit, most sokszor bánatba borultak és arcának gyönyörű rózsáit a könyek halványították meg. Voltak pillanatok, mikor szive fellázadt az ész és nemes akarat ellen, mikor önmaga elleni véteknek és bűnnek tartotta: szerelme ellen küzdeni, azon érzelem ellen, melyet Isten lehel a szívbe, mely kapocs a meny és föld között. — Oh Istenem — tört ki sokszor zokogva — miért bűn az nekem, mi másnak erény ? Miért tépjem ki azt szivemből, a mi nélkül a szívnek nincs élete ! Azonban ily pillanatok csak rövid ideig tartók voltak és mindinkább gyérebbekké lettek. Mert Vilma nő volt, nő a szó legmagasztosabb értelmében; ő tudott szeretni, de nemes lelke kötedonyvezetője lett figyelmes a sínek mellett fekvő alakra s megáilott. A vonatnál levők a holtban Horváth Jánost ismerték fel, s jelentést tettek a szerencsétlenségről a halasi főnöknek, ki a holttestet az állomásra behozatta, ahonnan azt a hulla házba vitték, ahol fel- boncolták. Temetése hétfőn f. hó 27-én volt. Avasutasok nagy számban jelentek meg szerencsétlenül járt kartársuk utolsó utján. Ki a legény .. . F. hó 12-én éjjel városunk két ismeretes duhaj legénye ifj. Csendes Sándor és Miskei C. István a Keresztes-féle vendéglőben verekedést akartak rendezni, s közben népszerű vendéglősünket Keresztest is meg lökdösték, ezért 3—3 napi elzárásra és 10-10 korona pénzbüntetésre Ítélte őket a rendőrkapitány. Véres összetűzés a harkai bálon. Varga Antal. harka-kötényi csárdája hires mulatóhelye a környékén lakóknak. Különösen szombat és vasárnap egészen megtölti a munkás és béres népség, s a nehéz heti munka után a korcsmában szerencsétlenül üdült magyar bizony sokszor hasznát veszi az orvosi tudománynak, mert hát ősi szokás, hogy ilyenkor egy kis erőpróbát kell tartani s ki-kiáll a csárda közepébe egy-egy bus magyar — szemére huzva a kalapját, — hogy barátságos ismerkedésre szólítsa' fel azt, kire valami „pikk“-je van. Benn a városban még jó az, hogy itt nem kell mindjárt fejet törni, itt már lehet sörös üvegeket s poharakat is csapkodni a falhoz, de odakint oly erősek s oly olcsók az összetörhető holmik, hogy akibe van egy kis virtus, az meg se próbálkozik vele. 19-én este a tulajdonos bált rendezett, mire a környékből sok legény és leány jött össze. Megkezdődött egy bőrdudás és citorás mellett a tánc s egy darabig szépen folyt a mulatozás. Tudvalevő dolog azonban — magyarázni fölösleges — hogy ital nélkül, a legény ember nem lehet meg pláne korcsmában, tudvalevő továbbá az is, hogy a nyúlós harkai bornak mindenkire bolonditó hatása van, s mivel a legények alaposan a pohár fenekére néztek, igy hát természetes, hogy 10 óra felé már viharos lett a hangulat. A legjobban megvadult 5—6 legény valamelyik leány miatt elkezdett egymással böllön- ködui, s еппек aztán alapos verekedés lett a vége. A három erősebb legény á három gyöngébbet kiverte a korcsmából, s mivel ezek kívülről bemenni nem mertek, mit tehettek egyebet mérgükben, minthogy kívül voltak, hát bekiabáltak, hogy a ki kimer jönni, „az a halál fia.“ Vesztefejére épen akkor jött a korcsmába Nyerges Ferenc részes (Szőry gépnél), társait akarta ugyanis megnézni, hogy mint mulatnak. A sötétben a kivüllevök nem látták, hogy honnan jön, megkérdezték „ki vagy !“ Mivel ez nem felelt, azt hívén, hogy a korcsmából jött ki egy akácfaléccel leütötték. Az ütés oly szerencsétlenül érte az ártatlanul bajba keveredett embert, hogy ott rögtön eszméletét vesztette s lességének áldozatul hozta azt, a mi legkedvesebb volt előtte. Mikor szive felkorbácsolt tengerként lázongott, akkor kis gyermekére tekintett és keblére ölelte a mosolygó kis angyalt, s az öngyőzelem magasztos érzelmével, mit csak tiszta szív érez, kiáltott fel. Kedves gyermekem, nem kell neked a világ előtt soha sem pirulnod anyád miatt, mert anyád téged jobban szeret, mint önmagát! Végre tökéletesen győzött szerelmén, sokat szenvedett, mig e győzelemhez jutott, de utána oly benső örömet is érzett, milyent a szív csak nemes küzdelem diadala után élvez. Férjét szeretetének egész gazdagságával árasztotta el; de csak ekkor vette észre férjén is a nagy változást. Drávássi nemcsak féltékenységet, hanepi egyszersmind bizalmatlanságot is tanúsított neje iránt. Ez fájt Vilmának, s önmagának tett szemrehányást, de tiszta lelkét mégis sebezte férje magaviseleté. Hosszú lelki tusa után volt készen határozatával, s örömmel kiáltott fel : — Igen! Igen! Kálmán ezt meg fogja tenni, ismerem az ő nemes lelkét. Oh, én Istenem, meg vagy-e velem elégedve? A szép nő leült és gyorsan nehény sort irt Kálmánnak. (Folyt, köv.)
