Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-16 / 3. szám
III. évfolvam. — 3. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. január hó 16. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., ner gyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Nemzeti erények, nemzeti hibák. Kiskunhalas, 1996. január. A magyar nemzetnek a jelleme, valamint más nemzeteké, erényekből és hibákból van összetéve. Megvannak benne azok a nagy jó tulajdonságok, melyeknek ezeréves európai létét köszöni, de vannak benne olyan gyarlóságok, amelyek a második ezredévben sírját áshatják meg. Ezer esztendeig, kedvezőtlen körülmények között, ellenséges idegen fajok közé ékelve fentaríotta magát. Kétségtelen hát, hogy kell a nemzeti jellemben olyan értékes tulajdonságoknak lenni, amik fenmaradását nem okozták, mert az Petőfiként is „Isten csodája“, hanem fenmaradásában segítették. Vitézsége, elszántsága, szóval harci erényei segítették át évszázadoknak vérzivatarján a harc idején, higgadt józan megfontolása, konszervativ természete erősítették meg a béke napjaiban. Ámde a történelemnek ugyanazon a lapján, ahol ezek az erények vannak följegyezve arany betűkkel, ott látjuk sok nemes hibáját is — gyászfekete betűkkel felírva. „Átok fogta meg a magyart Mert az soha együtt nem tart.“ mondja az egyik vers. Tehát viszálykozás. „Szaima!áng-leikesedés“-éről, „szalma körül- ményeink“-ről is sokat írtak már. Tehát hirtelen fellobbanás, hirtelen abbamaradás. A túlságos önérzet szintén nem erénye fajunknak. Lebecsmérli az idegent, az idegen pedig megveszi a házát. „Harc után okos a magyar“, ezt a közmondást maga-magáról csinálta. „Szokása az a magyarnak Hogy a jussát nem hagyja, De ha vele bánni tudnak Az ingét is odadja,“ Tehát dacos, ahol jogát véli, balek ahol egy-két jó szót adnak néki. így vegyülnek a Magyar Misi nagy erényeivel nagy hibák is. Az ember szinte csodálkozik az ellentéten (hiszen józan konszer- vativizmust emlegetünk az egyik szavunkban, szalmalángot a másikban) s egészen hihetőnek, valószínűnek tarja egyik jeles történetkutatónknak azt a feltevését, hogy a magyar nemzet két rokon népfajból keletkezett: egy déli törökből és egy északi ugorból s a két egymástól nagyon különböző népnek testi és lelki tulajdonságai vegyültek össze benne. S máig is meglátszik különböző vidékek népének különböző voltán a kétféle eredet: északi, ugoros, szőkeség, kékszemüség, szikár- ság, indulatos, hirtelen természet váltakozik és vegyül déli törökös barna színnel, dióbarna szemmel, köpcös termettel, nyugodalmas maradi hajlamokkal — és keleti lustasággal. Ilyenformán könnyen megérthetők volnának a nemzeti jellemnek szélsőségei. Csak annak a kifejtésével maradtunk még adósak, hogy mi célja lehet fejtegetésünknek ilyen helyi lapban, mint a Kiskunhalasi Újság is. Nem akarunk vele valami nagyot, valami lehetetlent elérni. Csak az az óhajtásunk, hogy a túltengő önérzetében mellét döngető nemzeti hiúság nagy hangja mellett legyen szabad megszólalnia a magát elfogulatlanűl vizsgáló nemzeti lelkiösmeret szerény szavának is. Mi az utóbbit többre becsüljük az elsőnél. Az csak eibizakodásra, erőnk túlbecsülésére indit, ez magunkba-szállásra, magunk megösmeré- sére, erőnknek helyes mérlegelésére készt, annak az útja kockázat és veszedelem, ezé a biztos haladás. S ina mikor a régi harci erények már nagyon keveset érnek, mikor az ágyú-és fegyvergolyók záporában, bombák és gránátok tüzé- ben Toldi Miklós is csak egy emberszámot tenne, fokozott szükség van arra, hogy új, még csak itt-ott jelentkező erényeknek a megtanulására bírja a nemzetet az új kornak új világa! szorgalmas munkára, takarékosságra minden foglalkozásnak a megbecsülésére, követésére. Csak ez az óhajtásunk ! Hogy ha az az államférfi, kinek szavára a nép, az a tanító, kinek szavára az új nemzedék hallgat, meg- ösmerteti véle nemzetének hibáit, amelyek sokat árthatnak néki a fajoknak népeknek most folyó új versenyében, annak a bátor férfiúnak ne legyen talán még se — hazaáruló a neve. Tanitsunk-e görögöt a középiskolában? Már ennek a lapnak olvasói is értesültek róla, hogy az új érettségi vizsgálati utasítások szerint a görög nyelv is kiesett a vizsga keretéből. Ujjong most a görög-ellenesek szépszámú, de szűk látókörű tábora. Ebből az alkalomból időszerűnek vélem, hogy e lap hasábjain pár sorral védelembe vegyem a szegény üldözöttet. Újabban egész divattá lett, hogy különösen olyan emberek, a kiknek fogalmuk sincsen magasabb pae- dagógiai szempontokról, követve a divatos szólamokat, erőnek erejével szeretnék a klaszikus nyelveket a középiskolai oktatás keretéből kiakólbólitani. Hogy ezeknek az embereknek meg tudjunk felelni, lássuk, micsoda érveket szoktak fölhozni állításuk támogatására. A legfőbb „bizonyíték“ — szerintük — az hogy a görög nyelvre az életben semmi szükség sincsen, ellenben — mint mondják — a természettudományokra van. Hát t. Uraim, ha igy vesszük a dolgot, az életben — vallják meg őszintén — a természettudományokra épp úgy nincsen szükség, mint a görög nyelvre. Gyönyörűen és nagy úri kényelemben élhetünk az emberi kor legvégső határáig a nélkül, hogy csak egyszer is megéreznők, hogy kárunkra van a galvan- elektromosság vagy az aoristosok nem tudása. A mennyi csöpp haszna van teszem egy hivatalnoknak a fizikából, annyi bizonyosan van a görög nyelvből is. Gyakorlati értéke úgy a termeszei, mint a nyelv- tudományoknak csakis a szakemberekre van. De hisz ezek meg tudományok elemein kezdik á szakiskoiá- ban, s igy semmi szükség sincs arra, hogy ezek kedvéért tanítsuk a középiskolában. Tehát úgy látszik ez az érv nem állhat meg. Az iskola nem tudományos ismereteket van hivatva adni az életre ; nem olyan ismereteket, a miknek majd az iskola elvégzése után minden iskolázott ember hasznát veszi. Jogosan kérdezhetné itt valaki: „Ugyan minek tanítják hát a fiainkat 12 esztendeig? Azért, hogy kezükben az érettségi bizonyitványnyal elmondhassák, még ma sem vagyunk élni való, az élet küzdelmeire kiképzett, megérett emberek?“ A kik ilyen kifakadásra képesek, azok tévednek. Nem tudják mi a középiskola célja. A mai középiskola célja megismertetni az emberiség múltját és jelenét. Meg akarja mutatni a tanulónak, hogy az egysejtű állatoktól’ milyen bámulatos, szédítő a fejlődés az emberig, hogy micsoda fokozatai voltak ennek a fejlődésnek, miféle szellemi kincseket produkált az ember az idők folyamán és végül, milyen szellemi és anyagi kincsek, erők fölött rendelkezik, mint korlátlan úr. Tehát a középiskola főcélja egy csodálatosan szép történetnek a megtanítása. Közvetlen ezt a célt szolgálja minden, a mit ott tanítanak, legyen az nyelvtudomány természettudomány vagy mathematika. Mindig az oktatás hibájául kell azt felfl „KISIWNHPSI tlJS/fó" TÁPJA. Ámorhoz. Szivembe szúlltál, Amor, szárnyas isten, Te szerelemnek égi hirnöke! A harcba’ győztél. Én lettem a vesztes, Mert szivem néked könnyen engede. Nem lázadok föl. Hisz igád oly édes, Hogy elviselném mindörökre is .. . De mégis félek, hogy te szálsz el innen, Mert csalfa vagy te, Amor, és hamis. Halld meg imámat! Tedd le röpke szárnyad’. Maradj, oly szép vagy; el ne szállj tova! Ha láncra vertél, hát téged imádlak, Más az én istenem ne legyen soha. n. j. Az első sakkjátszmám. Így! Föl vannak állítva az alakok. Jöjj sakkozni — szólít meg engemet az én jó nénikém. — Én nem tudok sakkozni. — Nem tudsz? — Nos, miért csodálkozik annyira, kedves néni? — Fiatal ember és nem érteni a sakkhoz — ez mégis borzasztó! — Már miért volna borzasztó ? olyan valami nagy hiba, ha a fiatal ember nem tud sakkozni, kedves nénikém ? — Látod, kedves fiam, majd megmagyarázom neked, hogy miért hiba, ha egy fiatal ember nem tud sakkozni. — Figyelj! Odaültem az én legkedvesebb nénikém oldala mellé. Ö pedig balkezét ajkához emelve, jobbjával pedig megfogva egy „paraszt“ feje-bubját: imigy kezdett tanitgatni: — Látod édesem, ez a sakkjáték valóságos tudomány, melyre még nagy Napóleon is azt mondá: „Játéknak sok, tudománynak kevés“, a mely hasonló az életmezején futó emberi alakokhoz; csakhogy itt a sakk-tábla terén meg van a maga joga az alakoknak, hogy miként haladhat célja felé, ezen jogában azután nem akadályozhatja senki és semmi, mert a sakk teremtője bölcsen beosztá azt . . . — Már is türelmetlen vagy. Látszik, hogy a véred heves — nem leszel jó sakkista ............Itt a higgadtság a fő, mint különben mindenben. A fekete — vegyük — képezi a támadó felet, a sárga a védekező. Látod, épp úgy, mint az életben, itt is van osztályzat, de mely osztálynak meg van a maga hatásköre . . . Ezen nyolc, itt az első sorban a „parasztok“. Ezek legtöbb esetben képezik a főbb alakok álláspontjainak véderejét, u. in. a „királyné“ és „király“-nak, valamint a két „futó“-nak. Van két „ló“ is, melyeknek ugrásai sokszor e téren is igen nagy hasznot, de kárt is okoznak . . . — Hát ezek a gömbölyű . . . izék ... itt a kétszélről, micsodák? — Azok a — „bástyák“ — legjobb és erősebb védők. Vigyázni is kell azokra, nehogy elvesszenek . . mert ha egyszer azt elveszítjük, könnyű azután a győzelem! — Az igaz, de — úgy is hallottam — némelykor megkapjuk a bástyát és — mégsem leszünk győztesek . . .? — Most a sakkot magyarázom . . . mondja az én jó nénikém. — Tehát ez a bástya . . . Most, tudva az alakok nevét — áttérek arra, hogy valamennyinek mi a célja? Egytől-egyig előbbre törekedni, foglalni és — győzni. — Hm! — Mint az élet-terén, úgy a sakk-táblán is legtöbb joga és szabadsága van a nőnemnek, a királynénak. Mehet, a merre tetszik . . . föl, le. Utjából kötelessége mindenkinek kitérni ... de azért ő neki is nagyon óvatosnak kell lennie, mert sokszor megesik, hogy egy paraszt is kiüti, mert a sakkban a „paraszt“ épp oly joggal bir, mint a „király“ vagy a „futó“ — ha meggondolatlanul útjában állnak. — No ilyen formán én most kiüthetem nénikém „királynő“-jét, mert épp a „futóm“ elé jött . . . — Az ám! A magyarázatban észre se vettem . . de most már mindegy . . . hanem én meg „bástyáméinál a te „királynéidat viszem el. Visszaadtuk a kölcsönt. — Ez már nagy baj! — Csak óvatosan! Lám mily jól fölfogtad már a játékot. Te belőled még hires sakkozó válik.
