Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-02 / 1. szám

KISKUNHALASI ÚJSÁG. Reviczky. 1889. julius 11-én a Szentkirályi-utcai klinika egyik szobájában egy szegény, so­kat szenvedett ember, egy nagy költő hunyta le örök álomra szemét. Tombolt benne a keserűség, hogy élte virágán, 34 esztendős korában kell meghalnia, mikor „vágy még hevít, kedv még emel.“ Mig élt ez a fiatal költő néhány jó barátján, kevés tisztelőjén kívül alig is­merte valaki. Temetésén a komoly egy­házi férfiú megmosolyogta azt a beszé­det, melyben Komócsy halhatatlanságot jó­solt a „Nirvána altató ölébe“ tért léleknek. Nem telt el 15 esztendő, s munkái a remekírók sorában foglalnak helyet. Reviczkyt megilleti ez a kitüntetés. A világ ezer baja, szenvedése nem tudta köl­tészetét a bájos tisztaság, az ábrándok magasztos honából kiűzni. Az a férfiú, ki­nek néha alig volt betevő falatja, mikor kezébe vette meghitt pennáját, csak úgy ontotta a boldogságról, ábrándos, kék- szemü szőke leány szerelméről a legszebb dalokat. Pedig Azóta nagysád lett belőle Hideg és büszke, mint szokás. S a rege szól: „Volt egyszer egy lány, Ábrándos, szőke, kékruhás . . .“ Első szerelme néma ábránd, a má­sodik a szenvedélyek rövid lobogása után hosszan tartó emlékezet volt; a harmadik akkor éreztette vele az izzó vágyak per­zselését, mikor már minden késő . . . Álmodozó lelkét mi sem bizonyítja jobban, mint szerelmi költészete. Legszebb dalaira a szerelem édes óráira visszaem­lékezés, az elmúlt gyönyörök visszasirása ihlette lelkét. E dalok nem az érzelem szi- lajságában, hanem a merengő bánat idején születtek. Á mi szerelmeiben földi volt, azt elmosta az idő csendes folyás?, s a nemesebb gyönyörűség emlékezete nála dalba ol­vadt. Fogékony lelkét sokszor foglalkoztat­ták a vallás eszméi, különösen csodálta a szeretet megtestesülését a Jézus Krisztust. Gyűlölte a népieskedést, s költemé­nyei közt sem találhatunk népies formában írtakat. Sohsem hitte, hogy a pörge kalap, fokos meg a sarkantyus csjzma magyarrá tehet valakit. Ezért akadtak, kik kozmopo- litasággal vádolták őt, pedig szive mélyén magyarabb vol/ mindannyiuknál. Nem vitte ki érzelmeit a piac vásári zajába, mert egész lénye a visszavonulás, a kicsiny kör­nek élő lélek megtestesülése volt. Egy időben, midőn második, tépelődő szerelme lezajlott, hajlott az irodalmi titá- noskodás felé. Ekkor irta Jób c. drámáját, mely az Akadémia pályázatán csúfos ku- darczot vallott. Meg is elégelte vele köl­tőnk ezt az irányt, s visszatért a csende­sebb érzések, a filozófiai elmélkedések világába. Ilyen költeményeiben szépen fe- jezte ki életnézeteit. Hirdette, hogy Balázs. De hát mondjátok mög, mit csináljak ? Eszti. Édös apám ne menjön többet a kocsmába. Balázs. De ha nem találom föl ma­gam idehaza. Örzse. Tödd azt, a mit Istenben bol­dogult feleségöd életében töttél. Dolgozz, keress magadnak itthon foglalkozást. Eszti. Aztán édös apámnak ha ital köll, ihatik épen annyit itthon is. a mennyi jól esik. Örzse. Igyál annyit a mennyi köll. Szörzök én ha köll bort is. Csak azt tödd mög, hogy ne pazarold el, a mit életöd deléig oly keserves munkával szőröztél. Eszti. Édös jó apám, ugy-e mög teszi ? Balázs, ... No jól van azt mög is töhetöm. Eszti, (örömmel) ígérje mög apám uram, hogy nem csak töheti, hanem mög is töszi? Balázs. No . . . hát ígérőm ... te érötted kis galambom mögteszek mindent. . De ha néha napján jó cimbora vetődik a házho, azt szivesön látjátok ugy-e ? Eszti, Örzse néném, ugy-e szivesön látjuk ! Örzse. (örvendve) Má mér ne. Tisz­tességes szándékú röndes embör mindig szivesön látott vendég . . . s hogy ked­ved találjad mingyárt is hozok egy kancsó borocskát, (sietve kancsóval el.) Füst az élet. Elenyészünk, Mint a kicsi cigarett. A világról való felfogása finoman elmés ki­fejezést nyert abban a sorban, melyet Költő M. síremlékére is rávésett: „A világ csak hangulat.“ Reviczky azt hangoztatta, hogy a költő ne a múltban, hanem a jelenben keresse énekének tárgyát, s ez a felfogás nagyon jellemzi lyráját. Nem zárkózott el a külföld nagy szellemeinek hatása alól, különösen Baudelairet. Heinét és más német költőket, meg Turgenyevet, Dosztojevszkijt szerette. De ezek hatása nem tudott lyrájában érez­hető magasságra emelkedni. Formaérzékét, eszméit fejlesztették, de nem nyomták el benne az eredeti szellemet. Temetésén vblt egy koszorú „Dem Bruder im Heine und Schopenhauer“ föl- irással. Ezt azért kívántam felemlíteni, mert ma is vannak, a kik Reviczkyben a magyar Heinét és a Schopenhauert hivő pesszimis­tát látják. Pedig ezek nagyon tévednek. Heine Janus-fejü geniejét nehéz volna Re­viczkyben föltalálni. Nincs meg benne sem az a gyöngéd, álmodozó fájdalom, mely a Buch der Lieder költőjét pályája elején jel­lemzi, sem az a cinikus, rosszakaratú ka­caj, mely miután az egész világot kigu- nyolta, önmagából is gúnyt űzött. Ez az u. n. heineismus ismeretlen volt R. előtt. Az Emma ciklus egy-két dalában csendül meg ehhez hasonló keserű hang, de ez egészen más természetű. Ebből hiányzik a gúny maró szándékossága, mely Heinével oly ismerős; a csalódott R. lelkének legfájóbb jajszavai ezek. Mig Heine kedveseiből is gúnyt űzött minden lelkifurdalás nélkül, s az ideálok magas honában nem tudta el­feledni a valóság szemetében alanthagyott nevetséges alakokat, a tisztátalan vágyakat, addig Reviczky sohasem tudta szerelmesét az eszményi fenségből a pocsolyába le­rántani, s mindig a hódoló tisztelet egyik nemével közeledett feléje. Hiszen Emmáról is, a kiben oly nagyot csalódott, azt írja szerelmük elmúltával: Isten hozzád, zord életemnek Egyetlen rózaszála! Mig ajkam egy betűt rebeghet . Jóságos lelked áldja. Pesszimista sem volt soha. Ismerte Schopenhauer tanait, de egészükben el nem fogadta. Egész költészete kiáltó tiltakozás ez állítás ellen, de elég ha eszünkbe jut­nak „Sch, olvasása közben“ c. költemé­nyének utolsó sorai: Sötét lapok, mély komor eszmék! Takarjon el most rózsafátyol. A boldogságban én hiszek még, Bár tőlem minden perce távol; S lelkem, bár szomorú halálig, Örömre, boldogságra vágyik. S bár könnyem látja minden óra. Szivem rajong, szeret, remél még, S illatlehellő, mint a rózsa, Bár eltaposták, összetépték. S ha nem leszek is soha boldog: Szeretek, álmodom, rajongok! Gyönyörű szavak, melyeb jobban jel­lemzik őt minden dicséretnél. Szeretett, ál­modott, rajongott egész életében, vágyott a boldogságra, melyet nem talált föl soha! A kiváló lángelmék sajátsága, hogy mindig újabb meg újabb vonásokat talá­lunk rajtuk, melyeket első tekintetre nem veszünk észre. Ilyen Reviczky Gyula. Köl­teményei mesterművek, melyek lassankint bűvölnek el csőd: latos bájaikkal. Első ol­vasásra egy nem közönséges tehetség be­nyomását teszik lkünkre, s csak fokoza­tosan leplezik к titokzatos fátyolukat. A ki egyszer megs .rette R. költészetit, an­nak ez egész é én át üdítő kútforrássá lesz, s nem tud elfeledni a kékruhás szép szőke lányt, F mát, Rezedát, kik mind kedves ismerős maradnak. Reviczky azok közé a nagy er berek közé tartozik, a ki­ket az idő tá' rlsága nem kicsinyit; sőt csodálatos mér ékben megnövel. A mig h íz ifjú, ki a szerelem ma­gasztos tisztaságát meg tudja őrizni a vá­gyak perzselő hevében, a mig lesz ember, ki nem csügged ezer szenvedés közt, Re­viczky bizalmas otthont talál ezek szivében, s az 6 nevére emlékükben Édes dalok csengnek-bongnak Még édesebb szerelemről. Nagy József. Előfizetési felhívás. Lapu ik mai számával a harmadik év­folyamot kezdjük meg. Felkérjük a közön­séget lapu-к támogatására és elöfizetézük megújítás a. Örömmel constatáljuk, hogy előfize­tőink száma megszaporodott, amiből azt kö­vetkeztetjük, hogy irányunk és munkánk tért hódit. Uj programmot nem adunk, mert fe­leslegesnek tartjuk, hiszen mindenki ismeri az utat, amelyen eddig haladtunk. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyed­évre 1 korona. Vidékre postai szétküldéssel egész évre 6 kor., félévre 3 korona, negyedévre 1 ko­rona 50 fillér. Az előfizetési és hirdetési dijak HOR­DÁT GYULA könyvkereskedésében fizeten­dők. Tisztelettel: a „KISKUNHALASI UfSÄG“ szerkesztősége és kiadóhivatala­karikatót kifizethetném, majd azután el­adunk valamit. Eszti. Nem tudom mi a fenét adunk el, ha csaka födeket mög nem kezgyük. (el). Balázs. Nem is jól van ez igy . . .. De mióta möghalt a feleségöm ojan üres is ez a ház .., (iszik) Mert hát azt mondja,, hogy: (dal.) Édös anyám süssél néköm lágy könyeret, 'ekete gyász keszkenődbe bekötheted, Mert útra kél a te legrosszabbik fiad, Helyette úgyis csak a sok bánat marad. Ejh! Ha az Ur Isten egy kis erőt ad, majd teszünk róla. Eszti. Édös apám! kai Balázs. No mi a baj? ad Eszti Édös apám ! még más baj is van ! el, Balázs. Ugyan mi ? Eszti. A végrehajtó is itt vót ám, De Aalázs. Csak nem. is Eszti. De vót ám, cédulát hozott, a hoj Békarikató küldte. Bepörölte apám uramat. Balázs. Tyüh! a kutyafáját annak a Éd Békarikatónak . . . ez má mögint baj. 'el Eszti. Baj ám . , . Lássa édös apám Me a bajra mindig nagyobb baj jön. j-je Balázs. Az a gaz kutya nem is italt adott, hanem pénzt kölcsön; a mit ott vertem el nála. A pénz visszamentzsebébe, a tartozás mögmaradt nálam. ma Eszti. Lássa apám uram . . . Most má mit is csináljunk. Balázs. Én édös egyötlön lányom, nagy a baj : nagyobb, mint képzeled, né- köd bevallom minden bűnömet ... A Sárga zsidónak is tartozom hatszáz pen­gővel. Eszti. Csak nem ! Balázs. De igen, Eszti. Én Istenem de sok pénz. Mi is lesz mi belőlünk . . . Balázs. Eredj lányom küld be a Mi­sát, elküldöm a Cicmándliér, annak van talán heverő pénze, hátha ki tud segíteni, a bajból . . . Legalább azt az undok Bé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom