Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-02 / 1. szám
1. szám. III. évfolyam. Kiskunhalas, 1906. január 1. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. 1 Szerkesztőség és ki;>2 hivatal: HORVÁT GYULA, myvkereskedése KISKUNHALASON, a hol . e előfizetési és hirdetési dijak fiztvf dők. Kéziratokat nem sdm \ vissza.- 1 Felelősszerkesztő és lapkiadótulajdonos HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Újév гедд^гп. Egy év áll előttünk. " künk szeme a jövőbe néz, keresve otc a min meg- nyughat. Oh, mennyi keresni valónk van ! Egyik keresi lelki üdvét, szive nyugalmát; vájjon megadja-e az ég? A másik keres szeretetet, bizalmat; vájjon megtalálja-e ? Egyik keres vagyoni jóllétet, boldogságot; megszer- zi-e ? A másik vesztett reményét véli ott felcsillogni; vájjon nem csalfa fényt lát szeme? Ki mondja meg, ki találja meg közülünk elvesztett kincsét 9 '. Nem látunk mi a jövőbe ' Miénk csak a hit és erős bizalom, hogy az események hullámai felett egy kéz tartja jövőnket. Ott van Isten, az idők rohamos árján és intézi az alatta el- zajgó, világot. Ót látjuk csak, kié a jövő, ki maga a múlt és kinek nincsenek nap■ ' • • " /'Ú »V -ÍM IV—’. 1 •, * L.. JL ,> I. - 1 n jul. ui К..* iáim , iU iTictdi aAai tluszőr keresni, eltéved az. Őt kell várnunk, ki mindenikünkrekiszabja a teendőt. Ki mást vár, reménye bizonyos csalódás. Isten lehet a mi üdvünk, boldogságunk és reményünk. A zsoltáros király, Dávid, igy szól Izráelnek : Menjünk elébe hálaadással. Nem is mehetünk más elébe. Nem ismerünk senkit a jövőben, csak az Urat. Nem látunk ott senki mást, mint Istent, ki örök élet, intézi változatlan kézzel a világok alkotmányát, uj és uj életet lehel abba, ki által a világosság el nem fogy, ki előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapnak elmúlása, ki volt, van és lesz! Ébrenlét és álom, nap és éjszaka, bölcső és koporsó,élet és halál: azok az ellentétek, melyek az embert pályáján, kisérik. Mindeniknek megvan a maga értelme, rendeltetése . . . nyugalom és munkásság, élet és enyészet. Mindenek fölött az Isten gyakorolja hatalmát, nem mehetünk máshoz, mint hozzá, ki örök szeretet. Leikével átöleli a világot, elménket gondolatokkal, szivünket magasztos érzelmekkel tölti be és szeretettel kapcsolja össze az emberiség lelkét, hogy béke és boldogság legyen a föld színén. Nem imádkozhatunk senkinek, mint Istennek, ki örök kegyelem és irgalom. Elnémítja az ajknak panaszát, begyógyítja a szív sebeit, a szenvedőt megkönnyíti, a bűnöst Lilémen. Igen, Isten áll a múlt fölött és ő tudja a jövőt. Boldog, ki erős hittel néz a jövőbe! Rendkívüli kedvezmény előfizetőinknek. Azon szívélyes készség, melylyel előfizetőink iránt vagyunk, indította arra lapunk kiadóhivatalát, hogy rendkívüli kedvezményt nyújtsunk előfizetőinknek 5 koronáért s a szállítás költségeinek fizetése ellenében bármely arckép után egy életnagyságu fekete vagy színes „Iris“ arcképpel kedveskedünk. A „Hazai arcképfestők miiintéze- tével“ állapodtunk meg a szállításra nézve és biztosítjuk előfizetőinket, hogy a legpontosabb és legfigyelmesebb kiszolgálásban fognak részesülni. Képesek lettünk volna arra is, hogy a képeket olcsóbban is szállíthassuk, de nekünk mindenek előtt a miivészi kivitel és érték lebegett szemeink előtt, mert nem akartunk megelégedni a silányabb és egyszerűbb nemű képnagyítással. Színes Iris arcképeink az olaj- festménytől alig különböztethetők meg, üveg fedőlap nélkül is használhatók és nedves szivacscsal moshatók. A kik a készítendő képek iránt érdeklődnek, azok a már kész mintaképeket, fekete és színes kivitelben ki- adóhivatalunkban : Horvát Gyula könyv, papir- észenemükereskedésében megtekinthetik. Abban a reményben, hogy ez által előfizetőinknek nagy anyagi áldozatok árán is előnyöket biztosíthattunk, felhívjuk ezen rendkívüli kedvezmény igénybe vételére előfizetőink szives figyelmét. A Kiskunhalasi Újság kiadóhivatala. Örzse Asszony. (Részlet Dékáni Árpád „Örzse Asszony“ t népies bohózatából.) Örzse. Beszélhetsz nekem akármit azokról az idegen országokról, messzün- nen gyütt embör csacsoghat akármit. Most má elmondtam a magamét . . . Eszti húgom is tugygya a magáét . . . Mög azt hiszöm te is mög énötted a magadét . . , le is ut, fel is ut . . . Möhetsz . . . Julis vezesd ki ... Ha egy rossz szót szól ne sajnáld a söprűt. Mard. El is mék, de mögéri Örzse asszony, hogy visszakiván még engöm ez a ház. (el.) Eszti. Eredj Julis kisérd ki . . . még fölszed valamit útközben és ellopja. fulis. (El.) Eszti. Bizony nagy áldás az, hogy itt van kigyelmed asszony néném minálunk. Nem tudom mi is lönne belőlünk Örzse néném nélkül . . . Még kódusbotra kerülnénk mindannyian. örzse. Má arra nem. Annyitok van, hogy mögélhettök urasan, de a mi van azt mög őrizni igön nehéz, nehezebb sokkal, mint elpocsékolni, Ezér köll édös apádat röndbe hozni, mer ha nem elpárolog minden. VI. jel. Voltak. Balázs. Balázs, (kissé pityókosan) Adj Isten ... No mint vagytok . . . Szép idő ,, van ugye? . . . Kis eső el köllene ... a szőlőre mög az árpára . . . Mi ?! . . , még ‘a répának sem ártana ... Mi ? Adtatok jönni a jószágnak mi ? ... Hé mi a fész- kös fene lelt bennötöket, hogy úgy mög- kukultatok, mög hogy az orrotok olyan surgóra áll?! . . . Eszti. (Örzsével a banya kemence j adkájára ül, duzzognak) Semmi édös i iám !' Balázs. Nem ám, . . . látom. Örzse. Má mögint a Cicmá.idlitól jösz ? Balázs. No csakhogy mögszólaltál . . . Onnét há ! . . . Örzse. Látom mögint több van ben- n о a kelleténél. Balázs. Van há ... mi közöd hozzá ? Örzse, Balázs mikor térsz má a rön- des útra ?! Balázs. Kezdőd má mögint a régit ? Eszti. Ölég nagy baj az édös apám, hogy régi. Örzse. Balázs ! . . . Kérlek itt a lányod előtt hagyj föl azzal az élöttel, a mit fojtatsz. Mire vezet az ? . . Mi lösz belőled ? . . , A lányodból!? Balázs. Legjobban teszöm, ha ilyen beszédekre nem hallgatok. Majd csak mög- unod egyször. Örzse. Látod, én a te egyetlen nö- testvéred jussot szeröztem maganiRak ahhoz, hogy igy beszéljek akkor, mikor könyörögve kértél, hogy jöjjek házadhoz, lögyek házadnak, magadnak gondozója, egyetlen árva lányodnak, anyja hejött nevelője, ápolója; jussot szeröztem akkor, hogy mögmentsem azt, a mit Istenben boldogult feleségöddel szőröztetek. Eszti. Édös apám! Örzse. Egé3z életödet a kocsmában töltöd. A pénz mög nagyod kopik ... Az istállóban eddig hátával állott a ló, most két rossz gebe éliözik, ökör, tehén, tiz, tizenkettő, most? . . . egy sincs. Szégyön szemre úgy köll a tejet a szomszédból vönni. Disznó eddig csordával volt, . . Most három rühes malac éhösen visit az ólba ... A dókád rongyos, ennek a lánynak fejre való kendője sincs . . . Eszti, (sir) Édös kedves jó apám mi lösz velünk . . . Balázs, (magába száll) Hát bizony az nincs jól . . . Örzse. Nincs jól úgy-e ? . . . Azt is mondod, hogy Igazam van. Ahá ! . . Magad is belátod, de azért mindennap koptatod a Cicmándli küszöbét, hogy a fene ott ögye mög ahol van.
