Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-13 / 24. szám
1906. Junius 13. Politikai szemle. A kereskedelmi viszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslat az országgyűlés tárgyalása folyamán megnyugtató kijelentések történtek arra nézve, hogy a külföldi szerződések hatályának tartama alatt is, a kormány a gazdasági önállóság érdekében az önálló vámterület ráz- kódtatás nélküli, de el nem odázható megvalósítására dolgozik s az országra kívánatos gazdasági függetlenségét előkészíti. Kossuth Ferencs kereskedelmi miniszter ugyanis a javaslat tárgyalása közben azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy „a vámtariffa a törvényjavaslatban úgy tűnik fel, mintha ideiglenes jellegű lenne, mégis úgy kell azt tekinteni, mint végleges tényt, mert e vámtariffa annak idején véglegesítve lesz“ s megjegyezte, hogy „Magyarországnak teljes joga van önálló vámtarifának megállapítására, Ausztriának ehhez a törvények értelmében hozzászólása nincsen.“ Nagy Ferencs azon kifogásával szemben, hogy a lejárat nélküli szerződésekre való tekintettel mellőzendő volna az a bizottsági javaslat, mely szerint 1917-en túl szerződések nem köthetők. Darányi Ignácz földmivelési miniszter fejtette ki álláspontját s az 1899. XXX. t.-cz. iránya és szellemére utalással kérte a bizottsági pótlást a törvénybe felvétetni. Ezt a körülményt megragadva szólalt fel Dr. Babó Mihály, s figyelmeztetve arra, hogy a föld mi ve- lési miniszter által idézett törvény ránya és szellemére nézve magában a képviselőházban a pártok felfogása közt is volt a múltban nézet eltérés, kiemeli hogy ő és a függetlenségi párt melyhez tartozik, abban a véleményben volt, s az a meggyőződése ma is, hogy az 1899. XXX. t. ez. feladata és czélja, Magyarország közgazdasági önállóságának, függetlenségének tényleges előkészítése, s ezért a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatra nézve híven fejezzük a törvényhozás akaratát, midőn azt mondjuk, hogy az az irány és szellem kell hogy vezesse közgazdasági életünk mezején a kormányt, a mely Magyarország függetlenségét e téren is biztosítja és megvalósitandja. Kossuth Ferencs kereskedelmi miniszter erre a felszólalásra úgy a kópviselőházat, mint az országot megnyugtató következő félre nem magyarázható kijelentést tette : „Az irány és szellem, amelyről az imént szó volt abból áll, hogy vagy kötünk Ausztriával kereskedelmi szerződést, vagy pedig az 1899. XXX. t. ez. hatálya 1917-ig terjed. Tehát vámkösösségröl, vám- ssövetségröl ssó sem lehet. “ Kiskun-Halas helyi értesítője. Ez világos szakítás a volt kormányok vámközösSégi politikájával, s kifejezésre juttatja azt a jogosult közfelfogást, mely az ország önrendelkezési joga alapján kívánja a köz- gazdasági viszonyt a magyar érdekek kielégítésére megoldani. Egy részlet ez a függetlenségi párt programjából, mely érvényesülésében mindinkább tért foglal. J*: A válaszfelirati bizottság négy napon át tartó részletes vita alapján szövegezte és állapította meg azt a felirati tervezetet, melyben a képvi- selőház a trónbeszédre utalással tudomására hozza a királynak azt, hogy a nemzet akarata és közkivá- nalma figyelemben tartásával, mily teendők lesznek teljesitendők a végből, hogy az ország ügyei előmenetelt nyerjenek, s a nép jogos érdekei kielégittessenek. Soha még felirati bizottság nehezebb helyzetben nem volt a jelenleginél, mert a képviselőház többsége nem egy elvi alapon álló párt, hanem a szövetkezett pártok egyesüléséből áll, s igy a felirat kell hogy mindegyik párt elvi álláspontjának szemelőtt tartásával szerkesz- tessék, ami nem könnyű feladat, ha meggondoljuk, hogy a függetlenségi párt önmagában többség, azonban az átmeneti idő tartamára fentar- totta a pártok szövetkezését az u. n. koalicziót. A felirat — melyet a jövő számban egész terjedelmében közölni fogunk — világos szavakban tudtára adja a királynak azt, hogy a szövetkezett pártok mindegyike fen- tartotta a maya előirt programját, s ebből hivatalos utón, a képviselő- ház részéről értesül a király, hogy a meghatározott teendőkön kívül, s azok elintézése után a függetlenségi és 48-as párt mint többség programját a maga egészében kívánja érvényesíteni, s csakis az átmeneti időtartamra egyezett bele abba, hogy többségi joga szünetel. * A delegáczióban is elfoglalta a helyet a függetlenségi és 48-as párt. Helyesen és jól tette, ezzel oly kötelességet teljesített, amely elől kitérnie nem volt szabad, ha komolyan törekszik arra, hogy ezúttal kifejezésre juttassa azt, miszerint a delegáczió csakis a törvényhozásnak egy bizottsága és hogy minél előbb megszüntesse azt. A delegáczió két okból emelkedett fiók parlament színvonalára. Az egyik az, hogy az osztrákok a magukét az ottani törvény alapján „törvényhozási jogú“ testületnek tekintik, s az annál szokásos udvari külsőséget az uralkodó és a közös miniszterek által is alkalmaztatták, j a másik ok pedig az, hogy a magyar kormánynak és az előző delegáczióknak is tetszett a hatalom, s nem gátolták meg a túlkapásnak méltán nevezhető hatalmi kör tultengést, s osztrák mintára a magyar delegáczió is játszotta a fiók parlament szerepét, figyelmen kívül hagyva a magyar törvény azon kijelentését, hogy : „Magyarország a közös ügyekre se teljes birodalmi tanácsot, se bármi néven nevezhető közös, vagy kö7zépponti parlamentet ezói- szerűnek nem tart, s ezeknek egyikót sem fogadja el.“ Ennek meg kell változni, a delegácziónak nem szabad többnek lenni, mint az országgyűlés bármely bizottságának, s hogy az uj delegáczió jó utón indult meg e tekintetben, az kétségtelen abból a határozatból, melyet Nagy Emii függetlenségi párti indítványára egyhangúlag fogadott el, s a melyben kimondta, hogy a bizottság költségeinek megállapítása és kiutalása, — nemkülönben a gyorsiroda és a napló szerkesztő, valamint a segéd személyzet kirendelése az elnök — a képviselőház és a főrendiház elnökeit keresi meg. Mert ebben ki van domborítva, hogy a delegáczió önrendelkezéssel nem biró bizottság, hát bizonyos, hogy a jövőben nem is játszhat parlamenti szerepet. A magyar delegáczió elnökéül gróf Zichy Tivadar, alelnökéül Barabás Béla (a függetlenségi párt al- elnöke) választatott meg. A bécsiek felháborodva báró Beck osztrák miniszterelnök har- czias beköszöntőjén, azon hitben, hogy Magyarországgal szemben pártjaik e czélre szövetkezés folytán czélt érhetnek és meghátrálásra szoríthatnak bennüket, — most már megmozdították az ut- czát s Becs főpolgármesterének szellemi vezetésével a keresztyén szo- cziálisták által — utczai tüntetést rendeztek a magyar delegáczió ellen. A mi véleményünk az, hogy a magyar delegácziónak nyomban el kellett volna hagyni Bécset és tanácskozásait Budapesten kellett volna folytatnia, s ha már most nem tették, miután úgy sem lehet a két delegácziónak együttes tanácskozást tartani a törvény értelmében, reményijük és elvárjuk, hogy módosíttatni fog a törvény úgy, hogy a magyar delegáczió ezentúl csak Budapesten fog ülésezni, az osztrákok tanakodjanak otthon, Azt hisszük, hogy ebből a tényből is belátja mindenki, hogy az osztrákoknak a gazdasági önállóságunk felé törekvés okoz fájdalmat, de ez azután bizonyítja azt is, hogy a közösség csupán nekik volt jó, de nekünk nem, s ez is a gazdasági függetlenség okadatolt volta mellett szól.
