Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-25 / 17. szám

1906. április 25. Kiskun-Halas helyi értesítője. Néhány őszinte szó. Lapunk közel hat évi fenállása alatt mindig a közérdeket szolgálta, s az alatt az egy óv alatt is, mióta azt politikai újsággá változtattuk át, tántorithatatlanul kitartottunk a nemzet egészének, és a polgárok jogainak megszerzésére határozott­sággal törekvő függetlenségi párt és ennek elvei mellett, úgy azonban, hogy sohasem vállalkoztunk arra, hogy letérve a czólhoz vezető közép útról, a velünk ellenkező politikai iráuyt követőket meggyőződésükért támadtuk, — még kevésbbó gyaláz- tuk volna. Megőriztük tárgyilagosságunkat, s ezzel megnyertük a közbizalmat, melynek birtokában nem csak jogo­sítva, hanem kötelezve is vagyunk arra. hogy a képviselő választások alkalmából néhány őszinte szót intéz ­zünk olvasóinkhoz. Az ország helyzete lényeges változáson ment át az utolsó másfél év alatt. A választó közönség akaratából megsemmisült a megdönthetetlen­nek hitt, 38 éven át uralkodott sza­badelvű-párt ; — a kitartós nemzeti ellenállás elsodorta a Fehérváry-fóle törvéuytelen kormányt, s a nemzeti küzdelem vezetőinek bölcsességgel párosult hazaszeretete és mérséklete lehetővé tette azt, hogy helyreálljon az országban a rend, megnyíljanak az alkotmány épületének ajtajai. Bekövetkezett az, hogy a szövet­kezett pártok, — az úgynevezett koaliczió — kebeléből egy igazán magyar, — oly minisztérium vette át hazánk ügyeinek vezetését, ainely- lyel országszerte mindenki megvan elégedve, kivévén a nemzetközi szo- cziálistákat, népünknek azt a tár­sadalmi rétegét, mely nem akar ismerni sem Istent, sem hazát. Egyedül azok a nemzetközi szo- cziálisták nincsenek megelégedve az örvendetes változással, akik szö­vetkeztek a jog és alkotmánytipró Fehórváry kormáuynyal, mellyel egyformák abban, hogy ők is az erő­szakra alapítják lételüket és mű­ködésüket, úgy amint a Fehórváry minisztérium az erőszakra alapítot­ta a magáét. Most azomban, hogy a törvény uralma elfoglalta a maga helyét, és igy nincs módjuk és alkalmuk a nemzetközieknek ahhoz, hogy szolgálataikat az alkotmányos hata­lom, a békés polgárokkal szemben igénybe vegye — kigyót-bókát ki­áltanak a minisztériumra, a koaliczi- óra és mindenkire, aki helyesli az alkotmányos rend helyreálltát. Értjük a nemzetközieket. Bánt­hatja őket, hogy Kristóffy bűnös kegyéből felkapazkodva az ugorka- fára, midőn már azt hitték, hogy övéké a hatalom, — akkor vissza- pottyantak régi helyzetükbe, amely­be sehogy sem tudják magukat beletalálui, s ezért tele torokkal kiabálnak. Csakhogy bukásuk az erkölcsi alap hiányában kikerülhe- 1 tetlen volt és éppen lármájuk leplezi | le őket, mert tudja mindenki, hogy a komoly és gondolkozni képes, tisztes szoczialis elveket valló elv­társaik nemzetellenes mayatartásuk miatt tömegesen elhagyták őket, ugyannyira, hogy erőlködésük da­czára alig tiz-tizenöt arra nem való embert tudtak maguk között találni olyat, akik önmaguk és vezetőik na­gyon kíméletes mérteke szerint al­kalmasnak találtattak arra, hogy képviselő jelöltül szerepeltessenek csak azért, hogy fellépésükkel meg­zavarják a nyugalmat és lehetet­lenné tegyék az egyhangú válasz­tásokat. Az ekként kifejezésre jutott szellem szegénység okozza azt, hogy a nem­zetközi szocziálisták mindenütt és mindenkor a gyűlölséget hirdetik ; nem elvekkel harczolnak ők az elvek­kel szemben, hanem egész működési tervüket arra alapítják, hogy a sze­gényt a gazdaggal, a parasztot az úrral állítsák szembe, azt gondolván, hogy ha ezek egymást fogják marni, az ő szemfüles vezetőik nekik teret szerezhetnek a hatalom kezelőinél. Ilyen pártra és társadalmi ré­tegre, s az ezekből kikerült nóp- bolondilókra komoly ember nem­hogy az ország sorsát, — de még a maga ügyét sem bizhatja; éppeu ezért mi, akik a jogok egyenlősíté­sének, a becsületes és hazafias hon­polgárokra vonatkozó általános választói jognak folyton hirdetői voltunk — óva intjük azokat, aki­ket illet, hogy tartózkodjanak a nemzetközi szocziálistáktól, mert azok csak rombolást hirdetnek, de alkotni nem képesek ; nincs bennük igazi emberszeretet, s nem az értelem, hanem a szenvedély veszedelmes hatalma alatt állanak; különösen figyelmeztetjük azokat a halasi mun­kásokat, akik magukat szocziálisták- nak vallják, hogy szakítva a nem­zetköziekkel, ha meggyőződésből szocziálisták — ám tartsák meg elveiket, de ez esetben a szocziális- táknak ahhoz az árnyalatához csat­lakozzanak, a mely hazafias irányt követ, s a munkások érdekei­nek kieléyitését nem mások romlá­sára való tervezyetéssel, hauem a tehetősek áldozatkészsége és hozzá­járulásával, törvényes utón oly em­berbaráti intézmények létesítésével akarja kielégíteni, — amit, akár szo- cziálista valaki, akár nem — szívesen támogat; figyelmeztetjük pedig erre azért, mert ha meggondolatlan magatartásukkal a birtokosokat egymással való szövetkezésre kény­szerítik, hát bizonyosak lehetnek benne, hogy a rövidebbet ők húz­zák, s a hátrányoktól őket a nem­zetközi (tehát nem magyar) apos­tolok megvédeni nem lesznek ké­pesek. Politikai szemle. Nyilvánosságra került az a királyi manifesztum, melyben a Fehórváry minisztérium megokolni törekedett az ország előtt azt az alkotmányos tervét, mely szerint az országgyű­lést törvényes időben a király által I egybehivatni nem akarta. Az indokolás silány ; az állam­iratként szövegezeit manifesztum csakis a nép izgatott kedólyhangu- ! Jatával okadatolja az alkotmány­ellenes tervet. Hogy ez az indok mily nagy hazugság volt, mutatja a jelenlegi állapot, mert bár az ország képvi­selő-választás előtt áll, igazán csen­des mindeu. — Fehérváryék idejé­ben izgatott volt a hangulat., mert ők fogdmegjeikkel együtt folyton azon dolgoztak, hogy szítsák az eló- gületlensóget, és hogy zavart-za- varra halmozva csakugyan szemen- szedett béronezeikkel rátapossanak az emberek tisztességére, azt hívén, hogy sikerül nekik kitörésre vinni a dolgot, s miután másként nem lehetett, majd fegyverrel leverik a nemzeti ügy harczosait. Az a manifesztum, — eltekintve a czéltól, melynek szolgálatára szánva volt — Lányi akkori igazságügy­miniszter gyarlóságának oly bizo­nyítéka, melynek ismeretében örülni kell, hogy nem sikerült neki bejutnia a kir. Kúria díszes és még fontosabb elnöki székébe. * Az országszerte megindult vá­lasztási mozgalom nálunk csendes mederben maradt. Dr. Habi Mihály a független­ségi és 48 as párt részéről jelölt volt képviselőnk a következő levelet intézte a választókhoz : „Választó közönségünk megtisz­telő bizalmából erre felkéretvén, a képviselő-jelöltséget elfogadtam. Politikai álláspontom közisme­reti Négy évet meghaladó képviselői működésem bizonyára elegendő ala­pot nyújt, hogy t. polgártársaim megalkothassák véleményüket arra nézve, hogy megfeleltem-e a biza lomnak és a várakozásnak. Nyugodt vagyok, hogy a jóra törekvést, elveimhez való hűséget, és azt, hogy kötelességemet oda­adással teljesítettem. — nem fogja tagadni senki. Ennek tudatában, s ielkiismere- tem tisztaságának érzetében fel emelt fővel állok igen tisztelt polgár­társaim elé ; s miután a program, melyet én magamra nézve irányi­adénak tekintek — ismeretes, s mert volt alkalmam közel múltban ismételve kifejteni, most csakis au- nak kijelentésére szorítkozom hogy : ezután is híven kifogok tartani a függetlenségi és 48-as zászló mellett; igaz lelkesedéssel dolgozom azért, hogy Hazánk valóban önálló és független ; — népe pedig boldog és megelégedett legyen ; kötelességemnek ismerem ezen­túl is azt, hogy városom és polgára­inak érdekei kielégítését tőlem tel- hetőleg előmozdítsam ; a felekezetek békés egyetértését ápolni fogom ; és

Next

/
Oldalképek
Tartalom