Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-14 / 46. szám

1906. Kiskun-Halas helyi értesítője. november 14. Politikai széniig. A pénzügyi bizottságban seré­nyen folyik a munka. Az 1907. évi állami költségvetésből még csak a belügyi és a honvédelmi miniszteri tárcza költségvetései vannak hátra. A kereskedelmi tárcza költség - vetésének előadója ez évben is dr. Babó Mihály, városunk képviselője, aki a múlt héten csütörtökön terjesz­tette azt elő, részletes ismertetés kapcsán és elfogadásra ajánlotta a pénzügyi bizottságnak azért, mert abban kifejezésre jut az a czólzat és elhatározás, hogy a magyar közgaz­dasági élet önállósága biztosíttassák s mert az ország anyagi boldogulá­sának ez a feltétele, s ennek biztos eszköze az önálló vámterület megal­kotása. Felkéri Kossuth Ferencz kereskedelmi minisztert, hogy en­nek érdekében tegyen meg minden lehetőt arra nézve, hogy a képviselő- ház többségének felfogásához képest az önálló vámterület 1915, illetve 1917-ben rázkódtatás nélkül életbe léptethető legyen s az előkészítő intézkedések olyanok legyenek, hogy a mondott időben a Magyarország és Ausztria közötti vámvonal felállí­tását semmiféle ürügy alatt elodázni ne lehessen. Érdekes kijelentések történtek a vita során. Széli Kálmán egyebek között azt mondta: az országnak törvényben is elismert joga van, az önálló vámterülethez. 0 ugyan a vámközösség híve volt, az most is, de amint 1902 deczemberben mint miniszterelnök kész lett volna a kü­lönváláshoz és a szakításhoz nyúlni, ha nem sikerült volna a két államot és a mi gazdasági érdekeinket kielé­gítő egyezséget kötni, most is az az álláspontja, hogy: készüljünk az ön­állóságra, de ne szakítsunk és előre ne kössük le magunkat egyik vagy másik irányban, ámbár igaz, hogy a képviselőház jelenlegi többsége az önálló vámterület híve. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter teljesen meg van győződve arról, hogy csak az önálló vámterü­let alapján lehet Magyarország és Ausztria jogos érdekeit kielégíteni és kiküszöbölni azokat az érdek ösz- szeütközéseket, amelyek a két állam polgárait egymás ellen ingerük. Meg van győződve, hogy 1915, illetve 1917-ben midőn Magyarország fel­szabadul annak az adott helyzetnek a nyomása alól, melyben a keres­kedelmi kormány most átvette az ügyek vezetését, az állam érdeke nem lesz és nem lehet más, mint a közgazdasági önállóság megvalósí­tása. Addig azonban mig a tárgya­lások Ausztriával folynak, idő előtti volna ebben az irányban intézkedni. Dr. Babó Mihály előadó: Széli Kálmán bizottsági elnök, külöuöseu pedig Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter kijelentései félreérthetet­lenül kifejezésre juttatják azt, hogy Magyarországon, valamint a keres­kedelmi miniszter, úgy a törvény- hozás többsége és a nagy közönség is az önálló vámterület híve és hogy ez okon, mint az ország érdekeinek megfelelő intézkedést meg kell való­sítani, mégis ezúttal a törvénybe foglalaudó kijelentést szükségtelen­nek tartja, mert igaz az, hogy ha úgy akarná a következő országgyűlés, azt úgy is szabálytalanithatná. Vé­leménye szerint azonban a folyamat­ban lévő tárgyalás eredménye feletti döntés alkalmával köteles lesz a kóp- viselőház világosan megjelölni, hogy az önálló vámterület híve lévén, en­nek megvalósítására a kormány már most minden intézkedést megtenni, javaslatba hozni köteles azért, hogy az tényleges életbe léptetés s a vámvonal felállítása 1915, illetve 1917-ben nagyobb rázkódtatás és akadály nélkül megvalósítható le­gyen, kijelentvén, hogy ha a mos­tani tárgyalás eredménye Magyar- ország közgazdasági érdekeit ki nem elégíti, azonnal szakítani kell Ausz­triával s érvényesítenünk kell Ma­gyarország önrendelkezési jogát, s fel kell állítanunk az önálló vámte­rületet, mely elől úgy sem lehet ki­térni. A bizottság ilyen felfogással el­fogadta a költségvetést, mely kifeje­zésre juttatja a kereskedelmi minisz­ter gazdasági, ipari és kereskedelmi helyes politikáját, melynek sark­pontja az, hogy a gazdasági önálló­ság megteremtessék. •i* A sajtószabadsággal kapcsolatba hozott s a hírlapokat érintő ismeretes miniszteri rendelettel, amint az köz­tudomású a budapesti ügyvédi ka­mara augusztus hó elsején foglalko­zott s az indítványozók azon állás­pontját fogadta el a többség, hogy sürgősen íel|kell Írni a miniszterhez a törvénytelen intézkedés ellen s a kielégítő munkálat czóljából tett azt az indítványt, hogy a választmány egy hó alatt egybehívandó közgyű­lésre terjeszszen elő javaslatot, mel­lőzte azért, hogy a sérelmesnek nyilvánított rendelettel szemben rög- tönösen felterjesztessék a minisz­terhez a kamara határozata; és hogy ennek semmi gátja ne legyen, egy tiz tagú bizottság választatott az in­dokolás elkészítésére ; tehát mellőz- tetett az arra illetékes választmány azért, mert az előterjesztésében a megfontolásra időhaladékot javasolt. A kamarai közgyűlés hangulata, de főleg a többség s annak vezetői kijelentéseiből azt kellett hinni, hogy a lelkesültséggel választott tizes bizottság nyomban összeül s pár nap alatt elkészül az indokolás­sal, mert hisz azzal az indítványo­zóknak fő vonásokban már előre tisztában kellett lenni. Az igazságügyminiszternek a napokban közölt leiratából azonban kétségtelen, hogy a felirat még most sem készült el, a hangulat keltésre szánt akczió tehát komoly munka szempontjából még sem volt olyan sürgős, amilyennek a többség akkor hirdette, mert hiszen a letelt közel négy havi idő alatt közgyülésileg akár négyszer is lehetett volna tárgyalni. Avagy rájött a tizes bizottság is arra, amint a kisebbség vitatott, hogy a miniszteri rendelet nem is olyan törvénytelen, mintamilyennek kikiáltották V ! Hát ha igy van is, ezt férfiasán meg kellene moudani; elvégre hi­bázni emberi dolog, de a miniszter­nek igaza van, midőn sürgeti a dör- engedelmesnek ígért indokolandó felirat felterjesztését. Mi is érdek­lődéssel várjuk. A legutóbbi napok egyikén Vajda Sándor meginterpellálta Wekerle miniszterelnököt az általános válasz­tói jog késedelme ügyében. Megkér­dezte, hogy szándékozik-e a kormány javaslatát legkésőbb a jövő májusig előterjeszteni, hogy 0 felsége aka­rata ne kompromittáltassék s hogy a nép jogokhoz jusson. A miniszter- elnök az interpelláczióra a választ nyomban megadta, mondván, hogy véleménye szerint ezt a beszédet nem a kormányhoz czimezték, ha­nem kifelé — nehogy valamikópen megnyugodjék az ország. Válasza további folyamán elmondja, hogy a kormány eddig sem pocsékolta az időt, hanem úgyszólván emberfeletti munkát végzett. Az általános vá­lasztói jog meg lesz, úgy, hogy min ■ den arra hivatott és képesített ember választó legyen, de meg fogja óvni a nemzet biztos históriai fejlődését és nemzeti jellegét úgy, hogy a népszuverenitás érvényesüljön és ne az agitátorok munkája. Amidőn a magunk részéről min­denben igazat adunk a miniszter- elnöknek és válaszát nemctak elfo­gadhatónak, de megnyugtatónak is tartjuk, a kormány tagjaiban teljes biztosítékot látunk arra, hogy ők a vállalt összes feladatokat és így az általános választói jog kérdését is úgy fogják megoldani, hogy az Ma­gyarországot nemzeti szempontból feltétlenül erősíteni fogja. Ingatlanok adás-verése. özv. Font Petemé Tóth M. Er­zsébet megvette Paor Ignácz és neje Szűcs Jolán 16 hold 1474 n. öl re­kettyéi ingatlanát tanyával 13000 koronáért. Tallér Eugén és neje Márta Er­zsébet megvették özv. Zilah Jánosné Paprika Mária ingatlanbóli illetősé­gét 1400 koronáért. özv. Szabó G. Imréné Kollár Eleonóra megvette Csapi Sándor és neje 1 hold S00 n. öl füzesi szántó­földjét 1000 koronáért. Csikós Benő és neje Csapi Mária megvették Szűri János 32 n. öl szántóföldjét 40 koronáért. Hírek. Városi tisztviselők válasz­tása. A városnál évek óta ürese­désben lévő tisztviselői állások egy részét hir szerint f. hó 28-án fogja \

Next

/
Oldalképek
Tartalom