Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-31 / 5. szám

1906.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

január 31.

társ lesz Magyarország Ausztriával szemben, a nélkül, hogy ennek ellenében Ausztria, mint a magyar nyers terményekre nagymértékben ráutalt ország — a magyar mező gazdaságot érzékenyen károsíthatná.

A Bánffy kormány bukása után jött Széli Kálmán a nevéről nevezett formulával, mely az 1899. XXX. törvényczikkben emeltetett érvényre, melyben ki mondatik, hogy :

Magyarország az önálló vámterület jogi állapotába lépett, s az 1867. XII t.-cz. 58.§-a értelmében a „magyar korona országai, mint a fejedelem országaitól jogilag külön álló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk utján intézkedhetnének és vámvonalok által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket“ mégis a viszonosság kikötésével a vámterületi közösség 1907. deez. 81-igfentartatik, úgy azonban, hogy ha 1908-ig a két állam közt a vámjjós kereskedelmi szövetség nem jön létre, a nemzetközi kereskedelmi szerződések 1907-en túl terjedő időtartamra nem köthetők ; és ki mondatott a törvényben, hogy „a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonom vámtarifa uj autonom vámtarifával helyetesitendő, mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi.“

Ez a biztosítéknak hirdetett és hitt törvény volt az ára a Bánffy kormány ellen folyt obstruktió abban hagyásának és a parlamenti rend helyre álltának.

Ha ezt a törvényt becsülettel végre hajtották volna úgy meg is érné azt, ami érte feladatott; de hát ez is csak porhintós volt az ország szemébe, mint sok más, és bár a Mexikóval való kereskedelmi viszony ideiglenes szabályozásáról alkotott 1902. X. t.-cz. megerősíti az amabban foglaltakat azon rendelkezésével, mely- szerint a kormánynak kivételkép adott felhatalmazást arra, hogy 1903. deez. 31. túl nem terjedhető időre, szerződjön — mégis túl tette magát a biztosítékot képező törvényen előbb a Tisza kormány, most pedig Fejérváry kormánya, amennyiben az 1899. XXX. t.-cz. tiltó rendelkezése daczára tárgyaltak a külfölddel, sőt azzal kereskedelmi szerződéseket kötöttek, ámbár autonom uj vámtarifa még ma sincs, szerződtek pedig nem is 1907-ig, hanem p. o. Németországgal 1917-ig.

Hogy Németország, mely a hármas szövetségnek tagja, tehát mint ilyen Magyarországgal nemzetközi szerződéses viszonyban van, belemegy a törvényes megállapításokkal ellenkező, ez okon formailag ás jogilag egyaránt érvénytelen szerződés kötésébe annál feltűnőbb mert, az ő szerződése tulajdonkópen csakis kiegészítése az 1892. III. német birodalmi kereskedelmi és

vám szerződésnek, melyről tudja, hogy az 1878. XX. törvényezikk III. czikke értelmében „az alkudozás és szerződés megkötése mindkét — tehát a magyar és az osztrák — törvényhozó-testület alkotmányos jóváhagyásának fenntartása mellett“ történt a külügyminiszter állal ; és jól tudja, hogy maga a hivatkozott szerződés 25 czikke kimondja, hogy a szerződés jóváhagyási okmányai ki- cserélendők, s igy azt is tudja, hogy miután a mai politikai viszonyok között a magyar országgyűlés jóváhagyását meg nem szerezheti, — jogérvényes szerződése nem lehet

Hogy mindezek daczára Németország érvényesnek ismeri el, és bele egyezik a szerződésnek rendelettel való életbeléptetésébe, az azt bizonyítja, hogy Magyarország rovására Ausztriának kedvez, aminthogy tényleg igy van, s ezért Magyarország kettős irányban jön a német szerződés folytán hátrányos helyzetbe, és pedig :

először az által, hogy a felemelt gabona, jószág, tojás vámtétel felemelésével részben kiszorul Németországból, s gazdasági terményeivel még inkább Ausztriára lesz utalva, mint fogyasztóra.

másodszor pedig az által, hogy a felemelt gabona stb. mezőgazda- sági terményekre vonatkozó uj vámtételek rekompenzatiójául magasabb ipari vámokatalkalmaz Ausztria-Ma- gyarország — de annak haszna megint csak a fejlődött iparral rendelkező Ausztria zsebébe megy és pedig úgy, hogy azt a magyarok fizetik

Nagy horderejű és érthetően indokolt tehát a pártok által elfogadott vezérlő bizottsági tiltakozó határozat, mert az nemcsak alkomá- nyos jogaink és törvényeink védelmét czólozza, hanem szintoly mértékben közgazdasági jogosujt érdekeinket, tehát magát a népet is védelmébe veszi.

Politikai szemle.

A feszült politikai viszonyok némi javulást mutatnak, amennyiben lépések történtek a békés kibontakozás felé.

A király ugyanis magához hivatta gróf Andrássy Gyulát, s ismételt kihallgatás, és a politikai helyzet részletes megbeszélése után megbízta és felkérte, hogy izenetét közölje a koaliczióval, minek folytán Kossuth Ferencz a vezérlő bizottságot egybe is hívta.

$

A Fejérváry minisztérium uralmának biztositásaérdekóben mindent elkövet, hogy a béke létre ne jöhessen, s félhivatalos lapjai utján hangulat keltés czéljából kikürtölte,

hogy a király nem fogadta el gróf Andrássy béke pontozatait, s nem enged a katonai kérdésekben, és hogy gróf Andrássy Gyula nem vállalta el a király által neki felajánlott miniszterelnökséget.

Ezeken a tényeken nincs mit csodálkozni. Olyan tanácsosok infor- mátiójára amilyenek most ő Felségét környékezik, nem igen lehet arra számítani, hogy a magyar szempontot az uralkodó megkedvelje, sőt arra sem, hogy alaposan megismerje ; abból pedig hogy gróf Andrássy nem fogadta el a kormány alakításra vonatkozó királyi megbízást — csak az következtethető, hogy a király még mindig távol áll tőlünk, de megnyugtató reánk nézve az, hogy gróf Andrássy előbbre helyezi a nemzeti követeléseket a hatalom birtokánál, mert igy remélhetjük, hogy igazaink felett a király is gondolkozóba fog esni.

A vezérlő bizottság hétfőn foglalkozott a király izenetóvel, melyet gróf Andrássy Gyula ismertetett a bizottsággal.

A beható és részletes megbeszélésekről — az ügy természeténél fogva — semmi sem jutott nyilvánosságra, csak annyit lehet a jelekből következtetni, hogy a békés hangulat uralja a helyzetet.

A bizottság határozatát csakis azután fogja nyilvánosságra hozni, ha az már ő Felségével közölte tett.

A vezérlő bizottság már most előre figyelmezteti az országot, hogy a gyűlésről esetleg megjelenő közlemények nem a bizottság tagjaitól erednek, s azok csakis találgatáson alapulhatnak.

Kossuth Ferencz a kórdezőskö- dőknek azt a feleletet adta, hogy átérzi a vezérlő bizottság a reá nehezedő nagy felelősség súlyát, de éppen azért megnyugtathatja a közönséget, hogy a legmesszebb menő körültekintéssel fogják határozatukat meghozni.

Szerbia és Ausztria-Magyarország között kitört a vámháboru, a Szerb-Bolgár vámunió miatt.

A magyar kormány elzáratta Magyarország határát úgy, hogy Szerbiából szarvasmarhát, disznót baromfit és húst sem behozni, sem Magyarország területén átvinni nem lehet.

Szerbia a tilalomra természetesen megtorló intézkedéssel felelt, amennyiben nem engedi meg, hogy Ausztriából és Magyarországból oda ipari czikkek szállíttassanak, s az osztrák gyárosoknál tett állami megrendeléseket felmondta.

*

A szerb vám konfliktusnak nagy horderejű következménye a szerb-