Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-24 / 43. szám

1906.

Politikai szemle.

A magyar nép szabadságának hőslelkű védelmezője, önérzetének felköltője — II. Rákóczi Ferencz, aki a romlott bécsi politika ellen hadba vitte a magyar nemzetet, aki a vallás és a politikai szabadság lobogóját kibontotta, — az a Rá- kóczi Ferenez, aki a magyar nevet tiszteltté és félelmessé tette, aki feláldozta nemzete érdekében fejedelmi trónját, és ismételve visszautasította a lengyel királyi koronát, aki hazájáért és nemzete szabadságáért áldozatul hozta családi nyugalmát, boldogságát és mérhetetlen mennyiségű vagyonát, — aki inkább kész volt koldus szegényen számkivetósbe menni, semhogy elfogadja mayára nézve azt a szatmári békekötést, amelyet a kimerült nemzettel elfogadtattak; — az a Rákóczi Ferenez, akit az 1715-iki szolgalelkű országgyűlés nem átallott hazaárulónak és a szabadság ellenségének nyilvánítani — bujdosó társaival együtt megkapja a méltó hálát, tiszteletet és elismerést a jelenkortól, mely az alábbi javaslattal a törvényhozás — tehát a nemzet és a király egybeolvadt akaratával, s a hamvak ünnepélyes hazahozatalával nyer nagyjelentőségű kifejezést, a törvénybe foglalt, általunk is ismételve sürgetett, és a közóhajnak megfelelő következő rendelkezésekkel :

0 Felsége attól az érzéstől áthatva, hogy az elődeire hosszú századokon át súlyosan nehezedett ellentétek és félreértések ma már egy végkóp letűnt korszak történelmi emlékei, a nemzetnek ismételten kifejezett közóhajára, a király és a nemzet kölcsönös bizalmának újabb zálogául II. Rákóczi Ferenez es bujdosó társai hamvainak hazaszállítását legkegyelmesebben elrendelvén s az országgyűlés mindkét háza e felett érzett hálás örömét nyilvánítván, elhatároztatik, hogy :

1. II. Rákóczi Ferenez és bujdosó társainak hamvai hazaszállitat- ván, országos küldöttségek által ünnepélyesen a kassai székesegyházban, Thököly Imre hamvai pedig a késmárki ev. egyházban tétessenek örök nyugalomra.

2. Az 1715. évi XLIX. törvóny- czikknek 2-ik és 3-ik § a eltöröltetik.

3. A II. Rákóczi Ferenez és bujdosó társai emlékének megörökité- sére felállítandó emlékmű és a hazaszállítás költségeire ötszázötvenezer korona ajánltatik meg, a mely az állami költségvetésben a miniszterelnökség átmeneti kiadásai közt számolandó el s a pénztári készletekből fedezendő.

*

A hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot a pénzügyi és a közgazdasági bizottság által tett lényeges változtatásokkal elfogadta a képviselőház, s ezzel Kossuth Ferenez kereskedelmi miniszter kézKiskun-Halas helyi értesítője.

deméuyezósére megteremtetett a lehetősége annak, hogy a magyar ipar a kívánatos fejlődés útjára vitessék.

Ennek a törvénynek óriási köz- gazdasági hordereje van, és pedig nemcsak a házi-, kis- és a gyáriparra, hanem a gazdasági termelésre és a munkás viszonyokra is, s okos, tapintatos és előrelátható végrehajtás esetén közgazdasági életünk egész mezején hivatva van arra, hogy az előmenetelt biztosítsa.

Ha fontolósra veszszük azt, hogy az eddigi hiányos, s csakis szük- körben mozgó törvényeink alapján 25 év alatt állami kedvezménynyel 838 uj gyár létesült — elképzelhető, hogy mily emelkedés áll be az uj törvény folytán, mikor a mostani 650 államilag kedvezményezett gyárban 71403 munkás kap állandó alkalmazást, s maga a fonó-szövő iparcsoport az utolsó 6 óv alatt 1899-el szemben évenként 40 millió koronát meghaladó termelési emelkedést mutat.

De nagyjelentőségű az uj törvény azért is, mert alapja a gazdasági önállóságnak, és lehetővé teszi azt, hogy az önálló vámterület 1915 illetve 1917-ben nagyobb ráz- kódtatás nélkül életbe léptethető legyen, ami elől kitérni nem lehet, és becsülettel nem is szabad.

Hogy kiki fogalmat alkothasson magának az uj törvény hatásáról, elég figyelembe ajánlanunk azt, hogy már eddig 28 uj gyár felállítása van biztosítva 30 millió álló tőkével, úgy hogy 5665 munkást kell foglalkoztatni, — 19 gyárra nézve pedig folyamatban van a tárgyalás úgy, hogy ezek álló tőkéje 18 millió korona lesz, s foglalkoztatni fognak 5220 munkást, nem is szólva azokról a gyárakról, amelyek üzemük bővítését fogják eszközölni, miáltal ismét 2500 munkás nyer keresetet, ami bizonyára csökken- tőleg fog hatni a kivándorlásra is.

Az uj törvénynek bizonyára meg lesz az a kívánatos eredménye, hogy a belföldi tőkét az ipari térre tereli, — a külföldi tőkét pedig beódesgeti. ami nemcsak az iparosoknak, hanem úgy a termelőknek, mint a kereskedőknek egyaránt hasznára leend.

Az is nagy hatással lesz a jövő érdekére, hogy ezentúl köz- szállitások, állami, megyei, városi ut stb. építkezések anyaga és a munkaerő rendszerint hazai kell hogy legyen, igy védve leszünk a külfölddel szemben.

árosi közgyülés.

Kiskunhalas város képviselőtestülete folyó hó 23-án, hétfőn délelőtt közgyűlést tartott, melynek egyedüli tárgya II. Rákóczi Ferenez és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása alkalmával rendezendő ünnepen a város közönségének részvétele volt.

október 24.

A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az elnöklő Dr. Nagy Mór polgármester alábbi indítványát:

A nemzeti töriéuelem legszebb és legcsodásabb korszaka : a Rákó- czy szabadságharcza.

Ezt a korszakot szomorú idők, az önkényuralom erőszakossága előzte meg.

Az osztrák absolutismus nem elégedve meg azzal, hogy a nemzetet megfosztotta alkotmányos szabadságától, jogaitól, beléfojtotta már a lelkiismereti és vallásszabadságot is. A nemzet ezer szenvedés súlya alatt vérzik és várja a szábaditót, aki a zsarnokság nyomasztó ködéből kivezesse. Ebbe a korszakba esik, hogy a mi Jászkun kerületünk megfosztva törvényben biztosított privilégiumaitól, a német lovagrendnek 500 ezer róhnus forinton elzálogosittatik.

E nehéz gondokkal terhes időben jelenik meg az ország keleti határán a dicső emlékű I. Rákóczi Ferenez és a hős Zrínyi Ilona fia : II. Rákóczi Ferenez és 1703. julius 15-ón kibontja a szabadság zászlaját.

A hős izzó hazaszeretetét milliók szive dobogja vissza s az országban mindenütt megpezsdült a vér, a hol csak olvasták kiáltványát, hogy : megújulnak a nemes magyar nemzet régi sebei.

1703. október 5-én a mi városunk is szintere volt a véres összeütközéseknek, 234 kuruez hős esett ittel a város keleti oldalán a magyar szabadságért.

Az annyi hazafias lelkesedéssel és önfeláldozással folytatott harcz fényes dicsőséget sugárzott a kuruez vitéz homlokára, de azután a túlerő vad nyomása alatt mégis szomorúan, annak leveretósóvel végződött.

A letiprott és halálosan megsebzett nemzet ott fekszik az abso- lutizmus lába előtt, és nyomorúságában emlékét is meggyalázza annak, aki messze idegenben hazája szabadságáért, mindenét föláldozva bujdosó társaival mély fájdalommal busul a haza sorsán.

De a gyalázat, melyet a nemzet az 1715-ben hozott törvénnyel a homlokára sütött, le van törülve.

A magyar király a nemzet régi óhajtását teljesítve, a nemzet akaratával egyetértőleg eltörölte a törvényt, mely a hős Rákóczi nevét beszennyezte.

Visszahozzák II. Rákóczi Fe- reneznek és bujdosó társainak elhamvadt porait, hogy itt elvegyüljenek a vérrel áztatott édes haza földjével, visszahozzák, bogy itt a nemzet hálás kegyeletétől kísérve fejedelmi pompával temessék el jeléül annak, hogy a nemzet a dicső halhatatlanok sorába emeli mindazokat, kik életüket és vérüket a magyar szabadságért áldozzák föl.

E nemes város közönsége első volt azok között, aki a nagy Rákóczi emlékek iránti kegyeletét hazafias áldozatkészségével leróni igyeke