Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-12 / 37. szám
1906. Kiskun-Halas helyi értesítője. szeptember Iá. tartalma miatt, a feljelentés megtétele után, vagy ezzel egyidejűleg csak a vádló indítványára foglalható le. A lefoglalás elrendelésére és foganatosittatására rendszerint az illetékes vizsgálóbíró (565. §.) vagy sajtóbiróság (562. §.), ha azomban a késedelem veszélylyel járna, bármely vizsgálóbíró vagy járásbíróság is jogosítva van. A lefoglalás kiterjed a nyomtatványnak mind forgalomba hozott, mind postának vagy szállitóintó- zetnek átadott, mind végre a szer kesztőnél, a kiadónál, a nyomdásznál vagy más egyénnél készletben levő példányaira. Kiterjeszthető továbbá a nyomtatvány előállítására szolgált mintára, metszetre és más sokszorosító készülékre. A minta lefoglalását a kiszedett szöveg betűinek szétszedése is pótolhatja.“ Ezen törvény rendelkezésére való tekintettel tette Dr. Babó Mihály képviselő a budapesti ügyvédi kamara augusztusi közgyűlésén közbe- szólólag azt a kijelentést, hogy : a mint a bűnös embert le lehet tartóztatni: le lehet foglalni a bűncselekményt tartalmazó újságot is.“ És ez igaz, s hogy maguk a szoczi- álisták is tudják ezt, az kétségtelenül kiviláglik az azon gyűlésen vezető szerepet vivők egyikének, Dr. Vázsonyi Vilmos demokrata képviselőnek beszédéből, aki szó- szerint ezt mondta : „a sajtótermék előzetes lefoglalása igen is benne van a mi büntető perrendtartásunkban és az 1848. XVIII. t.-cz. rendszerében.“ Ezt mondta Dr. Babó Mihály, ezt irta meg ugyanakkor a „Budapestében közölt, s általunk is kiadott czikkében, amelyben a büntető perrendtartás korlátot nem ismerő fentebb idézett 567. §-ával szemben azt követeli éppen a sajtó szabadsága érdekében, hogy a „lefoglalás esetei, feltételei és módozatai — melyek a büntető perrendtartásból hiányoznak — törvényben állapíttassanak meg“ azért, hogy azt egyoldalú miniszteri rendeletekkel kiterjeszteni, ügyészségi és bírói intézkedésekkel tágítani ne lehessen. Dr. Babó Mihály elvi álláspontja tehát megfelel a törvény, a szabadság, a jog és a czélszerűség követelményeinek egyaránt, s oly igazság, amelynek elismerése alól magát senki ki nem vonhatja, mert igaz az is, amit ugyancsak az ügyvédi kamara gyűlésén annak elnöke Dr. Sziválc Imre képviselő mondott: „Egy oly álláspont, amely azt kívánná, hogy az állam egyetlenegy társadalmi intézmónynyel, tehát mondjuk a sajtóval szemben is a teljes non possumus, a leszerelés álláspontjára helyezkednék, nem jelentene egyebet, mint meg- | feledkezóst az állam feladatáról, j sőt tovább megyek, szervezését az anarchiának.“ Nem volt tehát alapja képviselőnk hírlapi megtámadtatásának, sem annak a Budapestről sugalt durva hangú nemzetközi czocziál- demokrata párti felhívásnak, a mely a szónok hiánya miatt abban maradt népgyűlés egy behívása czóljából készült; s az is bizonyos, hogy nem is a sajtószabadság képzelt megtámadása miatt fordultak képviselőnk ellen, hanem azért, mert volt bátorsága kifejezésre juttatni azt az igazságot, hogy a „sajtónak is megvannak a maga kinövései, s nem kevés azoknak a száma, akik a sajtó szabadsággal visszaélnek.“ Fájdalom, ezt úgy szólván napnap után tapasztalhatjuk, de éppen ezért nyugodtan állítjuk, hogy azért próbálták lerántani képviselőnket, mert az igazság kimondásával nem egy, — nem is egészen hivatott, tehát hamar felfortyanó hirlapiró elevenére tapintva annak érzékenységét, hiúságát sértette ; s oly kifejezések rá fogásával, amiket nem használt, aminek használatát közismereti! higgadtsága és komolysága kizárja — iparkodtak ellene hangulatot kelteni, ami azonban megint csak visszaélés a sajtó szabadságával. Hogy a sajtó szabadságának, mint minden szabadságnak meg vannak a maga természetes és törvényes korlátjai, és hogy a legszabadabb országok is gondoskodnak arról, hogy a jogrend és a közönség ép úgy mint az egyes ember a sajtóval szemben védve legyen — elég lesz utalnunk arra, hogy a hogy a császári trónt összetört, győztes franczia 1848-i ki forradalom után a nemzetgyűlés által alkotott alkotmány 8-ik §-a kimondta, hogy: „a polgárok gondolataikat a sajtó utján, vagy máskép közölhetik, de e jog gyakorlata embertársaink jogai, szabadsága, s' a közbátorság határáig terjed,“ tehát lényegesen korlátolva van. Hasonlóan felállítja a gyakorlati korlátokat a szabad Belgium alkotmányának 14-ik czikke is, melyben kimondatott hogy : „a gondolat bármely módoni kinyilatkoztatásának szabadsága biztosítva van, — fen- tartva azonban a kihágások elnyomását, melyek a szabadság gyakorlatánál netalán elkövettetnek.“ Még az angol törvény is megengedi, hogy a ledér és erkölcstelen könyvek, képek előleges Ítélet- nélkül lefoglaltassanak. Ezek az idézetek kétségtelenné teszik, hogy a sajtószabadság gyakorlata mindenütt korlátozás alá esik anélkül, hogy ezzel maga a szabadság veszélyeztetuék, s éppen ezért nem térhetett ki 1848-ban, nem térhetett ki 1878-ban és 1889- a magyar törvényhozás sem az alól, hogy a sajtó szabadság gyakorlásá- sával elkövethető visszaélések elé gátat emeljen, s nem térhet ki ezután sem, de ezt akként köteles a szabadság követelményeinek megfelelően szabályozni, hogy a szabadság ok nélküli korlátozására, veszélyeztetésére alkalmat ne szolgáltasson, utat ne nyisson. Ezt kívánta s ezt követeli a mi képviselőnk is, s az a férfi, aki mindig az igazságot, a népet és ezek sorában főképen a támogatásra inkább rászoruló szegény embert védelmezte, jóakaratulag támogatta — bizton állítjuk, hogy — ott lesz a sajtószabadság igaz és hivatott védelmezői sorában, támadói közül pedig mint a közel múltban, úgy a jövőben is nem egyet ott fognak látni azok között, akik előnyökért a hatalom szolgálatába állnak akkor is, ha az a szabadság eltiprására dolgozik. Dr. Babó Mihály — mint ráfogták — nem tagadta meg sem a sajtószabadságot, sem a függet- függetlensógi álláspontot, becsületes emberhez illően nyíltan kifejezte a maga meggyőződését amely megfelel a közfelfogásnak is, s közönségünk csak örülhet, hogy olyan képviselője vau, aki nem keresve a népszerűséget, sem a hatalom kegyét, határozottsággal küzd bárkivel szemben a jogért és a szabadságért; akiről tudva van, hogy melléktekintetek nélkül dolgozik a közjavára; aki azért, hogy szolgálatot tegyen városunknak és közönségének híven teljesíti kötelességét, s nem tántorítja meg az ócsárlás, amint nem ragadta el soha az elismerés sem, hanem megy a maga megszokott egyenes utján. A sajtó szabadsággal való gyakori visszaélésnek eleje volna vehető az által, hogy mondja ki a törvény, hogy a szerkesztő a szerzővel minden esetben együttesen felelős, bárki által elkövetett sajtó vétségért ugyanolyan büntetésben részesül a szerkesztő is, akinek lapjában a sérelmes czikk megjelent, mint a czikk Írója, és ez a büntetés ne államfogház, hanem évekre terjedő fogház, vagy börtön legyen. Ezek lennének főbb vonásokban a törvényben megállapítandó szabályok, amelyek kellő körülírás és világos szövegezés mellett a sajtó- szabadságát nem veszélyeztetnék, s mégis kellő védelmet és elegendő biztosítékot nyújtanának a sajtóval való visszaélés ellen. A szabadság jogtisztclettel párosulva önmagában megtalálja védel- j mét, de csak is igy, másként sza- ! badossággá fajul, amitszintén kerülni ! kell.
