Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-01 / 31. szám

1906 augusztus 1 Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. gyát — nem csupán azért, mert egyik tekintélyes bevételi forrása az államnak, hanem közgazdasági jelen­tőségénél fogva is — kell hogy a vasutiigy képezze. E tekintetben az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur költségvetése már is kiíejezósre juttatja az ő felfogását, amenynyiben meggyőződhetünk e költségvetésből arról, hogy a vasut-poltika a mi közgazdasági életünket az önállóság irányában kívánja szolgálni. Erre nézve talán elég lesz egyszerűen ráutalnom arra a tervre, a mely köz­ismeretit, mely szerint az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur a vasut-politika helyes folytathatása és e tekintetben a közgazdasági élet helyes kielégítése szempontjából a fiumei vasútvonal kérdését intézke­dés és megoldás tárgyává tette. Itt nagy súlyt és gondot kell fordítani arra is, hogy az a vasúti személyzet, mely közgazdasági éle­tünknek nagy tényezője, melynek ébersége, megbízhatósága és becsü­letessége képezi biztosítékát ezrek és ezrek életének, millió és millió vagyoni értéknek, hogy ez a vasúti személyzet az ő sorsáról való gon- goskodás által megnyugtatva, a nagy kötelességet, mely reá hárul, híven, lelkiismeretesen és becsületesen teljesíthesse. (Helyeslés.) E tekintetben az igen t. keres­kedelemügyi miniszter ur már tett kijelentéseket, de különösen a kö­vetkező költségvetésre vonatkozó tervezetében nagyon helyes állás­pontot foglal el, midőn a törvényho­zás által kívánja szabályoztatni az államvasuti tisztviselőknek helyze­tét, szolgálati viszonyát, azonkívül javadalmazása kérdését \s(Helyeslés.) A másik főtényező a viziutak, a hajózás kérdése. E tekintetben ismét könnyű az ón helyzetem mert hiszen köztudomású, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur kezdeményezése folytán a Duna és a Tisza közötti csatorna létesíté­sével olyan terv van felvetve és elő­munkálatba véve, amelynek helyes megoldása esetén Magyarország közgazdasági érdekei itt is kielégí­tést fognak nyerni. Ezeken kívül, t. képviselő ház, a posta- és távirda ügye az, a mely az igen t. kereskedelemügyi mi­niszter ur teendői között nagy sze­repet játszik. Ide vonatkozolag is a fő az, hogy az ott alkalmazottaknak, a kiknek buzgóságához és kötelesség teljesitóséhez ez ideig szó nem fórt, azoknak jogviszonyai, anyagi érde­kei, szolgálati viszonyuk szintén akként szabályoztassanak, a mint az helyzetüket és kötelességük ará­nyát méltán megilleti. A költségvetés tételeire vonat­kozólag, t. ház, előterjesztem, hogy az 1906-ik évre előirányoztatott ki­adásként 322,406.053 K, 1904-re pedig 298,638.339 K volt meg­állapítva. Ez a részletekben igy osz­lik meg: Rendes kiadásként elő­irányoztatott 1906 ra 237,120.043 K, az 1904. évre megállapittatott 215,647.909 K. tehát több a kiadás 21,472.134 K-val. Átmeneti kiadásként 1906-ra előirányoztatott 7,709.600 K, 1904- re megállapitattott. 6,197.400 K, te­hát több a kiadás 1,512.200 K-val. Beruházásokra előirányoztatott az 1906.évre 77,576.410 K ; 1904- re meg volt állapítva 76.763.030 K, tehát a folyó évi többlet 783.380 K. Ezek szerint a kiadások összege a folyó esztendőre az 1904-ik év­hez képest több 23,767.714 K-val. A bevételek következőleg oszol­nak meg : 1906-ra rendes bevételként elő­ír ányoztatott 323,224.336 K ; 1604- re meg volt állapítva 299,561.250 K, tehát a bevételi többlet 23,663.086 K. Rendkívüli bevétel czimén 1906- ra elő van irányozva 77,073.617 K ; 1904-re meg volt állapítva 71,173.430 K. A folyó évi többlet tehát 5,900.187 K. A bevételi összes többlet 1904-el szemben 29,563.273 K. A bevételeket és kiadásokat egy- behasonlitva látjuk, hogy a mérleg­javulás 1904-el szemben 5,795.559 korona. Azokra a teendőkre vonatkozó­lag, a melyeket a kereskedelemügyi miniszter ur teljesíteni kíván, bizo­nyára ő maga a legilletékesebb az előterjesztések megtételére. Mégis szükségesnek látom röviden megje­gyezni, hogy sürgősen teljesítendő az ipartörvény revíziója a kereske­delmi törvénynyel kapcsolatban, mely utóbbi körében a tőzsdeügyek szabályozása kikerülhetetlen. Szabá­lyozni kell törvényhozásilag a kar­tell kérdését, nemkülönben a vám­eljárást és a kereskedelemügyi miniszter urnák meg kell állapítania a hajózási rendtartást, a melyet saj­nálattal nélkülözünk. Tágyalás alá kell vennünk a tengeri szabad hajó­zásra vonatkozó törvényjavaslatot, a mely, mint móltoztatik tudni, ér- tekezleti tárgyalás alatt van. Felfogásom szerint haladók nél­kül intézkedni kell az igen t. keres­kedelemügyi miniszter urnák keres­kedelmünk érdekében abban az irányban, hogy azokat a nagy hiá­nyokat és hátrányokat, a melyek a konzuli kérdésben nyilvánulnak Ma­gyarország rovására, sürgősen hárítsa el, és ebben a tekintetben akként állapítsa meg a szervezetet, hogy ha már ezt az intézményt közösnek dek­larálták, e mellett gondoskodjék Magyarország jogszerű érdekeinek külön képviseletéről, mert a gya­korlat kétségtelenül bebizonyítja, hogy a konzulok Magyarország ér­dekeit azzal a figyelemmel és azzal a kötelességórzettel a mely állásuk­ból folyik, és a melyet teljesíteni kötelességük volna, ez ideig nem védik, és arról nem gondoskodtak oly mértékben, a mint azt hazánk érdeke joggal megkívánja és követeli. Bizonyára nem fogja kikerülni a t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét a vasúti tarifa ügyének kérdése és azonkívül az a körülmény, hogy a közvetítő kereskedés tekin­tetében gondoskodjék, miszerint az lehetőleg Fiúmén keresztül történ­jék, mert ha ez nem történik, nagyon természetesen a mi kereskedelmün­ket úgy fellendíteni, mint óhajtandó, csaknem lehetetlenség. A mi a nemzetközi szerződése­ket illeti, igaz, hogy azokat, a me­lyek életbevágók és döntők a mi közgazdasági életünkben, a volt ügyvivő kormány már megkötötte, e tekintetben tehát túlnyomó rész­ben lekötöttött helyzetben vagyunk. Vannak azonban még szerződések, melyek ezután kerülnek elbírálás alá. En ezekre nézve arra kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a kötött szerződések kere­tén belül minden téren, hol az ország szabadsága biztosítva, vau, Magyarország önállósága érdekében mindazon intézkedéseket tegye meg, melyek közgazdasági életünket az önállóság felé vezetik, s e téren az üdvös működést erősbitik. E tekin­tetben az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur már is eléggé kifejezte a maga álláspontját azzal, hogy a Svájczczal kötött kereskedelmi szer­ződés bevezető részét akként állapí­totta meg, a mintáz törvényes önálló­ságunknak, függetlenségünknek és jövendő gazdasági politikánk érde­keinek megfelel. Miután nincs egyetlen eszköz sem, a mely czélra vezetne abban az esetben, ha nem a saját viszo­nyainkban gyökerezik, és azonkívül semmi sem történhet a sikerre való kilátással, a mi a természetes gaz­dasági fejlődéssel ellentétben áll, miután a múltban követett közösségi gazdasági politika Magyarországnak sem nemzeti jellegével, sem érdekei­vel, sem törvény biztosította rendel­kezési jogával meg nem egyeztet­hető, ón, mindőn a költségvetést ismételten elfogadásra ajánlom, arra kérem a t. kereskedelemügyi mi­niszter urat, hogy Magyarország közgazdasági életére, önállóságára abban az irányban szíveskedjék működni, a melyet kifejezésre jutta­tott azzal a férfias kijelentéssel, a melyet miniszteri szókének elfogla­lása alkalmával tett, hogy politiká­ját, elveit nyíltan fentartotta, azok­kal ült bele azon miniszteri székbe, a melyhez nem ő akar alkalmaz­kodni, hanem a melynek hozzá kell alkalmazkodnia. Azon erőnél fogva, mely benne rejlik s annál a bizalomnál fogva, a melylyel az igen t. kereskedelem­ügyi miniszter ur iránt az egész nemzet osztatlanul viseltetik, meg­győződésem az, hogy meg fogja valósítani a reá váró nagy feladatot s Magyarország közgazdasági életét az önállóság alapján fel fogja len­díteni azon irányban, a melyet eddig is híven képviselt. Újból ajánlom a a költségvetést elfogadásra. (Élénk helyeslés és taps.) Präger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom