Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-25 / 30. szám

1906.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

juüus 25.

Politika.! szemle.

Az állami költségvetés tárgyalását folytatta a képviselőim, ez alkalommal a belügyminiszteri tár- czánál felszólalt képviselőnk, Dr. Babó Mihály is s a következő rövid de tartalmas beszédet tartotta :

T. képviselőház ! Azok után, a miket az igen t. előadó ur és Návay Lajos t. képviselő társam elmondottak a közigazgatásra vonatkozólag, (Halljuk ! Halljuk !) nekem ezúttal nagyon rövidre lehet szabni felszólalásomat, mert főbb vonásokban azokkal, a miket ők elmondtak, egyetértek, a részletekre kiterjeszkedni nem tartom czél- és időszerűnek. Mégis Návay Lajos t. képviselőtársamnak a vármegyei pénztárak visszaállításáról kifejezett nézetével szemben ki kell jelentenem, hogy azzal egyet nem értek, mert téves az a felfogás, mintha a vármegyei pénztáraknak visszaadása bizonyos mértékig alkotmány védelmi eszközt nem képezne; mert ha egyebet nem,

t. ház, azt az egyet lehetővé tenné, hogy azok felett a milliók felett, a melyek a vármegyéknél kezeltetnek, egy törvénytelen és alkotmánytipró kormány nem rendelkezhetnék a nemzet ellen. Ezenkívül a hozandó törvényben és a vármegyék bölcse- ségében mindenesetre megbízhatunk, hogy gondoskodni fog, hogy a nemzeti küzdelem esetén rendelkezhessenek a vármegyék azon alapok felett, nagyon természetesen a teljes vagyoni felelősség mellett.

T. képviselőház! Az a meggyőződésem, hogy ha mi közigazgatási életünk reformját helyes irányban és alapon akarjuk megkezdeni, akkor a t. belügyminiszter urnák első és főfeladatát kell, hogy képezze, hogy javaslattal jöjjön a képviselőház elé azon törvénynek hatályon kívül helyeztetése czéljából, a mely önmagában akadálya és gátja volt annak, hogy Magyarország önkormányzata igaz és alkotmányos szellemben a közigazgatási élet terén megvalósíttathassák. Ez a törvény t. képviselőház, az 1891 : XXXIII. t.-cz., az u.

u. lex Szapáryána, (Helyeslések a baloldalon) a melyben elvként az nyer kifejezést, hogy a közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez, a melyet kinevezett állami közegek intéznek és a mely utasítja a belügyminisztert, hogy a várme gyei közigazgatás közegeinek és azok hatáskörének tekintetében stb. terjeszszen elő törvényjavaslatot, természetesen a megállapított elv szem előtt tartása mellett.

Igen jól tudjuk t. kópviselőház azl, hogy a belügyi kormány élén azóta, mióta ez a törvény megalkottatott, voltak olyan férfiak, akik készségesen jöttek volna ilyen javaslattal a ház elé, ha remélhették és hihették volna, hogy az országgyűlést az állami közigazgatás megteremtésére meg lehet kapui, de számolniok kellett és előrelátással számoltak is a közfelfogással és ez

okon ilyen szerves törvényjavaslatot előterjeszteni nem is merészkedtek.

De azért megtétettek a lépések ezen elvnek szem előtt tartása mellett több közigazgatási törvényjavaslatnak a beterjesztésével azzal a czólzattal, hogy a mikor az egész vonalon az állami közigazgatás lehetőségé részletekben megáilapittatott, és a gyakorlati életbe átvitetett, mintegy lehetetlenné tétessék az, hogy a törvényhozás ráhelyezked- jók az önkormányzati elv sértetlen feutartására.

Én a jelenlegi t. belügyminiszter ur egyéniségében és politikai irodalmi működésével is teljes biztosítékot találok arra, hogy a közelmúltban történtek, a mint mindnyájunknak, ugv neki is figyelmeztetésül szolgálnak arra, hogy egyetlen és főakadálya a magyar közigazgatás helyes és teljes önkormányzati, alapokra való fektetésének a lex Szapáryána, és hogy neki ez okon első és főfeladata az lesz, hogy ezt a törvényt az útból eltávolítsa. Meg vagyok győződve, hogy az igen t belügyminiszter ur ezen törvényjavaslat hatályon kívül helyezése iránt mielőbb törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. (Élénk helyeslés) És akkor megkezdhetjük Magyar- ország közigazgatási életének rendezését oly módon, hogy gondoskodunk a tiszviselők szolgálati pragmatikájáról, a fegyelmi szabályzatnak megalkotásáról, a közigazgatási biróságuak oly értelemben való felállításáról, hogy a köztisztviselőt lefelé és felfelé egyaránt, a köztisztviselővel szemben pedig a közönséget kellőleg megvédelmezze. Akkor Magyarországon jó közigazgatást teremthetünk. (Igaz ! ügy van !)

A részletekre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy el kell hárítani a törvénynek azt a téves intézkedését, hogy részben nem gondoskodott arról, részben pedig kizárja, hogy ugyanazon törvényhatóságok területén községek és városok között, a vármegyékben pedig egymás között a viszonosság biztosítva legyen arra nézve, hogy egyik a másiktól azokat az erőket, a melyek felett feleslegesen rendelkezik, a közigazgatási gyakorlati élet számára átvegye. Mert jelenleg megvan az a helytelen állapot, hogy nem lehet átmenni egyik községből a másikba, mivel legalább két esztendeig ugyanbban a községben kell lakni és adott fizetni, a vármegyéknél periig az akadály abban van, hogy a nyugdíj-kérdésben nincs meg a viszonosság és igy a tisztviselő családja és önmaga iránti köteleségből nem hagyhatja el állását. Eu arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, szíveskedjék az 1891-ik évi XXXÍII. t.cz. hatályon kívül helyezését kezdeményezni, A költségvetést egyébként elfogadom. (Élénk helyeslés.)

*

Hogy képviselőnk menynyire helyesen fogta fel hazánk közigazgatási helyzetét, s mennyire fején találta a szeget, mutatja gróf And- rássy Gyula beszéde, melyben utalva Dr. Babó Mihály felszólalására ezeket mondta :

„A czél, amely engem vezetni fog egész működésemben, az önkormányzat erőteljes kifejlesztése.

Évek óta a nemzetnek minden árnyalata, minden pártja megegyezett abban, hogy a közigazgatás mai állapotát kilogásolta. Reform azonban nem jött és nem jöhetett létre azért, mert nagy ellentét volt egy elvi kérdésben, az államosítás kérdésében ; a nemzet egyik része — magam is azok közzé tartoztam — az államosítást akarta behozni, másik része ezt minden áron megakarta akasztani, ez az ellentét volt oka annak, hogy a reform megvalósuljon. Minden kormány félt ehhez hozzányúlni, mert egy erős, heves küzdelem előtt állott. Most ez az akadály megszűnt. A nemzet ebben a kérdésben azt hiszem egy táborban van ; azt hiszem, ma már a közigazgatás államosításának i égi hívei is feladták ezen elvi álláspontjukat és belátják, hogy itt, a magyar specziális viszonyok mellett ez veszedelmes experimentum volna.

Felvettetett az az eszme — Babó Mihály t. képviselő ur hozta fel teguap — hogy törüljük el az állami administratióról szóló Sza- páry-féle törvényt. Élthez készségesen hozzájárulok. Nem czélunk az államosítást behozni. Én magam annak idején rá ssvvaztam. most azonban megváltozván a nemzet politikája, nincs semmi kifogásom ellene, hogy eltöröltessék. '1

Nagy elégtétele Dr. Babó Mihálynak, aki egész életén át az önkormányzati rendszert védte, s mindig állást foglalt a közigazga tás államosítása ellen, — hogy higgadt felszólalásával a belügyminisztert a kormány álláspontja kifejezésére bírta, s gróf Andrássy Gyula érdeme, hogy megszabadította az országot az államosítás veszélyétől, s alapul oda állította az önkormányzati rendszert, mint egyedül üdvösét és czólra vezetőt.

Dr. Babó Mihály képviselő azon beszédét, amelvlyel mint előadó terjesztette elő a kereskedelmi minisztérium 1906, évi költségvetését, a jövő számban egész terjedelmében közölni fogjuk.

ÍIÍ I e t

^Majsai vasút. Vasárnap a halas-majsai vasút ügyében értekezlet volt, melyen az elnöklő polgár- mester ismertette a vasút, kiépítésére vonatkozólag eddig történteket. Elmondotta, hogy ez a vasút, váró- \ sunk fejlődése czéljából annyival I is szükségesebb, mert a Dunának j bajai áthidalása a legközelebbi | jövőben megvalósul, minek követ- ' kezteben a keleti Magyarország