Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-12 / 7. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. 3. ablakhoz lépve, elolvasta a névjegyet, melyen e szavak állottak: „Esedezem, ne űzzön el, hallgasson meg utoljára.“ Nem kellett néznie az aláírást, tudta, hogy ki irta; forró vér lepte be arcát s nyugodtságot erőltetve szólt a szobaleánynak, hogy vezesse az urat a salonba, azonnal jönni fog ö is, Égő arccal nézett a fiatal asszony a távozó cseléd után. Majd hirtelen odalépett a csengőhöz, hogy visszahívja s uj parancsot adjon neki. Tétovázva állott meg. Csakugyan visszahivja-e, hogy elutasítsa a tolakodót, vagy menjen, fogadja, beszéljen vele. De hát miért ne? Még azt hiszi, hogy fél tőle, azért nem fogadja. Ismét elolvasta a névjegyet. „Hallgasson meg utoljára!“ De hát mi mondani valója van még ? Elmondta, meghallgatta, válaszolt is már, mit akar még tőle? Mintha láz vett volna erőt a fiatal asszonyon. Valami ellenálhatatlan erő vitte a tükörhöz, hogy megigazítsa fénylő selyem haját s végig nézzen magán is. Hogy ég az arca, hogy dobog a szive! . . Eh, bolondság, csak az izgatottság, csak a harag tüze futott végig rajta, hogy az az ember nem tágit mellőle. A férje mutatta be, szívesen beszélt vele, mint a többi ismerőseivel, kik a férje barátai voltak s összejött velük a színházban, társas estélyeken, ott, ahol férjével megjelenni szokott. Nem tüntette ki semmivel, csak szives és udvarias volt hozzá, mint a többihez, kiknek társadalmi állása megegyezett az övékkel. Hiszen igaz, hogy derék, szellemes s csinos ember, de hát csak ennyi s semmi egyébb! Mit akar tehát tőle, nem adott ö semmi okot arra, hogy hozzá, akinek férje van, szerelemmel közeledjék! . . Már megmondta ezt neki talán kiméletlenebbiil is, mint ahogy kellett volna s ime most mégis itt van. Jól van, fogadni fogja, beszélni fog vele utoljára, amint kívánja. Közeledett a szalonba nyíló ajtóhoz s amint elhaladt a szekerke mellett, hol a baoa édes álmát aludta, égő arccal vetett csókot feléje, mintha mondta volna : — Ne félj baba, tied a szivem, nem rabolja el azt tőled senki sem ! II. Gárdos Gyula türelmetlenül várakozott a szalonban a szép asszonyra. Bosszús, izgatott, ideges már hetek óta s bizonyos, hogy az asszony az oka. Hiszen csinos, imádásra méltó teremtés, de hát látott ő már ilyet sokat, szebbet, édesebbet is, többet, s mégis — csodálatos — egyik sem izgatta fel annyira, az idegeit, mint éppen ez az egy, ez a nyúlánk, halvány, szomorú falusi asszony. Gárdos Gyula a női szivek ismert, veszedelmes ostromlója elégülten mosolygott a gondosan ápolt bajusza alól, midőn Daróczy Kálmánnéval először találkozott. A tapasztalt világfi éleslátásával felismerte azonnal, hogy az ő újdonsült képviselőtársa Daróczy Kálmán nem tudja megbecsülni szépséges élete párját, felismerte a helyzetet, mely az ö részére Ígért kellemes uj szórakozást. S Gárdos Gyula igyekezett is ezt a kedvező helyzetet azonnal kiaknázni. — Szomorú a fiatal asszonyka, illő. hogy megvigasztaljam s feledtessem vele a férjet, ki elég ok- tondi másutt keresni a boldogságot. Egy percig sem kételkedett abban, hogy neki, a férfi szépség mintaképének, ki már annyi női szivet meghódított, ne sikerüljön ez a vállalkozása. Pedig épen ez a sikertelenség izgatta fel most az idegeit. Elhagyta eddigi szerencséje, kudarcz volt minden eddigi kísérlete, mely Daróczy Kálmánné szive ellen irányult. Látta, tudta, hogy a fiatal asszony szívesen, mohó örömmel látja, keresi az alkalmat, hogy vele találkozhassék, de puszta, üres szó s hideg kez- szoritás volt az eddigi egész eredmény. Daróczy Kálmánné egy percre sem feledkezett meg hitvesi kötelességéről s Gárdos Gyula napról-napra növekedő vágygyal, kielégítetlen szenvedéllyel küzdött hiába a szép szomorú asszonyért. A tűz, melylyel ismét csak játszani akart, kiolthatatlannak látszó lángot vetett. Most már nem múló kaland, de forró, igazi, örök szerelem után esengett. Bírni akarta egészen, örökre azt az asszonyt, a kiről tudta, hogy csak az eskü köti férjéhez. Gyűlölte Daróczy Kálmánt, képes lett volna orozva is leütni, ha tudta volna, hogy ezzel magáévá teheti az asszonyt. — Eh, enyém lesz, enyémnek kell lenni. Forró vér foly az ő ereiben is s lehetetlen, hogy ne vessen az is lángot. Gárdos Gyula ideges türelmetlenséggel nézett az ajtóra. A döntő küzdelemre készült. Utóbbi a legutolsó találkozáskor, midőn izzó szenvedélyét megvallotta, nem használta fel a kedvező alkalmat, meghátrált az első kedvezőtlen szavakra, ügyetlen, gyáva volt, mint a szerelmes diák, ki először térdel imá- dottja előtt. Most bízott magában, jó jelnek vette, hogy a fiatal asszony nem tért ki a mostani találkozás elől. — Ha nem szeretne, most nem fogadott volna. A becsületes asszony küzd a forró vérü szerelmes asszonynyal. Ah, semmi kétség, a hideg ész nem győzhet a forró szív felett. Felveszi a harcot ismét; őszinte, igaz szívvel közeledik hozzá; győzni fog, mert győznie kell. Gárdos Gyula tudta, hogy minden a mostani találkozástól függ; tudta, hogy háborítatlanul beszélhet most vele, Daróczy Kálmán a kártya asztal mellett van ilyenkor, a késő éj sem veti haza, de ha jönne is, ha itt is találná, ezért az asszonyért leszámol ő vele bármiképp, bármikor. (Vége köveik.) HÍREK. * Esküvő. Berki Antal ügyvéd és neje Bulcsu Etelka bájos leányát, Jolánkát, e hó 7-én vezette oltárhoz Bauer Rezső földbirtokos, A díszes esküvőn násznagyok voltak : Hári Gyula budapesti festőművész és Musa Benő. A fiatal pár az esti gyorsvonattal a fővárosba utazott. * A Kereskedelmi Casinó házi-estélye. Fényesen sikerült tánccal egybekötött házi-estélyt rendezett f. hó 4-én a halasi Keresk. Casinó vigalmi bizottsága. A derült jókedv, párosulva a táncos párok fáradhatatlanságával a reggeli órákig eltartott. Az eddigi jól sikerült házi-estélyek arra buzdítják a .vigalmi bizottságot, hogy a kellemest a hasznossal egybekötve — miután a házi-estélyek tiszta jövedelme a Casinó könyvtára javára fordittatik — f. évi március 4-én ismételten tánccal egybekötött házi-estélyt fog rendezni. Az estélyen jelen voltak : Asszonyok: Fleischl Lipótné, Fleischl Samuné, Hahn Vilmosné, Hofmeister Gézáné, Holländer Dávidné, Kálmán Dezsőné, Kánitzer Mihályné, Kohn Lipótné, Prager Zsigmondné, Propper Sándorné, RieszÁrminné, özv.Schön Józsefné, Schwarcz Mihályné, özv. Stern Józsefné. Leányok: Flesch Fán- nika (Benedek), Fleischer Klárika, Hahn Fannika (Kalocsa), Prager Juczika, Prager Rezsinka, Propper Margitka, Schön Belluska, Schön Herminka, Schwarcz Ilonka, Stern Mariska, Stern Mariska (Nagy-Tapol- csány).
