Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-05 / 49. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. 5. Levél a szerkesztőhöz. T. ez. Szerkesztő Úr\ Tisztölöm, köszöntőm, a zegész úri csa- lágyát és tudósítom, hogy az mutkói újságja nagyon rosszul gyütt ki és pedig azér, mert én nem arra kérvényeztem az szerkesztő uramat, hogy bocsbs levelemet a zujságjába ki tőgye, hanem arra, hogy fogagyon el kollegájának. Most mán ugyan nem lőhet ralyta segé- teni, de neköm röttenetes nagy hibát tött a szerkesztő uram. Képzeje azóta nem birok a zin kedves felejthetetlen feleségömeJ Jutka asz- szonnyal. Még ijet soha nem tött velem, mint most. Pedig már 57 ezukros esztendőket ét el velem boldogságosságban, mindég szerettük s még most is úgy szeretytyük egymást mint a giliezék. Szögény drága anyukom csupa jós- ság, az jósságtu mán égiszén össze is töprön- ködött és tessék ehinni, hogy malyd mindön foga kihullott, csak még három van neki, de azok is kihullóban vanak, ipségben csak a nyeve maradt mög, hogy az isten nyila ütötte vona mög, hogy az is töprenködött vona össze, mint más teteme. Hej, halota vóna, szerkesztő uram, hogy pörgött, hogy forgott a nyeve, gyorsabban mint a Körösztös ur vendéglőjében lévő villanyos szellőztető. Mindönnek emondott vele, töbek között még vin bolondnak is. Mer hát tecczik tunni attul fii, hogy az hivatalomat a zujságirás miatt elhanyagolom. S mikó a szidalmazását béfejezte, ászt ordította a fülembe, hogy „varga ne tovább az kaptafánál.“ Lögyön szives velem tudósítani, hogy mit csináiak a Jutkával. Ögyébként hivséges szolgája vagyok én Idősebb Komlóssy István, foldozó varga, politikus és újság czikkiró, úgyis mint István és Imre öcsém és kollégám tanitómöstere. Értesítés. Értesítem a tisztelt szülőket, hogy magánintézetemben a kézimunka tanítást rendszeresebben tanítom. Mégpedig úgy értvén, hogy a finomabb női kézimunkák eddig ki voltak iskolámból zárva. De most elhatároztam, hogy a kezdő lánykák számára a kötést, horgolást, neccelést s a különféle kereszt öl- téses munkákat is végeztetem. Iskolámban rendesen évenként 36—40 leány tanul, akik különféle munkákkal töltik megszámitott perceiket s tanításuk csoportok szerint történik. Minden tanításnak, igy a kézimunka tanításnak is kettős célja van. Egyik a látható, a gyakorlati cél, hogy az életben szükséges nélkülözhetetlen ismeretek és ügyességek birtokába jusson a gyermek. Másik a lelkitehetségek fejlesztése, a kedélyi nevelés és az akarat szilárdítása, azaz a jellemképzés. Vizsgáljuk csak azokat e szempontokat, melyek a leánykák lelki nevelésében érvényesülnek a kézimunka tanítás keretében. A kézimunka tanításban komoly eiővigyázat- tal kell lennem, hogy valamelyik növendék ne másoljon gépiesen, hanem értse és tudja mit, miért és hogyan csinál. Nem képzeli senki, mily következetesség, mennyi fáradtság, szigor árán lehet azt elérni, hogy minden leánykának minden anyaga és eszköze ott legyen, ami ahoz a munkához szükséges. Még csodálkoznak is rajta, mért olyan nagy baj az, ha egyik vagy ntasik a *omszédja ollóját, tűjét vagy cérnáját elveszi. Én ugyan megmondom a kisleányoknak, miért nem nézem el az ilyesmit: Mert csak igy taniítiatnak rendet, gondosságot s ha most megszokják, hogy mindent rendben, egy helyen tartsanak, nem lesz annyi elveszett holmiféle tárgy a családoknál. Milyen látvány, mikor a leánykák féltő gonddal csavargatják be papír, selyem vagy cérna szálaikat, mikor élvezni tudják a tiszta munka gyönyörűségét, mikor aggódva vizsgálgatják kezük és körmük tiszta voltát s mosat- lan kézzel hozzá nem nyúlnának kézimunkájukhoz. Boldog az a család, hol a nő fejlett szépérzéke Ízléssel, csínnal, renddel, tisztasággal árasztja be otthonát! Nem pénz kell ahhoz, hogy valakinek Ízléses szép kellemes otthona legyen, hanem a nő kiható, aktiv szépérzéke, mely nem tűr rutát, megvalósítja a szépet, nem pénz, hanem szorgalom, munkaszeretet, kitartás árán. Dolgozni minden embernek kell. Nincs az a jólét az a fényes vagyoni állapot, melyben munka s bizonyos irányú kötelezettségek teljesítése nélkül meg lehetne élni. Azért kell a nőknek idő előtt gondoskodni magukról, nehogy a jövőben nyomor szenvedjenek. Ezen magán iskolában a növendékek a maguk részére dolgoznak, mégpedig úgy, hogy a kezdők kötést, horgolást, neccelést s több könnyű munkákat végeznek, a 2. csoport slingelést, monogram hímzést, fehérhimzést, s ezeknek különféle munkáit, a 3. csoport színes hímzést, selyem himzést, arabs himzést, japán és spanyol himzést, elefántcsont, arany és ezüst himzést, tűfestést és perzsa munkákat, kalotaszegi va- rottas és gobelin munkákat. Felemlítem, hogy az iskola különféle megrendeléseket is vállal el. Pl. monogramozás, egyszerűbb és díszesebb kelengye elkészítése, melyet szerény díjazás mellett számit meg. A növendékek maguk is tanulnak fehérvarrást kézen és gépen, ennek szabásrajzát is, melyet rövid oktatás után az illető jó sikerrel végez. A növendékek havi tandija 4 korona. Munkaidő délelőtt 8-tól 12-ig, d. u. 2—5-ig. Említésbe teszem azt is, hogy tisztességes leányok jelentkezhetnek, a kik a halasi csipkék készítésével óhajtanak foglalkozni. Havi tandijat nem fizetnek. Bővebb felvilágosítást a megnevezett helyen kapnak. Kérem tessék mentői számosabban jelentkezni. Halas, 1905. november 27. Markovits Mariska, kézimunka tanítónő. ______________________________Árpád-utca 1212. sz. É rtesítés. Az 1905-ik évben ötödször újra alakult kiskunhalasi Önsegélyző szövetkezet igazgatósága értesíti úgy a már beirt tagokat, valamint a még beiratkozni szándékozókat, hogy üzletnapjait minden vasárnap délután IV, órától 4 óráig tartja Üzlethelyisége továbbra is a községi leányiskola épületében lesz.
