Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-05 / 45. szám

Kiskunhalas, 1905. november 5. 45. szám. II. évfolyam. KISKUNHALASI IMS KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP.------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ------------­Sz erkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELELÖSSZEPKESZTŐ ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre 6 kor., félévre 3 kor., ne­gyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. Küzdelem az emberi jogokért. Az élet: harc. Mig a jobb iránti hajlam él bennünk, a mig célunk a tökéletesbülés: addig nem fogja megszüntetni az emberiség a harcot és küzdelmet. Az emberek legnemesebb vágya: az egyen­lőség elérése. Az embereket közelebb hozni az emberekhez, gondolkozásukat, műveltségű­ket és nem utolsó sorban, földi javaikat igaz­ságosan kiegyenliteni, ez volt rég időtől fogva az emberi jogokért küzdők célja. Csak lassanként lehetett és lehrt még mindig az emberi jogoknak érvényt szerezni. Évszázadok, évezredek tűntek a múltba, mife sikerült a születés előjogainak a személyhez kötött tevékenységgel némi korlátot állítani. Hiszen még manapság is a magas születés és örökölt gazdaságok oly útlevelek, melyek előtt csaknem mindenki meghajol. De legalább rész­ben, a születés magasabb előjoga annyiban szenvedett csorbát, hogy nem lehet jogcím a tunyálkodáshoz. Megváltozott a régi közmondás: „A munka nem szégyen“, ma már a munka — kötelesség. Épp oly kötelessége a magasrangunak, mint az alacsonyabb születésűnek. Demokrati­kus korunkban még annyira nem jutottunk, hogy a kicsi fickók, kik először pislantanak a boldogságot Ígérő, napfényárasztotta, de gyak­ran oly hamis világba, életük kiindulási helyét mindig helyesen választanák meg. Az ember legvégzetesebb hibáját születésével követi el, ehhez kapcsolódnak azután a többiek, melyek elkeserítik életét. Ha megfigyeljük az emberek lármás sáfár­kodását, ha látjuk, hogy mint iparkodnak a demokrácia és a szociálizmus a születés hibáit kijavítani: úgy rájövünk, hogy törekvéseikben isteni jogosultság rejlik, — az a megdönthe­tetlen igazság, mely egyforma jogot követel mindenki számára. Ha azonban szemügyre vesszük, minő fegyverekkel küzdenek a dicső­séges győzedelemért, úgy azoknak nem mindig adózhatunk osztatlan elismeréssel. Azt kellene hinni, hogy igazságod csak igazsággal lehet elérni. És mégis a küzdő felek ármánykodáshoz, cselszövéshez és nem mindig kifogástalan taktikázáshoz folyamodnak, melyek a nagy iiaditervben csak mint portyázások sze­repeinek ugyan, de mégis az ellenség körül­kerítésére szánvák. A nemtelen fegyverek azon­ban inkább beletörnek, semhogy megsebezzék az ellenséget s csak nagy későre veszi észre az emigyen küzdő, hogy győzőmről még sokka nem lehet szó. Ha el akarjátok érni a nemes célt, hogy a munka lobogóját méltó diadalra vigyétek, ha látni akarjátok, hogy kezdek hasznos és üdvös munkáját tisztelet környékezze, ha végül el akarjátok érni, hogy a magas születésű he­nyélő mint pállott seb az emberiség testéről eltávolittassék: úgy mindenekelőtt az igazság hatalmával kell harcba indulnotok, a mely semmiféle fakó machinációt nem üz. Igaz legyen minden szavatok, melyet az egyenlőség érdekében mondíok, igaz legyen cselekvésiek és igazságot fegtok aratni, a leg­szebb, a legistenibb és legemberibb igazságot: hogy a munka megkapja illő jutalmát! Nemcsak pénzbeli jutalmát, hanem a tisztelet és mél­tánylás amaz osztályrészét, mely a munkálkodó osztálynak jogosan kijár. Lapunk mai szama 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom