Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-15 / 42. szám

II. évfolyam. Kiskunhalas, 1905. október 15. 42. szám. — -------—-------------1— ----------------------------:_______________________1__________ __ K ÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP. ------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -----­S zerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELELÖSSZEflKESZTŐ ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben, egész évre 4 kor. télévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 kor., ne­gyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. Szomorú szüret. Riasztó hirt bocsátunk szárnyra. Szőlőbir­tokosainknak nagy kedvetlenséget okozunk; de hát nem arra vállalkoztunk, hogy hízelegjünk, hanem hogy — tőlünk telhetőleg — tájékozta­tást nyújtsunk minden irányban. Szomorú szüretünk lesz az idén. Nemcsak az időjárás miatt, hanem főleg azért, mert a különben is silány termést értékesíteni nem igen tudják szőlőbirtokosaink. Kisebb keres edők vásárolnak ugyan, de nagykereskedők nem igen keresik föl piacunkat. Ezt már utánjárással eddig is konstatálhatjuk és ha ezt tehetjük, tel­jes nyíltsággal is kell a termelő közönséget tá­jékoztatnunk. Multévben ilyenkor szokatlanul felszökött a must ára. 26—27 koronáért nagy tömegekben vették a külföldi és 1 e ybeli nagykereskedők. Mindenki azt mondta, hogy ime, az első szüret már megmutatta, hogy az olasz boroknak be- özönlését nagy iduje volt meggátolni. Mivel j ezentuira csak 20 korona vámmal hozhatják be az olasz mustot vagy bort, ez azt eredményez', hogy a magyar termelők magasabb árakon ad­hatják el buráikat. Megnyugodott mindenki e magyarázatban és örömmel t.kintettek szőlőbir­tokosaink a jövőre. Sőt voltak sokan, akiket elbizakodottá t.tt a nagy kereslet. Nem adták oda szüreteléskor termésüket, hanem pincébe raktfk, számítva a még kedvezőbb árakra. Ugyanígy cselekedtek borkereskedőink is, nagy mennyiséget tartottak meg és várták a külföldi kereskedőket. De ezek a kereskedők csak nem jelentkeztek és megtör­tént az, a mi évtizedek óta szokatlan volt a szőlőbirtokosoknál, hogy se n kicsinyben, sem nagy mennyiségben vevőt nem találtak. Nem tudták érteni az okát. Az a hír terjedt el, hogy a múlt évben Ausztriában is igen na^y szőlő­termés volt, ez okozza, hogy a magyar borok vevőre nem találnak. Ez az igaz. De ha még egyszer annyi ter­mésük lett volna, azért Ausztriának mégis szük­sége van idegen borra. Ha Magyarországról nem viszik: honnan szerzik hát be szükségle­tüket? Akármennyire hihetetlen, mégis igaz, hogy olasz borokat nagyobb mennyiségben vittek be az idén a nagy vám dacára is, mint múlt évben. Hivatalosan megállapították, hogy f. évi január 1-től junius 30-ig 2000 métermá­zsával több bort vittek be Olaszországból Auszt­riába, mint múlt év hasonló időszakában. Ez megdöbbentő jelenség. A magyar borok azért maradtak hát a termelők és kereskedők pincéjében^ mert Ausztria olasz borokat vett. De hát miért van ez igy? Egy szakértő igy magyarázta meg előttünk ennek okát: a magyar j bort tisztán egyáltalában nem tudják fogyasz­tani Ausztriában, Sem a vegyes faj szőlőből sajtolt bornak a színével, sem pedig a izével nem tudnak megbarátkozni. A nagykereskedők kénytelenek alkalmazkodni a fogyasztó közön­ség kívánságához és bár olcsóbb lenne nekik a magyar bor, de mellőzik és megveszik az olasz bort és ezt vegyitik az Ausztriában ter­mett borral. Ezt csakis vegyítésre használják, tisztán szintén nem kell, éppen úgy mint a magyar bor. Ez a magyarázat nem önkényes, olyan szakembertől tudjuk, aki nem téved a helyzet megítélésében. Megdöbbentő ez a magyar borkereskedelem jövőjére nézve. De hát ezen változtatni nem tudunk; mert eltekintve a'tól, hogy az osztrákok Lapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom