Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-22 / 4. szám

II. évfolyam. Kiskunhalas, 1905. január 22. 4. szám. w KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, ahol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELELOSSZERKESZTO ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS : HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben egé-sz évre 4 félévre 2 kor., negyedévre i kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 kor., gyedévre 1 kor 50 siller. Egyes szám ára 6 fillér. kor. Politikai szennyességek. Fönt a levegőben nemzeti szinű zászlókat lenget a szél, lent a nyüzsgő tömegben szen­vedélyes szitok, gyanúsítás hallatszik. S mindez a hazáért történik! Magyar a magyarra támad. Kétségbe von­ják egymásnak a becsületét, a hazafiságát. „Csak az a becsületes ember, a ki velünk szavaz, csak az az igaz magyar, a jó hazafi, aki a mi pártunkon van.“ A többi meg van vesztegetve! Eladta a becsületét, el akarja adni a hazát!“ Így tisztelik egymást tisztelt polgártársaink. De ez nemcsak nálunk van igy. Szomorú vigasztalás, de igaz: igy van ez most az egész országban. De van nekünk saját külön szégyelni va­lónk is. Az elmúlt vasárnap olyasmi történt, ami már régen nem történt Halason. A szabadelvű párt képviselőjelöltjét, Tóth Kálmánt nem akarta meghallgatni a városháza udvarán egybegyülekezett nép. Hiába akart csen­det csinálni polgármester, főjegyző, a zaj nem csitult el. íme az ország házában elszó"t konkoly igy terem illatos virágokat a vidéken. Eztán már, úgy látszik, nemcsak Pesten, hanem a vidéken is az lesz az igaz magyar, annak lesz igazsága, aki nagyobbat tud kur­jantani. S végül szomorú igazság lesz a tréfás mon­dásból, hogy Magyarországnak többet ártott már a torok, mint a török. De hát mit van mit tenni? A szegény föl­bujtatott népet tanítani, művelni kellene, hanem a felbujtatót — akárki legyen — nem ártana deresre húzni. Nem kell a népet hibáztatni. A vezetői, a félrevezetői a bűnösök! A dohányzásról. Hogy mérsékelten élvezett dohány előnyösen hat az emésztésre, azt már orvosok által véghez vitt kí­sérletek számtalanszor igazolták. Így például dr. Hencynski, — amint azt 1886-ban megjelent rostocki disser.adójában irja, — egy munkáson e célból há­rom alkalommal kísérletezett. Az első kísérlet alkal­mával 100 gramm sonkát, 50 gramm kenyeret kellett megennie és 250 gramm vizet kellett meginnia, szivart színia azonban nem volt szabad. Négy óra múltán kiszivatyúzták gyomrának tartalmát s 15 grammnyit ;aláltak mégemeszteilen állapotban. A második alka­lommal ugyancsak 100 gramm sonkát evett a munkás, azonfelül 50 gramm kenyeret, itala pedig ugyancsak 250 gramm víz volt. Étkezés uián egy szivart szívott el. Három óra múltán erős szomjúság érzete jelent- Kezett. Négy óra múltán kiszivatyúzták a gyomrát. Megcmésztetlen állapotban már nem volt semmi. A gyomorsav azonban még működésben volt. A harma­dik alkalommal ugyanaz, a mennyiséget fogyasztotta el a munkás, mint az első két alkalommal. Ekkor azonban két szivart szitt el étkezés után. Midőn négy óra múltán gyomrát kiszivattyúzták, niegemésztetlen állapotban 10 grammot találtak. A gyomorsav műkö­dése azonban be volt fejezve. E kísérletek szerint természetesen csak azon egyénekre lesz az étkezés utáni szivarozás előnyös hatással, akik ezt rendszeresen űzik. Ezen előnyös hatás úgy magyarázandó, hogy a nicotin a gyomor működését ösztönzi és igy az emésztésre előnyös ha­tással van. amely előnyös hatás azonban gyengül a huzamosabb, túlzott szivarozással, minthogy a nyál ekkor túlságos mértékben különválik. E nagymeny- nyiségü nyál ugyanis lenyelve, leköti a gyomorsav egy részét és igy működésében gátolja. Fiatal, testi­leg még teljesen ki nem fejlődött egyéneknek egész­ségügyi szempontból a dohányzásnak teljes mellőzése ajánlatos. Tegyük fel már most a kérdést : Miért dohányoz oly sok ember oly szívesen ? Ez a kérdés egy orosz herceget is foglalkoztatta egy Ízben, midőn kényelme­sen szippantgatta rendes ebédutáni szivarját. Keleti fejedelmek példájára elhatározta, hogy megkérdi az emberektől a rejtély nyitját. Legjobo barátján kezdette, aki mellesleg említve, nagy evő volt. „Kedves bará­tom, mond: mért dohányzói?“ — Hja, nincs jobb, amint bizonynyal magad is tudod, mint ebéd után egy szivart színi az emésztés elősegítése czéljából. „É szerint az emésztés elősegítése czéljából“ —gondolta a herceg, — „én a magam részéről ugyan mit sem vettem észre.“ Lapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom