Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-28 / 22. szám
2. KISKUNHALASI ÚJSÁG. Krónika. £& TÁRCZfl. ££ Hűvös szellő Lengeti a fákat, Majsa felé Egy omnibusz „vágtat." Az újságot Is az viszi áltat, Az újságot Az új krónikával. Krónika van. Kell is most már lenni, De újdonság s Nincsen benne semmi. Hacsak az nem, Hogy a héten máris Megvolt végre A három majális. A múlt héten Oly nyugtalan voltam, De édesen Alszom immár mostan, Nincs építés, És kút sincsen kérem: De majális Három volt a héten ! Első volt az Apró népé, végül Lányiskolánk Mulatott vitézül, S mondhatom, hogy Kimutatták szépen: „Mást is tudunk Mint chemiát, kérem!" Mózes népe Sem maradt ám hátra, Az ifjú sarj Mind kiállt a gátra, Elnéztem a Felzászlózott népet: „Árpád apánk Ne féltsd ősi néped!“ Hét elején, Gondolkozva témán, Bolyongtam a Városház tájékán. Nem messze állt Mélabúsan tőle, Fülöpszállás Uj képviselője: „A halasi Templom tét éjében Ül egy holló Talpig feketében, Mandátumom Az is téged gyászol, El akarnak Tiltani egymástól!“ Lantos diák. Piroska és Berci. Berci és Piroska a tűzoltók vigalmában meglátják, a jótékony nőegyleti bálban megismerik és a jogászok mulatságán rettenetesen megszeretik egymást. Felesleges tán mondanom, hogy Berci fess fiatal ember, homlokára borult hajjal és egy kis bajuszszal; Piroska pedig igen csinos leányka, hamis fekete szemekkel, csintalan mosolylyal, s borzas, szintén homlokra fésült hajjal, a mely olyan „hercig“ kifejezést ad fejecskéjének. Egy álarcos bálban azután örök hűséget és szerelmet esküsznek s fogadnak egymásnak — egyenlőre azonban csak önmagukban. Az ajkak tehát halgatnak, a sováran epedő égető szemek azonban mindent megmagyaráznak. A két szív — a dominó alatt — gyorsan ösz- szeforr. Mikor elválnak, pihegve, lihegve, susogva s pirulva igy szólnak: — Viszontlátásig ! — Ö vagy senki! — rebegik az ajkak. Egy leírhatatlan mosoly, egy gyenge, de azért kincseket érő kézszoritás és azzal elválnak. Fáradt lábakkal, álmos szemekkel, borzas fővel, sápadt arccal, ketyegő szívvel, boldog reménynyel érkeznek haza. Piroska turbékoló galambokkal, Berci angyalokká álmodik. — Legyen boldog ébredésük! I. Piroska otthon. Vasárnap van. Tizenegy óra délelőtt. Piroska a pamlagon ül és a helyi lap báli tudósításait szeretné olvasni, ha gondolatai másfelé nem kalandoznának. Fekete fürtös fejecskéjét, harmatcsöppentette kis kezecskéjére hajtva, mélázva ábrándozik. Feltűnnek előtte a báli szép emlékek csoportjai. Arca el-elpirul, szive meg-megdobban. Látja a karcsú alakokat, deli férfiak karjain, látja önmagát Berci karjaiba s hallja a suttogó, édes szavakat. Piroska ajka mosolyog, szive gyorsabban dobog, ezen aranykeretű képek szemlélésénél. Én Istenem! hogyne, mikor még csak 17 éves s először szerelmes. Szép idők, boldog álmok! II. Berci otthon. Vasárnap van. Tiz óra délelőtt. Berci egy ruganytalan széken ül, kopott tintás íróasztala mellett. Szivar helyett pennája végét tartja szájában. Szivaráról------azaz tolltartójáról a hamut akarv án leverni — egész kezét betintázza. Átkozott való! Tegnap és — ma! Arca elborul, lábával nagyot toppant. Látja a szép alakokat, a csiszolt padion végig balancirozni, mi több, látja önmagát trabucóval szájában. Piroska oldala mellett — teázni. Berci nagyot sóhajt. Szőke fürtéit ugyancsak fésüli tintás ujjaival. Berci szive lassabban ver, ha rá gondol a múltra. Én édes Istenem, hogyne mikor huszonnegyedszer szerelmes és csak 22 éves!
