Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-15 / 3. szám

2. KISKUNHALASI ÚJSÁG. gyűrűvel) elődjének méltatásával értekezését. A tudo­mányos és mély alapossággal előadott értekezés arról győzte meg a tudós társaságból álló kollégákat, hogy benne az akadémia kiváló és jeles tanerővel gazda­godott. Folytatólag Nyáry Béla főgimn. tanár adta elő értekezését. Ennek megtörténte után Kiss Áron püspök üdvözölte és beiktatottnak jelentette ki az uj tanáro­kat. Most dr. Ozory István rektor állott fel és ritka szép beszéddel üdvözölte az uj jogtanárt és kollegát, „Te ifjú barátunk és tanár társunk uj tanári méltó­ságodba ezennel be vagy iktatva. Egyénileg mint sze­mély, ismeretlen voltál előttünk, de örömmel üdvö­zöltük neved megválasztatásod alkalmával. Mi nem adhatunk neked diszt, csak egy szerény tanári állást, ezen uj tanszéked elfoglalásával, a te díszedet mi már nem gazdagíthatjuk ; nagyobb diszt hoztál te magad- gal, a díszek legszebbikét, a melylyel ősi hajlékunkat te fogod disziteni. Isten adjon neked kitartást : mun­kálkodásodban ieljed örömed, szeretetünket és nagyra becsülésünket már ezen rövid itt léted alatt is kiér­demelted, s ha akadémiánk legközelebb megüresedő tanszéket ismét egy ily jeles tudományu szorgalmas és szerény fiatal emberrel töltjük be ; ez ismét a mi büszkeségünket fogja emelni.“ A másik uj tanárt Karay Sándor fog. ig. üdvözölte hasonló formák közt, mire a közönség lelkes éljenzés között szét oszlott. A beiktató ünnepséget rendes szokás szerint a Bika szálló dísztermében nagy és fényes bankett követte. Az asztalfőn gróf Degenfeld József egyh. kér. főgondnok, mellette jobbról dr. Tóth Lajos az egyik, balról Nyáry Béla a másik ünnepelt ült, folytatólag az akadémia rektora s a főgimnázium igazgatója — ezek tanári kara testületileg — a theologia igazgatója a tankerületi főigazgató, továbbá dr. Tóth Géza, dr. Nagy Imre és ifjú Fúró Lajos, mint az ünnepelt testvére, jóbarátja és rokona. A második fogásnál felállóit dr. Ozorj István rektor és üdvözölte a távol lévő ősz­püspököt, akit, sajnos, 94 évesaggkora tartott vissza a megjelenésben, de örömmel üdvözli gróf.Degenfeld Józsefőméltóságát — dr. Jászy Viktor dékán üdvözölte a büszkeségre és a legszebb reményekre jogosító uj tanárát az akadémiának. Karay Sándor gimn. igazgató Nyáry Bélát köszöntötte fel. Ezután dr. Tóth Lajos köszönte meg a főgondnok ur, az akadémia, főgimn. és theologia tanári kara s mindazon tisztelőinek szi­ves megjelenését, kik ez alkalomra összegyűltek. Áthatva a kötelesség érzettől, melyet reá ez ál­lás és hivatás ró, mindenben megfelelhessen, erőt, bátorságot és buzdítást fog meríteni a tanári kar igaz szeretetéböl s azok példája nemes és önzetlen mun­kálkodása irányitója lesz jövő munkálkodásában. Csiky Lajos theol. dékán a vendégeket, Fúró Lajos az egyik ünnepelt apját, Tóth Jánost, köszön­tötte fel, befejezésül Jászay Viktor mondott még egy vig és szellemes felköszöntőt s kedves beszélgetés között a társaság éjfélig együtt maradt. Végül a tisztelt szerkesztő úrhoz intézek néhány kérő szót, mely abban nyilvánul, adjon helyet sze­rény soraimnak e lap keretében, nem a feltűnési vágy vitt e sorok megírására, hogy nevem szerepeltessem, én ki e szép és díszes ünnepélyre eljöttem, tanúja voltam az ott lefolyt szivet és lelket emelő jelene­teknek. Köztük a galambősz ref. püspök, ki 94 éves aggkora daczára megjelent az ünnepségen felszólí­totta az ifjakat tanári értekezésük megtartására, amely­nek végeztével szép beszéddel, ünnepélyesen beikta­tottnak jelentette ki őket. Ez a jelenet míndannyuknak öröm könyeket csalt a szemébe ; sőt mi több az ősz aggastyán püspök a banketten is meg akart jelenni a miről a papi környezete lebeszélte. Megemlítem, hogy a színházat látogató közönség naponkint gyö­nyörködik tiszteletre méltó ősz alakjában, a mint pá­holyából az előadásban gyönyörködik, Láttam azt a tiszteletet és szeretetet, melyet a a jog. ak. tanár kara Lajos öcsémet elhalmozza. E dolgok és jelenetek indítottak arra, hogy a szép ün­nepélyt teljes hűséggel megírjam, hogy ha már ked­ves övéi a nagy távolság folytán ott nem lehettek, e sorok által legyenek tanúi. Méltó büszkeség töltheti el a derék apának és családjának, de meg rokonai­nak s a város polgárainak szivét, hogy az ősi kol­légium tanári székét a pályázók legjelesebbjével, vá­rosunk szülöttével tőletek be. ifj. Fiíró Lajos. A községi iskolai tanítók hangversenye. Hazánk tanítósága 1878-ik évben tartott egye­temes gyűlésén enyészheteden emlékű Eö.vös József báró első közokt. ügyi miniszter nevére Eötvös alap egyesület alapítását mondta ki. Ez egyesület czélul tűzte ki magának, hogy középiskolákon, egyetemeken tanuló tanítók gyermekei 10J—200 koronás ösztöndíjban ezenkívül segélyre szorult özvegyei és árvái segély­ben részesüljenek. Amily nemes volt a cél, a tanítóság épen oly lassan közeledhetett felé, mert mgguk a tanítók álta­lánosan ismert szegénységük miatt nem támogathatták olyan arányban, amint arra szükség lett volna és igy évröl-évre százával kelle.t üres marokkal elbocsájtani azokat is, a akik arra igazán rászorultak. A lelkes tanító apostolok azonban lankadatlan kitartással egy pillanatra sem engedték az eszmét és a célt pihenni, minden néven nevezendő gyűléseiken és a sajtóban határtalan lelkesedéssel, szívós kitartással folyvást felszínen tartották az ország tanítósága előtt ez ügyet, úgyannyira, hogy az 1898. évben hazánk szivében Budapesten egy házat vettek 480 ezer koronáért a tanítóknak főiskolában tanuló fiai részére, amelyben a tanítók gyermekei díjmentesen, vagy szerény fize­tésért olyan tiszteséges lakást és élelmezést kapnak, mely hivatva van egyszersmind arra is, hogy a nagy­világ folyton kínálkozó és vétekre csábitó helyeitől is Lmegóvja a tanítók gyermekeit. A tanítók e rajongós szeretettől és kitartástól áthatott munkásságát a közokt. ügyi kormány sem nézhette tovább tétlenül, hathatós pártfogásba vette a tanítóságnak a szemefényét. A kormány azonban mindent nem tehetett. A tanítóság azonban nem is akarta magát a további teendők alól felmenteni, mert midőn az 1903. évben királyunk is látogatásával tisztelte meg az ő nevéről nevezett Ferencz József tanítók házát, — olaj volt ez a tűzre, és az ügyért való lelkesedés a tanítóság körében egyre növekedett. Városunk községi iskolai tanító testületé szintén ki akarta venni részét a munkából: a tanítóság eme szemefényének virágzóbbá tételéhez, szintén megtette a lépéseket. Hazánkban vármegyék és felekezetek tanító tes­tületéi egymás után vállalkoztak egy-egy szoba alapít­vány össze gyűjtésére, de, hogy egy város tanítói maguk kísérelték meg egy szoba alapítvány letételét, tudtommal csak az egy Sopron város tanítói tették. Ismerni vélem az országos viszonyokat és körül­ményeket, a helybeli községi iskola tanító testületétől kissé merésznek látszott egy halasi szoba alapítvány összegyűjtésének eszménye, de megkisérlettük. Sok­szorosan hála és köszönet művelt közönségünknek, mert január 7-én feltette a koronát a halasi szoba alapítványra. A kívánt 4000 korona kevés híján együtt van. Ennek is tehát az lesz a rendeltetése, hogy egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom