Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1904-10-16 / 16. szám

2. KISKUNHALASI ÚJSÁG. A hivatott műértő szeme akadt meg rajtuk először, de föltétien tetszésükkel csakhamar melléje álltak azok, akiknek kedvéért e csodaszép, pókhálóöltések tulajdonképen készültek: a finom Ízlésű művelt nők. A halasi csipkét csakhamar szárnyára kapta a hír, szálló-igéi lettek a magyar csipkeiparnak, amely még nincs, de ezen az alapon — lehet. És ma már annyira vagyunk, hogy ha sovén lélekkel művészi szépet idézünk e téren, nem Velencze és Chantylli remekeit idézzük, hanem a magunk hazai termékeit. A halasi csipkéket elsősorban a művészi tervezés teszi becsessé, mely minden izében ép oly művészi, amilyen nemzeti. Múltúnk és jelenünk minden jellegzetes mintáját bemutatja részint korhű, de többnyire stilizált Ízléssel. Minden vonása kedves e mintáknak, mert a miénk, a magyar szívben fakadt! Dékáni Árpád, a halasi iskola művész-tanárának érdeme az, hogy e minták ily tökélylyel állnak előttünk ma, amikor a sok idegen modernség oly nagy tért hódított hazánkban is. A csipkéket remek kivitelben szegény halasi lányok készítik, még pedig gyönyörűen. Bámulatos, hogy e lányok kemény munkához szokott keze rövid idő alatt elsajátította ezt a szubtilis-teknikát. És mivel ezek a lányok csakis a csekély munkabért számítják föl, a halasi csipkék ára mesésen csekély és ma már nagyobb mennyiségben is megszerezhetők. Ma a kiskunhalasi iskola túl van a kísérletezésen és produkálni képes. Valóban nagy érdeme volna a magyar nőknek, ha párto­lás révén segítenék e ritka szép törekvést. Mert mig egyrészt a csipke-ipar fellendülésével egész vidékek jövedelmező kereset­hez jutnának, — másrészt, ha nagv szabásúvá fejlődnék az elő­állítás rendszere, — oly speciális és nemzeti iparral gazdagí­tanék hazánkat, amely a külföldön is mindenképen versenyképes. És amellett a vevők sem vallanák kárát, mert a halasi csipkék csöppet sem drágábbak az értéktelen idegen gyártmá­nyoknál. Fokozza értéküket az, hogy kívánatra a megvásárolt minta nem lesz többé sokszorosítva, ennélfogva igazi: piéces- uniques-ek birtokába juthatnak. Anyaguk angol lencérna, selyem és aranyfonál. Színezésük a lehető legszebb és legdiszkrétebb. Talán épen abban rejlik egyik legnagyobb érdemük, hogy színezésükben sikerrel egyesitik a modernséget a tradicionális Ízléssel. Gyönyörű harmóniában olvadnak egymásba ellentétes színek és hirdetik tervezőjük mű­vészi érzékét, ki nemzeti érzületünk legszebb gondolatait belé tudja vinni a pókhálószövetek világába. Legyenek a művelt magyar asszonyok e nagyjövőjü, szép törekvés pártfogói és mialatt a művelt külföld is tudomást vesz e nagyra hivatott magyar művészi népiparról, a magyar nők idehaza maguknak művészi diszt és a magyar vidék lányainak becsületes keresetet szerezhetnek. A vasút* Bámulva tekint ki a csillagos éjbe, S prüszkölve, sikongva dübörg a vasút. Előtte a réten, az éji setéibe’, A lámpasugártól fénylik az út. Éjfélnek a csendje borul le a tájra, Egyszerre sikoly veri föl a mezőt. Egy gyönge virág, egy kékszemü lányka Fekszik letörötten a mozdony előtt. Álmos utasok csapatokba verődnek: „Egy lányka a sínre vetette magát!“ . . . S látják remegön zöldjén a mezőnek, Kicsinyke fejét, puha szőke haját . . . Egy biztos a „tény“-t leírja sietve, — Előtte a vértől szennyes út, — Egy nő a szemét törülgeti csendbe, És zúgva, zihálva dübörg a vasút . . . Róth Imre. * Mutatvány szerzőnek „Hóvirágok“ czimü sajtó alatt levő verskötetéből. HÍREK. * A kuruc-szobor bizottsága a szobor lelep­lezési ünnep szónokává Szabolcska Mihályt a Szeretet költőjét, temesvári ev. ref. lelkészt kérte föl. Egyúttal arra is, hogy ez ünnep alkalmára költeményt írjon. Hogy Szabolcska ezt a megbízást elfogadja-e, arról még nincs biztos tudomásunk. Mindenesetre örömünkre válnék, ha Ő megtisztelné városunkat meg­jelenésével. Hogy a leleplezés mikor lesz, az még nincs elhatározva. * A színészek nem e hó 20-án kezdik meg vá­rosunkban az előadást, hanem november végén, amely időt az alföldi színi kerület bizottsága eredetileg meg­állapított Halas részére és a novemberi hónapot Ka­locsára. Minthogy azonban Palotai társulatával már ez év junius havában volt Kalocsán és ott az újdon­ságokat már előadatta, úgy akarta volna Palotai, hogy novemberben nálunk legyen társulatával és csak de­cemberben Kalocsán. Palotai ebbeli szándékát a kalocsai szinpártoló egyesület titkára beleegyezésével meg is erősítette, de most az egyesület legutóbbi vá­lasztmányi ülése megváltoztatta e határozatot és Pa­lotaitól követeli, hogy társulatával novemberben Ka­locsán legyen. — így mi csak deczemberben élvezhetjük a színi előadásokat. * Az önkéntes tűzoltóegylet ma d. u. 3 óra­kor a város közgyűlési termében tartja első nagygyűlését. * A „Nemzeti szállodában“ e hó 13-án ke­délyes estély volt, amikor is Bertók Péter budapesti tárogató művész mulattatta a vendégeket. Emelte a hangulatot az ízletesen készített haipaprikás is, a szokásos jó magyar izü ételek mellett. A Nemzeti szállodát Keresztes József tulajdonos kibővítette és mostan az étterem Pesten is megállná a helyét. Ami­nek csak örülünk, mivel a nagyvendéglő küszöbön álló lebontása után nagy szükséget pótol egy első­rendű vendéglő és szálloda. Itt mindkettőt megta­lálhatjuk. * Köszönetnyilvánítás. A kiskunhalasi iparos ifjúsági egyesület a szüreti mulatságon szereplő kis­asszonyoknak és a felülfizetőknek ez utón is hálás köszönetét mond. — A felülfizetök sorából tévedésből kimaradt Keresztes József ur a ki 4 koronával volt szives jegyét megváltani. * Uj levélgyűjtő postaszekrény. Lapunk ha­sábjain „egy sok levelet küldő“ aláírással megjelent panaszt úgy látszik a postaigazgatóság helyen levő­nek találta. Intézkedett is, hogy a kicsinek bizonyult levélgyűjtő szekrények újabbakkal, nagyobbakkal cse­réltessenek fel. Az első ily nagyobb postaszekrény ott díszeleg már a posta épület elején. — Szívesen látjuk a többit is! N y i 1 11 é r. * Nyíl atkozat. Alulírott, mint Kritzler Lipót bonyhádi borkereskedő czég itteni régi bevásárlója, a „Kiskunhalas Helyi Értesitőjé“-nek október 12-iki számában „hamis mérték“ cim alatt megjelent tendentiozus cikkre vonatkozólag a nagyközönség helyes tájékoztatása cél­jából kijelentem, hogy a cikk nem felel meg egészen a való­ságnak, mert bár igaz, hogy nevezett cég szabálytalan mérték használata miatt a rendőrség által megbüntettetek de már a tárgyalás során kétségtelenül kiderült, hogy a Szegszárdon hi­telesített mércék a cég által — bízva a hitelesítés szabályszerű­ségében — egészen jóhiszemüleg vétettek használatba s hogy maga a cég derítette ki, hogy a neki egészen uj állapotban kül­dött mércék nem szabályszerűen vannak hitelesítve s végül, hogy a cég önként, minden hatósági kötelezés nélkül már az ítélet meghozatala előtt megtérítette az egyes eladóknak a nekik járó különbözetet. Tény tehát, hogy nevezett cégtől, mely nemcsak az or­szágban, hanem külföldön is legjobb hírnévnek örvend, a csalási vagy kárositási szándék távol állott. Schwarcz Mihály, kereskedő. * E rovat alatt közlőitekért a szerkesztő nem vállal fe­lelősséget. Szerkesztői üzenetek. Többeknek. Cikke térszüke miatt kimaradt

Next

/
Oldalképek
Tartalom