Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-11-27 / 22. szám
2. KISKUNHALASI ÚJSÁG. zelmet, mely szivünk legmélyén fészkel: hálát kell adnunk annak a két férfiúnak, aki hús a mi húsúnkból, vér a mi vérünkből, aki együtt érez velünk és buzdít a hazafiságra: városunk polgármesterének, Nagy Mór drnak és városunk nesztorának, id. Gaál Lajosnak, a kiknek köszönhetjük, hogy Halas városa ünnepel, szobrot avat a mai szent napon. Tiszta szívvel hisszük, szent lélekkel reméljük, hogy városunk népe nem lesz háládat- lan dicső őseihez és azoknak méltó unokáihoz és nem engedi a mai viharos idők szelében kialudni a legszentebb lángot, a hazaszeretet, a honfiúi lelkesedés lángját! . . . Úgy legyen! Nyíri Imre. I m a. (A kuruc-szobor leleplezési ünnepén.) Nagy Isten, ki mindnyájunknak atyja vagy és örökké szent kinyi'atkozta fásodban valamennyiünket gyermekeidnek fogadtál, ki dicső szolgáid által mondottad: „Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem, mert én vágyók a te uralkodó istened“ — fogadd el e magyar érzés alkotta jelvényt őseink iránti kegyeletünk lerovása jeléül. Ama őseink emlékét kívánók megörökíteni, kik fegyvert fogtak a zsarnok ellen, mert bitorolva hatalmadat telettünk uralkodni óhajta; ama őseinknek, kik harezra kelének a szabadság szent eszméjéért és nem engedték vaia, hogy egyik szolgád uralkodjon a többi szolgáid felett; ama őseinknek, kik vérüket áldozták éretted és nem akartának hódolni, csak a Te hatalmad előtt, mivel csak téged ismertek el parancsoló urukul! Hatalmas Isten! Adj e kőemlékbe lelket, hogy magasztos hivatását átérezhesse; illesz torkába hangot, hogy nekünk régelmult időkről meséljen; tégy szemébe égi fényt, hogy bennünket vele ébreszteni tudjon. Add, hogy hangja nyomán minden itt elint.lőtt vitéz újjászülessen és bennünk az emlékezést szítsa. Add, hogy minden csepp vér, mely itt e'.ömlött éretted, hazáért, szabadságért — rajta meglássák. Tedd úgy, hogy valahányszor reá pillantunk: szivünkben fölébredj enek a régi érzések! Magyarok Istene! Ne hagyd emlékünket e’aludni. Ne hagyd, hogy azt a sok daliás vért feledés borítsa. Oh! de tszíisd meg szivünket minden idegen érzéstől és ezt a drága emlékünket szítsad nagyra, erősre, hatalmasra, hogy belőle a szabadság eszméje — a paradicsom legszebb rózsája — újra fakadjon! Királyok királya! Uralkodj magad teremtményeiden; legyünk a te katonáid; parancsolj nekünk! Hazánk ős Atyja! Ki annyiszor segítéd a magyarokat győzelemre: légy velünk, légy segítő kezünk, valahányszor igazainkat védjük. Ezt a vér áztatta földet pedig virágoztasd sokáig, sokáig! . . Amen! Szí. Óda a kiskunhalasi kuruez-szobor leleplezésén. — 1904. november 27. — Ti névtelen hősök, sírotok ölében, -> Hasson le hozzátok e rivalgó „éljen“! Takarja porotok kétszáz ados avar: Nem felejt bennetek’ a kései magyar. Tűnjön szemetekről kétszáz évnek álma! Koszorú kezünkben: hősi babér, pálma! Legyőztek bennetek! De im kétszáz évre, Ti fényes napotok fölragyog az égre. Tárogató harson, lelkesebben, szebben: Hazajö Rákóczy diadalmenetben! Végig néz a hazán felséges két szeme: „Hála néked, hála, Magyarok Istene! Nem volt hát hiába hő vérnek omlása, Jó kuruez vitézek rakásra hullása! A munkácsi sáncztól Pozsony végváráig, Trencsén mezejétől Brassó kőfaláig Magyar még a magyar!“ Duna-Tisza közén, a földre ha lenéz, Itt áll őrt, itt várja egy kuruez közvitéz! Csak egy szegény legény! Olcsó volt a vére, Küzködés, nyomorgás az édes testvére. Karddal szántá földét, vérrel boronálta, Mégis ő Fölségét igazán szolgálta. Neve sincsen neki. Egy ember a népből, A névtelen hősök dicső seregéből. Meghalt a hazáért. Mi volt rá az oka ? Tenyérnyi belőle nem volt a birtoka. Csupán csak egy sírhely. Azt se maga bírja, Sok századmagával feküszik egy sírba. Szegény kuruez vitéz! Mi vitt hát csatára? Mért szántad életed nyomorú halálra? Nem hírért, nem kincsért, magad jobbvoltáért: Fajodnak, népednek megmaradásáért! Azzal mentél harezra: „Apámért, anyámért, Meghalok én még ma, magyar nemzetemért!“ Régi pogányek, ha csapástól sújtottak, Istent engesztelni ifjakat áldoztak. Szabadságért clhullt véres áldozatok, Megmaradást, békét nyertünk általatok! Értünk égtetek el a haza oltárán, Megváltottatok a ten-véretek árán\ Nem halt meg, kire csak egy szív emlékezik: Örökkön él, ki a hazáért vér ezik! Hamvát ha szétszórja északnak zord szele, Honfiszívekbe száll minden kis porszeme\ S bátrabban ver szívünk, szemünk a napba néz: Új életre támad bennünk egy-egy vitéz! 5 jöjjön bármily idői Bizakodva várjuk! Helyünket békében, viharban megálljukl Békében a labancz csendes munkájával, Harczban a kurucznak csattogó kardjávall Édes magyar hazánkl Ha földeddel vegyül Rákóczi szent pora, Nagy leszel és szabadi Rab nem lehetsz soha! Fülöp Sándor.
