Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-10-09 / 15. szám
2. KISKUNHALASI ÚJSÁG. ejthetünk rajta; szoktassuk a gyermeket korán a szájöblitéshez, mire gyenge sós viz (egy késhegynyi só egy pohár vízre) használható. Három éves gyermek már fogkefét is használjon, öblítse száját minden étkezés után, főleg lefekvés előtt. Ezzel az eledelek rothadását, a mi a fogakat rontja, megakadályozzuk. Vigyük és küldjük ki a gyermeket sokszor a szabad levegőre, a szobában csak annyi időt töltsön, a mennyit okvetlenül kell. Az iskolába még nem járó gyermeket adjuk óvóba, különösen ha kellő felügyelet alatt nem tarthatjuk. Gyermeknek szüksége van a szabadban való mozgásra, ezért télen is engedjük meg a korcsolyázást, csúszkálást, hólabdajátékot stb. j A gyermek ruházata az időjárásnak megfelelő; legyen. Soha sem oly sok, hogy a mozgást akadályozza. A mint a gyermeken a betegségnek a legcsekélyebb jele is észlelhető, tartsuk otthon, mert a kanyaró, a himlő, a vörhey, a torokgyík és egyéb betegségek, kezdettől fogva átterjedhetnek másra. A mint a magunk gyermekeit szeretjük megóvni, úgy gondoljunk másokéira is. Fontos pedig, hogy a gyermekeket a betegségektől megkíméljük, mert a betegségek alatt és utána is jó ide;g hajlamosabbak a szárazbetegségre. Ily gyermekek ragályozásának elkerülésére fokozott figyelmet kell fordítani. A lakásunkat úgy válasszuk meg, hogy az száraz, napsütötte helyen, eléggé tágas, világos legyen. Ne lakjunk tehát sötét, szűk, nyirkos, dohos lakásban, pincehelyiségben. A szoba levegőjének gyors megváltoztathatása, tehát a szellőzés és napfény az egészséges lakásnak legfontosabb kellékei. A mikor ujlakásba hur- colkodunk, vessük alá ezen lakást a legalaposabb tisztogatásnak, mert sohasem tudhatjuk, nem lakott-e ott előzőleg szárazbetegségben szenvedő egyén, vagy más ragályos beteg s nem tapadt-e a falra, padlóra, földre ragályos anyag. A padozat legyen fölmosható, őrizkedjünk mindig attól, hogy a szobában port verjünk vagy szárazon söpörjünk. Nedves ruhával kell tehát a padlót feltörülnünk, a szobában mindig jó levegőnek kell lennie, ezért sokszor nyissunk ablakot, télen legajábbis kétszer naponta (1 — 1 óra hosszat.) Éjszakára is gon- doskodjun a szoba levegőjének kicserélődéséről, különösen ha többen hálunk egy szobában. Ha a hatóság a fertőtlenítést valamely lakásban szükségesnek találja, ne idegenkedjünk ettől, hiszen javunkra cselekszik, mert a tisztaság arányában csökken a megbetegedések száma. Mindenesetre a katonaságra fontos misszió várna, ha a fölvetett eszme megvalósulna, mert eltekintve attól, hogy a katonaságnál töltött idő bőven kárpótolná a nemzetet a tőle el-1 vont munkaerőért, a nép fiai, a kiszolgált ka- | tonák, szerzett ismereteiknél fogva, a közegészség őrei volnának otthon s nemcsak szükebb családjuk körében, hanem az egész helységben is értékesítenék tudásukat. A búsuló kuruc. A kurucbizottság legutóbbi ülésén élénk eszmecsere adott alkalmat, hogy merre nézzen a szobor. A régi romantika hiveí az eredeti felállítást helyeselték. Nézzen csak a szobor az ürgés kocsmára, úgy sem boldog a magyar, régmúlt idők letűnt dicsőségéről hadd álmodjon a búsuló kuruc egy csárda romjain. Nem úgy a modern fiatalság. Nagy határozottsággal megállapították a Kossuth-utca tengelyét, — kimondották, hogy a szobor a tengelyben fekszik s egy borongó őszi napon arra ébredünk, hogy a kuruc neki fordult a városnak. Még busul ugyan, de ha városunk dolgait közelebbről megismeri, — száz libertást egy ellen, — hogy kacajra fakad. A szobor megfordult, de az alapzata nem, s igy a felirat, mely a szembenéző oldalán volt, baloldalra került. Próbálták levenni, hogy majd megint az elejére teszik, de nem lehetett. Úgy oda volt az téve, hogy szélnek, viharnak Századokon át ellentálljon, s igy nem csoda, ha háromnapi nagy erőlködésnek is csak az lett az eredménye, hogy a föliratos tábla nem mozdult. „Egyszerű dolog ez öcséim,“ vélte az egyik bizottsági tag, „utána kell fordítani a talapzatot is.“ „Tiszta sor!“ mondja ki a bizottság az egyhangú határozatot s utána fordítják. „Na! végre rendbe’ van! akarják mondani, de amint nézegetik, (hallatlan boszorkányság) a fölirás megint a baloldalon van. „így nem boldogulunk,“ véli az egyik oszlopos, „fordítsuk vissza, s ha már a baloldalon van a fölirás, tegyünk egyet a jobb oldalra is!“ „Mondtam én azt!“ dörmögi egyhangúlag a bizottság. Az elnök fölvetette a kérdést, tessék föliratot ajánlani. Erre aztán megindult az ajánlat-áradat. Voltak elmés epigrammák, amikért az ember udvari tanácsosságot kapna, vagy legalább is báróságot, voltak nemzeti fohászok, hogy csak úgy süvített körülöttünk a neugebaude szele, sólyomszárnyalásu, szabadságot hirdető költői hasonlatok, egysem felelt meg. Elővették az irodalmat. Bernáth tanár uj legújabb versétől visszamenőleg a kőnigsbergi töredékig végig lapozták a magyar költők kincses házát s nem találtak oly sorokra, mely találóan tudná kifejezni a szoborban testet öltött búsuló kuruc hangulatát. Föliratnak pedig kell lenni s minthogy eddig még nincs, hazafias kötelességévé teszi az elnök minden tagnak, hogy gondoljon ki valami olyant, ami mindent kifejezzen, a búsulást, a vigadást, bizó reménységet s különösen azt a hitet, hogy: „Lesz még egyszer ünnep a világon.“ Ez pedig nehéz dolog. Mennyivel könyebb lenne a baloldali fölirást vésetni jobb oldalra is; az arányosság is meg volna, a töprengésnek is vége szakadna. A torony mind a négy oldalán ugyanazt az időt mutatja, mért ne mutathatná a kuruc szobor két oldala is ugyan AZT az időt.
