Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-07-10 / 2. szám
2. KISKUNHALASI ÚJSÁG. dés beköltözik szivetekbe s többet fog érni a kevés, mint a még elérhetetlen sok, kevesebb lesz a szomorúság, több lesz a vigasság, a dal s többet fog érni a való, mint a — a tündér- álmák leggyönyörűbbje. Gy. Előfizetési felhívás! A „Kiskunhalasi Újság“-ra f. év julius hó 1-től előfizetést nyitunk. Előfizetési ára: helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 korona. Vidékre postai szétküldéssel egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. • Az előfizetési és hirdetési dijak Horvát Gyula könyvkereskedésében fizetendők. HÍREK. * Tasnády Székely Kálmán, kit a múlt hóban Örkény község jegyzőjévé választottak, e héten állását elfoglalta. * A kiskunhalasi közs. iskolaszék f. év julius hó 11-én hétfőn d. e. 10 órakor a városi közgyűlési teremben tartja rendes havi ülését. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés a gazdasági bank 110 koronás adományáról. 2. A városi iskolák évzáró vizsgáiról részben Írásbeli részben szóbeli jelentések tárgyalása. 3. Junius havi ülésről felvett jegyzőkönyv 36, 38, és 40. 42. sz. pontjaiban foglalt határozatok jóváhagyása és a 39. sz. határozatban foglalt utolsó indítvány megsemmisítése tárgyában leérkezett tanfelügyelőségi 929/904. sz. leirat tárgyalása. 4. Szalay Zsigmond igazgató 1903/4. tanévi jelentése. 5. 34'904, sz. határozattal a közs. iskola leltárának felvétele tárgyában kiküldött bizottság jelentése. * A kiskunhalasi Ipartestül el, minthogy a folyó évi julius 3-ára kitűzött rendkívüli közgyűlésére a I tagok kellő számban meg nem jelentek, azt folyó évi julius hó 10-én d. u. 2 órakor fogja megtartani. * A halasi csipke. Dékáni Árpád városunk ge- niális rajztanára újabb babérokat aratott, ezúttal az erdélyrészi női iparegyesület kolozsvári női ipariskola kiállításán. Erre vonatkozólag a következőket olvassuk a Kolozsváron megjelenő „Nemzeti Hirlap-“ban: „A kiállításnak van az idén egy szenzácziós látnivalója, a mi megérdemli, hogy a legnagyobb érdeklődést tanúsítsa iránta a közönség. Ez egy magyar specziáli- tás: a halasi csipke, Dékáni Árpád halasi rajztanár találmánya, vagy inkább eredeti alkotása. Az iparművészet itthon és a külföldön a legnagyobb figyelemben részesíti ezt a magyar dolgot, a mely ép oly remek. mint sajátosan eredeti. Az iskola igazgatósága felkérte Dékáni tanárt, hogy mutassa be Kolozsvárt is a halasi csipkét és a geniális feltaláló, szives volt egy szép kollekcziót személyesen rendezni be a kiállításon. Közte vannak azok a remek darabok is, a miket a bécsi iparművészeti múzeum rendelt meg Dékáni tanárnál. Varrott csipkék ezek skót-czérnából és selyemből, a vászon beszövés rendszere alapján készítve, de specziálitásuk, értékük leginkább a mintázás és eredeti stílben van, a minek a színes szövés meg- kapóan szép árnyalatai adnak különös becset. Finomságuk, hatásuk a legszebb spanyol csipkékkel vetek| szik. Igazi teremtő művészi munka van a Dékáni stilizálta mintákban, a melyek hamisi.atlan magyar Ízlésnek a művei és csodálatos bőségben teremnek nála. Egyszerű parasztleányok dolgozzák a csipkéket Dékáni tanár felügyelete alatt és munkájuk finomsága, szinhatásai meglepik a szemlélőt. Sokkal érdekesebb és jelentősebb dolgok ezek, mintsem oly rövid ismertetésben lehetne velők végezni, azért ezúttal csak a közönség figyelmét akarjuk fölhívni e munkákra. A dologra még visszatérünk.“ * Fölmondás. Egyik halasi gazdaember fifikus felmondási eljárását áruljuk el, talán mások is megkedvelik. Gazduram odaszól a kocsisának: — Te Matyi — ösinersz egy jó kocsist? — Tóth István is olyan.- A fehér cselédet szereti-e? A „Kiskunhalasi lljsáj" eredeti tarfája. A porszem. Irta : Pax. Arról a görnyedt, rosszlábu fiúról van szó, aki tegnap föbedurrantotta magát. Ott találták meg halottra- válva a nagy erdő sűrűjében. Ahogy feküdt ingó-lengő fűszálak között, néhány virágot markolt a kezében. Bizonyára gyötrelmes kínok közt tépte le szegény az erdő vad virágait. Aki életében soha boldog nem volt s virággal nem ékeskedett, akinek nem tesz sírjára virágot senki: maga tépett egy-két szálat. Most ott fekszik a temető halottas házában. Fejénél két szál gyertya lobog, miket valamelyik hajdú tett oda. Az arcán meg látható egy-két vérfolt. Á feketesárga arc oly benyomást tesz a szemlélőre, mintha nem élő ember maradványa, hanem valami rosszul sikerült gypsz- minta volna. Néhány kiváncsi gyerek, meg egy-két dörmögő vénasszony állja körül a koporsót. S ha tán kiváncsi volna valaki a szegény életére: de szívesen abbahagynák asszonyék leikeim az ájtatos imát. Száraz ajkaikkal hadarva, zördelve tudnának rémesebbnél- rémesebb dolgokat nyilvánítani. Ilyesmit: hogy lopott, csalt. Hogy szerelmes volt. Hogy kártyázott. Hogy lump volt. Hogy úszott az adósságban. Isten tudja mit még! S közbe-közbe csak odavetnék a boldogult felé: Isten nyugosztalja! Isten nyugosztalja! — a szegény halottról emlékezve, szólnak igy ma másutt is, nemcsak a temető- ! kertben. A város majd minden házában. Hisz mindenki ismerte őt a szegény görhes alakot, akinek nem tetszett az élet. Aki ha végigdöcögött izomtalan lábaival a város utcáin százszor is megállt pihenni. Aztán elkerülte az embereket. Ha pedig elment mellettök, alázatosan félénken tekintett fel rájok. Ki ne ismerte volna őt, a kopott, a rongyos, gyáva kis alakot, akinek a szemeiben tűz soha nem égett, aki szépen, csendesen úgy tengődött az életben, mint az elhagyatott kis bogár az árkok oldalán. Ösmerte mindenki. Még az ifjak meg a lányok is. Pedig a fiatalság meg nem látja a toprongyos vézna alakot. Ifjurak, akik mindig magasan hordják az orrukat be sokszor megbotlottak szegényben. Ej, be szerették volna odébb rúgni. Be sokszor mondtak szemébe goromba szókat. És a rózsás arcú kis leányok hányszor megmosolyogták. De volt is miért. A szegény jobb időkből megszokott valamit. A keztyüt. És hordta is. Mindig divat szerint. Hamuszinüt, galambszürkét, feketét, világosbarnát, ahogy jött. No hát az ilyesmi kész nevetség. Ilyet még a kényeskedő édes kis lányoknak is meg kell látniok. Ám, most a sok ingerkedő ifjur, a sok fitymáló szép leány, öregasszonyok és öregurak, akiknek oly
