Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1904-08-14 / 7. szám

3. KISKUNHALASI ÚJSÁG. fikiállitáson baromfitenyésztőink minél impozánsabban. vegyenek részt. Törekvésünk nem is maradt eredmény nélkül, mert a kiállításon Kiskunhalas város úgy a kiállított szárnyasok számát, mint a jutalomdijakat tekintve első j helyre került. Nem volt kiállítónk, ki dijat nem ho­zott volna. A vármegyei gazdasági egyesület a múlt év fo­lyamán itt állatdijazást rendezed. Szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy e téren évről-évre nemhogy fej­lődés mutatkoznék, sőt ellenkezőleg állattenyésztésünk színvonala évről-évre alacsonyabb. Ennek oka abban rejlik, lutgy gazdaközönségünk a legelők túlnyomó ré­szét feltöri és e mellett rossz minőségű tenyészálla­tokat tart. Szükséges volna, hogy a bajon segítve legyen, tenyészkerületek megállapítása és első minőségű te­nyészállatok beszerzése. A szépen fellendült disznókereskedés és hizlalás nagy érdeke kívánja, hogy a város területe több ál- laiegészségi körre osztassék fel, folytonos sürgetés és közbenjárás után be is járta a magyar és osztrák földmivelésügyi miniszterek, úgy a vármegye és váro­sunk képviseletében egy bizottság a város határát és arra a megállapításra jutott, hogy a város területe állategészségi szempontból 5 körre volna felosztandó. Mozgalom indult meg abban az irányban, hogy Harka-Kötöny puszták állategészségi szempontból vá­rosunk területéhez csatoltassanak. A kérelem elintézés végett a földmivelésügyi minisztérium elé van fel.er­jesztve. Harka-KöSöny puszták városunkhoz való csato­lása végett különben tárgyalások folynak. Ennek a határterületünkbe beékeli pusztáknak ide csatolása teljesen indokolt, ha tömeges feltételek nem fognak hiányozni, az idecsatolás meg fog történni. A közigazgatási hivatalok rendes évi vizsgálata végett 1903. október 22-én kiszálltak városunkban a vármegyei főispán úrral együtt a vizsgáló bizottság tagjai. Itt voltak: Beniczky Ferencz főispán, Beniczky Lajos alispán, Dalmady Győző árvaszéki elnök, Bái- czy László pénzügyigazgató, Dr. Kampis János anyak. felügyelő, Szeressy Aladár megyei főszámvevő és Agarosztó Tivadar főispáni titkár. — Az ügykezelést minden hivatalban rendben találták. A Tóth-féle ház megvizsgálása után jelentette az e czélból kiküldött bizottság, hogy az annyira rozoga állapotban van, hogy az épület lebontandó és helyébe új épület emelendő. Erre hozta a tekintetes képvise­lőtestület a határozatot, hogy a kir. jbiróság és kir. adóhivatal befogadására alkalmas épület tervezendő! és e mellett a régi vendégszobák helyett négy uj ven­dégszoba rendezendő be. A város közvilágítása tekintetében nevezetes for­dulat állott be 190«. deczember 8-án, midőn először gyultak ki a villamos lámpák, hogy a város közönségének a modern fejlődés iránti fogékonyságát hirdessék. Ezek voltak főbb vonásai a nevezetesebb ese­ményeknek, melyek városunk életében a muH évben történtek. Az önkéntes tűzoltó egyletről. A Dékáni Árpád által fölvetett eszméhez én is hozzá szólok pár sorban, bár mesterségem nem a toll forgatása. Pégóta érzett hiány nálunk a szervezett tűzol­tóság, de sajnos nem volt senki, a ki e hiányon se­gített volna. Azon rettegést, félelmet, amit gyakran a magunk fajta iparosok, mint ács, asztalos, könyvkötő, kötél­verő stb. hol a gyúlékony, könnyen égő anyagok ha­lomszámra hevernek, kiállunk, föl nem tudja fogni senki. I De el sem képzelhető azon kár, a mit a tűz nagyobb vi­harban nálunk okozhat, a mit eselleg rendes tűzoltók igen csekély erővel elolthatnak, mert náluk rendszer és fegyelem van, a mi műkedvelő tűzoltónál teljesen hiányzik. Gondolatom szerint a tűzoltóságot társadalmi utón kell szervezni, mert városi fizetéses tűzoltóság a város mostani anyagi körülményei szerint nem. szer­vezhető. fontos ok miatt elhatározták, hogy lakodalmat ülnek. De hát hol a menyasszony, mikor a háznál nincs j eladó lány? Fölugrik erre a gazdaember hórihorgas! süldő legény fia es elkiál.ja magát: „hát én mi va­gyok?“ És ezzel az ostoba kijelentéssel a muri el volt döntve. Kerestek vőlegényt és azonnal akadt is egy molett picike menyecske személyében. Akadt pap, biró, anyakönyvvezető, násznagy, vőfély stb. és csap­tak oly bohó, éktelen murit, hogy azon hónapokig el nevettek. Pedig azon egészen komoly férfiak is részt vettek. Nálunk próbálná meg valaki ilyet tenni! Az élethez a humor feltétlenül szükséges, fel­élénkíti az agyat, lelket amik igy sokkal alkalmasab­bak cselekvésre. Ma egy meghívót kaptam, az iparos ifjúságét. Első oldala komoly, rendes, de másik oldala, a me­lyen a műsor van, oly számokkal áll elő, a melyek itt nálunk teljesen szokatlanok. Utána jártam a do­lognak és megtudtam, hogy ehhez hasonló estélyt az egylet már a múlt évben is rendezett. Sajnos körül­ményeim nem engedték, nem lehettem ott, de annál kiváncsiabban nézek ez elé, a mely a közönségnek oly gazdag programmot nyújt. Minő merész dolog nálunk lóversenyt rendezni?! Akármilyen komoly akar lenni, már maga a gondolat is komikus. Rádupláz a bikaviacallal. A budapesti fiaskó után nagy sikere kell, hogy legyen, mert a mint hal­losam teljesen a budapesti mintájára, de groteskkül oldják meg a feladatot és annyira részletesen, hogy még a délceg torreádorok köpenyeiket is földobálják a páholyokban (?) ülő bájos hölgyeknek. A közön­ség pedig, hogy az illúzió teljes legyen, igen jól teszi, ha a viadorok számára kellő mennyiségű szivarról, cukorról és virágról gondoskodik. Az egész produkciónak a vége a tarka színpad. Itt hallhat, láthat mindenki komoly, vig és bohózatos dolgokat. Bájos szép a Heltai-Tanay-féle „Vén kocsis dala", mely Budapesten egy szezonban végig kihúzta. Lesz ezenkívül szerpentin tánc, monolog, hókusz-pó- kusz stb. Gyermekeinknek különösen ajánlom ez estély műsorának végig nézését, de megnézheti mindenki, a ki szabadban minden komolyabb utóhatás nélkül egy estét kedélyesen elakar tölteni, hátha a humor raga­dós voltánál fogva újabb hasonló estélyt inspirál, mely még jobban felélénkíti peshedt nyári életünket. n g,

Next

/
Oldalképek
Tartalom