Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-08-07 / 6. szám
I. évfolyam. Kiskunhalas, 1904. augusztus 7. 6. szám. KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP. ----- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ----S zerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. Felelősszerkesztö és lapkiad ótulajd onos: H o r v át G y u I a. Előfizetési dijak: Helyben egész évre 4 kor. félévre 2 kor. negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre 0 kor . léiévre 3 kor., negyedévre 1 kor 50 illér. Egyes szám ára 6 fillér. A tűz. Valjuk be őszintén azt, hogy a milyen szerencsések, épen sőt talán nagyobb mértékben könyelmüek is vagyunk. Áldozunk ezreket, sőt százezreket szórunk fényűzésre. Ábrándozunk palotákról, pazarbe- rendezésü vendéglőről, színházról, piactérről, annak kikövezéséről és én nem tudom még miről, akkor a midőn nem gondoskodunk saját vagyonunk, sőt életünk biztosításáról. Kérdezem e város okosan és bölcsen gondolkodó polgáraitól: nem igy van-e ez? Nem ejt-e mindenkit gondolkozásba a hírlapok, sajnos állandó rovata, a melyekben egyébről sincs szó, mint ezt és ezt a várost, községet miként nyaldosta végig és tette semmivé a romboló elem: a tűz?! E fölött a kérdés fölött is bágyadtan siklik tovább lethargikus közönyünk, addig a mig egyszer északtól délig, szőlőktől a vasutig hamuvá nem válik a büszke, önhitt város. Akkor jajgathatunk, tördelhetjük kezeinket, vádolhatjuk önmagunkat, pedig nem érdemelnénk egyebet, mint huszonötöt, vagy ötvenet, százat, ezret könyelmüségünkért, ami előbb utóbb okozója lészen szép városunk pusztulásának. Az Úr nagy kegyelme áraszt el bennünket, hogy ezen különösen Ínséges, száraz esztendőben még nem mérte ránk csapását. A nádfödelek tömkelegében Isten attól továbbra is őrizzen meg. De helyes-e Isten kegyelmével vissza élni és helyes-e emberileg meg nem tenni mindent, a mi a tűz pusztításait meggátolja?! Bizonyára nem csak nem helyes, hanem óriási mulasztás, sőt ennél is több: bűn. A ki figyelemmel kiséri évek óta a városunkban előforduló tűz-eseteket, észre vehette, hogy azok mindnyája rendkívül szerencsés körülmények között szélcsendben jött létre. Azt is jól tudja mindenki, hogy különösen a régebbi időben polgártársaink körében az oltási kedv, ezen emberbaráti kötelesség meg volt és —| bár csökkenőben —- meg is van. Meggyőződhetett arról is mindenki, aki tűzesetnél jelen volt, hogy mily rendetlenség, fejetlenség és különösen rendszertelenség uralkodik ott és mindig nagyobbodik az oltást csak nehezítő, hátráltató gyakran rakoncátlankodók, nézők, bámulok tömege. Az oltási műveletekben nemcsak hogy előre nem haladunk, hanem vissza maradunk. Mi fog most történni nagyobb tűz esetnél ? Különösen ha szélben, viharban ugrik elő valamely ház tetején a szörnyű vörös kakas? Rendőrségünk az oltás vezetésére és a rend fentartására nem elegendő. Oltóink nem fegyelmezettek, rendszertelenek és különösen nem kötelezettek és mellé véve az akadályul szolgáló rendetlen tömeget, egy ház oltását valahogy csak elvégezzük, de a tűz lokalizálásához, egy helyre szorításához képesek nem vagyunk, pedig ez a lényeg, ez a fődolog, mert ha a tűz utat nyer, féktelenül tombol, pusztít, elsöpör mindent. Rendszeres tűzoltóság szakértelemmel meggátolja a tűz tova terjedését, eloltja a meglevőt s igy elejét veszi a sokkal nagyobb bajnak. Most nem tudjuk megfékezni a terjedő veszedelmet, végig ég városunk, kárral, bánattal, sőt ember áldozattal is. Kérve kérem városunk polgárságát, állítsa föl bármi utón módon és formában a tűzoltóság intézményét, biztosítsa lehetőleg vagyonát, életét, mert megtörténhet az, hogy az Ur kegyelme hanyagságunk miatt megszűnik, ránk méri csapását s akkor jajgathatunk, siránkozhatunk, tördelhetjük kezeinket, verhetjük mellünket, későn a könyelmüségünk okozta kár fölött. Kötelességemnek tartottam az elmondottakra fölhívni városunk figyelmét, különösen a köz, magán vagyon és ,a polgárság életének biztosítása végett, de más oldalról országunkban Kiskunhalas az egyetlen nagyobb város, melyben a tűzoltóság intézménye föl nincs állítva, a mely ázsiai állapot nemcsak törvényellenes, hanem rendkívüli szégyenletes. Dékáni ÁrpádLapunk mai száma 4 oldal.
