Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-23 / 12. szám

1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. inárezius 23. Kurgyis István és neje Nemes Juliánná megvették Szabó T. Mi­hály és neje Hegyi Erzsébet 606 n. öl nagyszigeti kaszállóját 200 koronáért. Kozma Pál megvette Szalai Ba­lázs és társai ingatlanát 40 koronáért. Gönczöl István és neje Szalai K. Mária megvették Gál Lajos 1558 u. öl szőlő és szántó földjét 1400 koronáért. Koroknai Sándor és neje Kaszap Zsuzsánna megvették Szabó István és neje Csonka B. Teréz 255 n. öl alsószállási szántó földjét 240 koro­náért. Szabó István és neje Csonka B. Teréz megvették Bánóczki Károly és neje Veres T. Judit 260 n. öl alsószállási szántó földjét 220 koro­náért. Koroknai Sándor és neje Kaszap Zsuzsánna megvették Jakus Benő 255 n. öl alsószállási szántó földjét 260 koronáért. Csontos Süli János és neje Or­bán 1). Juliánná megvették ifj. Or­bán i). Sándor 12 hold 384 u. öl felsőkisteleki legelőjét 500 koro­náért. Kürti István és neje Kancsár Anna megvették Dohonyi Ferencz és neje Sztarity Verona 31 hold 632 n. öl debeáki tanyás birtokát 4800 koronáért. Fekete Mihály és neje Bagyinszki Mária megvették László Péter és neje Füle Mária 400 n. öl alsószál­lási szántó földjét 470 koronáért. Kiss Illés Imre és neje Daczi Juliánná megvették Jakab Gergely 48 n. öl nádasát, 104 n. öl vetemé­nyesét és 1 hold 24 n. öl szőllőjét 600 koronáért. Csapi Imre és neje Hodoniczki Mária megvették Kovács Lajos mint kiskorú Kovács Eleonóra és Krisz­tina gyámja 2 hold rekettyéi lege­lőjét 540 koronáért. Marczel József megvette Kovács Lajos miut kiskorú Kovács Eleonóra és Krisztina gyámja 2 hold reket­tyéi legelőjét 550 koronáért. Nagy Biró Sándor megvette Nagy Biró Benő 250 n. öl szőlőjét á0 koronáért. Nagy Biró Sándor megvette Nagy Biró Imre és Benő nádas illetőségét 20 koronáért. Szalai Imre megvette Bóna Ba­lázs és neje Ternyák Mária 843 n. ö. szőlő és szántó földjét 400 koronáért. Csonka F. Imre megvette Né­meth Sándor és neje Osesznok Ju­dith 1 hold 122 n. öl felsőszállási szántóföldjét 200 koronáért. Ternyák T. Sándor és neje Szabó Mária megvették Rokolya Pál és neje Szabó Mária 240 n. öl felsőszállási ingatlanát lakházzal 400 koronáért. Péter Dénes. Jeles és jelentős férfiaink amúgy is ritkás sora ismét megfogyott egy kiváló alakkal. Péter Dénes halt meg e hó 16-án éjjel 67 éves korá­ban. Egyik erős sarja dőlt ki benne ismét annak a régi nemes Péter családnak, mely annyi oszlopos em­bert adott valamikor városnak és egyháznak és a mely (sok más régi családhoz hasonlóan) közel van ahhoz, hogy neve csak az emléke­zetben éljen. Péter Dénes egyike volt nem­csak a város, de a vármegye legmű­veltebb földbirtokosainak. Típusa az igazi magyar urnák külső meg­jelenésben és lélekben egyaránt, a ki a magyar anyaföldön való gaz­dálkodás rajongó szeretete mellett a históriai és irodalmi tudás magas szinvonaláról nézte a világ folyását, és alapos képzettséggel vett részt a város és az egyház ügyeinek inté­zésében is, a mikor kellett. Mélyen érző szivéből és magas szempontról figyelő leikéből fakadt meleg humora, mely társalgásából és irodalmi munkálkodásából egy­aránt kicsillogott. Fiatal korától kezdve kedvvel Írogatott lapokba és folyóiratokba; állandó munkatársa volt a „Borsszem Jankó“ ez. ólcz- lapnak, melyben a Tolyáss Dániel tudákos kasznár kitűnő alakja az ő jeles tollának köszöni léteiét; össze­gyűjtött humoros elbeszélései a Jó Kedvemből czimü kötetben jelen­tek meg, melyről az egész sajtó igen elismerőleg szóllott annak idején. Mezőgazdasági szakismeretei ki­válóan alkalmassá tették a gazda­sági tudósítói állásra, melyet a föld- mivelósiigyi miniszter által történt kineveztetóse alapján mintegy 25 óv óta viselt. Az 1878-ik évtől 1900-ig 22 éven keresztül volt a halasi ref. eklézsiának főkurátora, s mint ilyen Szilády Áron lelkész mellett az egy­háztanácsnak világi elnöke. Ebben az állásában, melyet előtte a Péter családnak nem egy jeles tagja töl­tötte be, — mindenkor az egyház­nak és különösen az egyház által fentartott főiskolának előbbre vitele, fölvirágoztatása volt az ő eszményi czólja. törekvése. — Szilády Áron neve mellett az övé is válhatatlanul össze van kapcsolva a halasi ref. egyház és főiskola sorsával, törté­netével. Hogy hivatalát eszményi lelkesedéssel, tiszta lélekkel és tiszta kézzel viselte, azt tudta mindenki, a ki ismerte; és ezért méltán ke­seríthette őt az utóbbi években ért zaklatás, amelyet az egyházi pénz­kezelésben fenforgott állítólagos rendellenességek miatt hivatalos felelősségénél fogva neki is el kel­lett szenvednie. Ez a kedólybeli bántalom min­denesetre hozzájárulhatott egészsége meggyöngitéséhez is. Halálának közvetlen oka erős meghűlés volt. melyből mellhártyalob fejlődött. Pénteken délután volt a teme­tése, melyen a város lakossága fel­tűnő nagy számban jelent meg rész­vétét tanúsítani. A gymnasium ta­nulói a tanári kar vezetése alatt vonultak ki, s megjelent az egyház­tanács is testületileg. — A halottas háznál Pataki Dezső tanár mondott rövid, de költői szépségű imát. A temetőben pedig Szilády Áron a fájdalomtól el-elfuló hangon mon­dott megható gyászbeszédet a jeles halott fölött, a kihez őt hatvan évi benső barátság kötelékei fűzték. A hallgatóság együtt érzett a szó­nokkal s igazat adott ama szavainak: „A ki ismerte, szerette: a ki nem szerette, nem is ismerte.“ * A család a következő gyászje­lentést adta ki: Alulírottak úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében, mély

Next

/
Oldalképek
Tartalom