Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-17 / 7. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. február 17. nak János nevű fia. Kolompár Juliannának Antal nevű fia, Kis János és Mészáros Erzsébetnek Sándor nevű fiuk. Lehőcz Antal és 'Kránicz Erzsébetnek Mária nevű leányuk. Sörös Imre és Gera Reginának József nevű fiuk. Patai János és Csapó Máriának Julianna nevű leátfyuk. Meghaltak: László Pálné Gyenizse Mária 54 éves korban. Kátai Ferencz 1 hónapos, Bazsa József 4 hónapos, Snau- tigel János 4 órás, Harkai Péter 64 éves, Szőke Zs. Mária 16 éves, Ker- nya Mária 22 napos, Simon Hajdú Illósné Vecsernyés Erzsébet 45 éves, Tegzes Eszter 1 hónapos, Kis Mária 28 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Vincze Imre Miskolczi Zzuzsan- nával. Gyenizse Sándor Gáspár Juliannával. Csatári Sándor Nagy B. JuliannáraLtöziirj László özv. Rébék Imréné Gál Juliannával. Egybekeltek : Kovács István Meskó Etelkával. Faddi Kálmán Vörös T. Erzsébettel. Jagemann Károly Ferdinand kun- szentmiklósi lakos Bucsi Gizellával. Juhász Márton Hatházi Zsuzsannával. Juhász András Keller Illonával. Bnda Antal Nagy A. Juliannával. Csarnok. Kilencz ezer agglegény. Bizonyára mindenki olvasta a fővárosi lapokban, hogy a központi statisztikai hivatalnak legújabb kimutatása szerint a múlt esztendőben 9000-el kevesebb házasságkötés történt az országban, mint a megelőző 1902. évben, pedig már az 1902-iki esztendő is, nagy hanyatlást mutatott ebben a tekintetben az előbbi évekhez képest. Tehát az elmúlt esztendőben összesen kilencz ezer legény maradt meg továbbra is agglegénynek és ugyanannyi virágzó hajadon jött át erre az esztendőre, mint még mindig eladó lány! Pedig ebbe a horribilis nagy summába nincsenek bele számítva azok az agglegények, a kikben teljes mértékben megvolt a jóakarat és igyekezet s a kik nem a magok hibájából maradtak legények, — hanem talán a leányok, vagy mamák makacskodása következtében. Persze, igaz a régi közmondás: legény tervez, — mama végez. ___________________ A z a rideg tény, hogy a múlt esztendőben kilencz ezer párral kevesebb lépett boldog házasságra, egyfelől nagyon elszomorító jelenség hazánknak népesedési mozgalmában, másfelől pedig egészen érthetetlen és rejtélyes dolog marad mindenki előtt. Mert hiszen a telekkönyvi hatóságok a napnál világosabban kimutatták azt az örvendetesnek Ígérkező érdeklődést, hogy a helyi érdekű telekkönyveket a múlt esztendőben 18,000-el többen nézték meg a 28—40 év között levő urak, mint az 1902. évben. S ennek daczára ime hogyan állunk most az Úr színe előtt! A nagy érdeklődésnek ilyenforma következményét nem érthetjük meg másképpen, csak úgy, hogy bizonyára nagy hibáknak kell lenni a mai telekkönyvvezetésben, a mely immár nem felel meg többé a modern kor igényeinek. Legalább ezt tapasztalta és ezt bizonyítja 9000 ember Magyarországon. Mint a legilletékesebb forrásból tudjuk, — ugyanis a piaczon mindenki beszéli, — a kormányt nagyon megdöbbentette az agglegényeknek évről-évre rohamosan szaporodó száma. E miatt aztán, hogy nyomást gyakoroljon a népesedésben beállott pangás megszüntetésére, azt tervezi, hogy behozza az agglegény-adót, még pedig olyanformán, hogy minden, 80 évet betöltött nőtlen emberre állami adójának 139 százalékát veti ki. Ebben a kivetésben az az örvendetes dolog ránk nézve, hogy ezentúl máshol is lesz tehát 139 per- czentes adó. ügy halljuk, hogy az országnak már több városában mozgalmat indítottak a fiatal urak abból a ezólból, hogy megelőzzék és igy fölöslegessé tegyék az agglegény-adó behozatalát. Ugyanis eddig az egész országban az volt a szokás, hogy a tánczmulat- ságok alkalmával kibocsátott meghívókon arendezők névsorában 30, 40, 50 férfi neve volt felírva. Ámde ennek a szokásnak semmi haszna sem volt; mert hiszen az u. n. rendező urak közül csak alig egynéhány „rendezett“, a többi pedig inkább rendetlenkedett; aztán meg az ilyen beosztás mellett úgyszólván eredménytelenül mult el a farsang. Most tehát — ezen a tapasztalaton okulva, meg az agglegény-adótól is megijedve — több városban elhatározta a fiatalság, hogy ezután a kibocsátandó meghívókon az egyik oldalon lesz arendezők névsora (de legföllebb négy-öt férfi, a kik munkaképtelenek), a másik oldalon pedig aranyos betűkkel a kérő knek díszes és tiszteletremeltó névsora következik. Ha ez, a kezdőktől elhintett mag nem esik terméketlen sziklára, hanem a fiatalságnak érzelmektől túláradó szivébe, akkor ilyen uton-módon jövőre a tánez- mulatságok is sokkal népesebbek lesznek, a lányok is, mamák is jobban mulatnak, kilencz ezer ember pedig megszabadul az úgyis gyűlöletes adótól, — de ezzel szemben hozzájut egy kedves kis feleséghez, a kinek oldalán megtanulja, a mit addig nem tudott, hogy milyen sivár, rideg és megvetendő az agg- legényi élet. KisBohó. Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Hirdetés. Meghívó. A halasi MÉSZHOMOKKŐ-TÉGLAGYÁR részvénytársaság 1904. márczius hó 6-án ti. e. II órakor a városi közgyűlési teremben évi rendes közgyűlést tart melyre a t. részvényeseket tisztelettel meghívja az i^azjgatósá^. Tárgysorozat: 1. Az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentése. Számadás és mérleg előterjesztése. Felmentvóny tárgyalása. — 2. Egy igazgatósági tag kinevezése 2 évre. (Alapszabályok 28. §.) és öt’felügyelő-bizottsági tag választása 3 évre. (Alapszabályok 35. §.) — 3. Alapszabályok 26., 30., 34., 41. §§-ainak módosítása. (Alapszabályok 21. §. 2-ik bekezdés.) Jegyzet: A közgyűlésen csak olyan részvényes vehet részt, aki részvényeit a közgyűlést megelőző-' leg legalább 3 nappal a társaság pénztáránál leteszi. — A közgyűlésen a részvényest minden részvény után egy szavazat illeti. Húsz szavazatnál többet egy részvényes még meghatalmazás utján sem gyakorolhat. Halas, 1904. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában
