Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-30 / 48. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. november 30. Emlékezzünk! Az emberiség történelme igazolja, hogy a forradalmi jellegű sza- badságharczok is jogosult eszközei az elnyomott népek küzdelmének, -- azok a szabadságharczok, melyek nem a jogok megsemmisitéseórt, hanem azoknak az összeségre való kiterjesztéséért folytak és folynak. Ki merné tagadni, hogy a hős és halhatatlan emlékű Rákóczi Ferencz népével, a vitéz kuruczokkal a magyar nemzet jogaiért vívta nemes és elszánt küzdelmét s azokért áldozta fel önmagát, családját és fejedelmi trónját ? ! Az ő hazafias küzdelmének részese volt az a 234 névtelen kurucz hős is, aki városunk mellett az 1703. október 3-iki halasi ütközetben vesztette el életét a „hazáért és szabadságért.“ Hálás emlékezettel rovta le kegyeletét Kiskunhalas város hazafias közönsége a névtelen hősök emlékére emelt, mai napon leleplezett szoborral, és pedig nem csak az itt elesettek, de bajtársaik és a Rákóczi kor küzdelmének tárgyát képező eszmék iránt is. Kell tehát, hogy állandóan hevítse városunk minden polgárának keblét az a fenséges és magasztos gondolat, melyért a kuruczok ezrei szenvedtek vórtanuságot, s kell hogy az ő megszentelt emlékezetük legyen hazafiságunk kiapadhatatlan forrása! A magyarok Istene segítsen bennünket, hogy mi is — a mostani nemzedék — képesek legyünk hazánk szent ügyét századokra kiható eredmónynyel szolgálni, a mig lehet a békés munkával, ha pedig a sors úgy akarja, életünk árán is. Kiskunhalas, 1904. nov. 27-én. Dr. Babó Mihály. A Kurucz-szobor leleplezése. Vasárnap, e hó 27-ón megtörtént végre a kurucz-emlék leleplezése. Hogy miért épen most tólviz idején, az nem látszott eléggé indokoltnak. Megvalljuk, a sokáig való készülődés után nagyobbszabásunak, szebbnek képzeltük az ünnepélyt. Az alkalom kínálva kínálkozott, hogy városunk az ország figyelmét maga felé fordítsa; az alkalom elszaladt. Fogjuk rá az anyagi eszközök hiányosságára, hogy az ünnep szigorúan helyi érdekűvé zsugorodott. De hogy még ezt a szűk lokális keretet szem töltötte be az ünneplés úgy, a mint várni lehetett, arról már a rendezés tehet, mely gyenge volt ahhoz, hogy városunk nehezen • mozduló társadalmát erre az egy alkalomra igazán ünneplő közönséggé tömörítse. Az ünnepély a rcf. templomban kezdődött, hol Szilády Áron lelkész tartott az ő ismert ékesszólásától kitellő remek alkalmi prédikációt. Az isteni tisztelet után 11 órakor folyt le a tulajdonképeni leleplezés. Az idő nem volt valami kellemes ; az éjjel esett hó olvadása, lucskos hidege kellemetlenné tette a szabadban való álldogálást; de azért 10 óra után mégis népesedni kezdett az ünnepély színhelye, mely fiezkókra erősített lobogókkal volt díszítve. A szobor félig leboritva állt; talapzatán egy remek koszorú, melyet kora reggel egész csendben helyezett oda Dr. B^bó Mihály orsz. képviselő, a ki egyébként (beavatottak előtt tudvalevő és köny- nyen érthető okokból) az ünnepélyen való szerepléstől távol maradt. A koszorú szalagján ez volt a felirat: „A hős kuruczok emlékének — Dr. Babó Mihály képviselő.“ A közönség gyülekezésében nem volt semmi imponáló ünnepiesség. Testületek díszes felvonulását, zászlók alatt való sorakozását, egyletek, körök testületi megjelenését — mint a hogy az ilyen alkalmaknál dukálna — nem láttuk. A városi képviselőtestület tagjai, a mint halljuk még csak értesítve sem lettek az ünnepélyről. — Az egyetlen zászló ott a 48-as öreg honvédeké volt, melyet nehány agg harezos vett körül, — és az egyetlen felvonulás volt a gymnasiumi ifjúságé, melynek énekkara igazán elismerésre méltó, derekas részt vett az ünnep egész lefolyásában. Szemnek tetsző látványt nyújtottak Zseny József és Zseny István pompás disz - magyar öltönyeikben, a kik daliás megjelenésükkel példát mutattak arra. hogy miképen lehetett volna csinálni. A leleplezés műsorát az énekkar kezdte a Szózattal, melynek hangjai után Dr. Nagy Mór polgár- mester, az egész ünnepély főrendezője, lépett az emelvényre és egy lendülettel, hévvel előadott beszédben üdvözölte (nem csekély szónoki nagyítással) „az ország különböző részeiből“ összegyűlt közönséget, — elmondta a hazafias szép emlék létrejövetelónek történetét, s végül jelt adott a leleplezésre. A szobrot boritó lepel azonban nem engedelmeskedett könnyen és igazán szánalmasan komikus jelenet volt az a hosszú perczekig tartó vesződsóg, mellyel a lepel eltávolítása járt, a mi végre is egy zászlórúd segélyével sikerült. Ezután Fülöp Sándor tanár szavalta el saját szerzeményű alkalmi költeményét. Majd a gymnasiumi kántus énekelte el megható szépen Rákóczy kesergőjét, s ezt követte Bátory Gábor tanár nagy hatással előadott szép ünnepi beszéde, melyet alább egész terjedelmében közlünk. A beázédet követő éljenzés után Dr. Nagy Mór rövid beszéd kíséretében koszorút helyezett a szoborra a város nevében; utána ugyanazt cselekedte a gymnasiumi ifjúság nevében Sass István VIII-ik oszt. tanuló, az Önképzőkör alelnöke. Végül az énekkar fejezte be a szobor előtti ünnepélyt a Rákóczy indulóval. Délben mintegy 70—80 terítékű társasebéd volt a nagyvendéglőben, melyen a szomszéd városokból jött pár vendég is részt vett. Az első félköszöntőt Dr. Nagy Mór mondotta a királyra, majd Dr. Hermán Ferencz köszöntötte fel szép dikci- óval a vidéki vendégeket. Felköszöntőket mondtak még id. Gál Lajos, Tóth János, Bátory Gábor, Fülöp Sándor, Zseny József, Szabados Dezső stb., de ezek szellemessége nem tudta eloszlatni a hangulat némi nyomottságát, a mit talán az okozott, hogy a résztvevők száma jóval a várakozáson alul maradt. ❖ Este az Úri Kaszinóban volt koncert a szobor körülparkirozása és kerítése javára. — Tliury József tanár tartott szellemes Felolvasást a kurucz költészetről. Majd Dr. Hermán Fereneznó úrnő szavalta Garay János Szabadság dalát az ő ismert művészetével zajos tapsokat aratva. Ezután a gymnasiumi ifjúság énekkara gyönyörködtette a közönséget pompásan előadott kurucz-dalokkal. Bátory Gábor beszéde a kuruez-szobor leleplezése alkalmával. T. közönség! E szobor, melynek ma leleplezési ünnepélyét üljük, rég letűnt időkre, egy már kétszáz évnek előtte lefolyt dicső korszakra vezeti vissza emlékezetünket. S e visszaemlékezés során fölemelő, magasztos képe tárul élőnkbe, ama
