Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-26 / 43. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. október 26. lati előnye, hogy e felfogás szerint is a vám- és kereskedelmi szerződések tárgyában az a hírhedt osztrák 14. §. alkalmazást nem nyerhet, és a t. kormány itt a tárgyalásba bele sem bocsátkozhatik mindaddig, mig odaát Ausztriában erre vonatkozólag a törvényt meg nem állapították. Gondolom, a t. miniszter- elnök ur erre vonatkozólag nyilatkozni fog, mert fel kell tennem, hogy elődjének felfogását, a kit melegen támogatott annak idején mint képviselő, most is magáévá teszi, mert a politikai következetesség azt Írja elő, hogy a mint akkor támogatta a jelzett felfogást, úgy mostani székéből is az ország érdekében ugyanazt az álláspontot köteles elfoglalni» (Igaz! a szólsőbal- oldalon) A törvényesség szempontjából, t. ház, mindenesetre kifogás alá esik a királyi döntés, mert a mint az 1867 : XII. t.-cz. megállapítja, a királynak csak akkor van joga a közösügyi költségek arányát megállapítani, ha a bizottsági tárgyalások eredményei előterjesztettek mindkét törvényhozásnak, a magyarnak és az osztráknak, és azok mindkét törvényhozásban letárgyaltattak, s ha a két törvényhozás nem tudott egymással megegyezni. (Igaz ! a szélsőbaloldalon) Ez szentesített törvény, a melynek megtartásáról és megtartatásáról gondoskodni a királynak és a kormánynak, valamint a törvényhozásnak kötelessége, (ügy van! a szélsőbaloldalon) így tehát kétségtelen, hogy törvénysértés elkövetésébe vitte bele a kormány a királyt akkor, a mikor az előfeltételek nélkül kérte tőle a döntést. (Igaz ! a szélsőbaloldalon) De anyagi tekintetben sem állja ki a bírálatot a királyi döntés, mert nem vonhatja kétségbe senki annak igazságát, hogy a mikor 1867-ben, első alkalommal, az arány megálla- pittatott, akkor a magyar quóta- bizottság kiszámította, hogy Magyarországra a közös költségekből csakis 25-5°/o eshetnék s csak czél- szerűségi tekintetekből ment bele a 30°/o-ba, és pedig abból a szerencsétlen feltevésből indulva ki, hogy a 10 esztendő alatt, a melyre az arány megállapítása szólott, Magyar- ország teherviselési képessége oda fog emelkedni, hogy a 30°/0-ot is megbirja. Kihagyták azonban a számításból azt a fontos körülményt, hogy ha igaz a feltevés, hogy Magyarország teherviselési képessége emelkedik, akkor bizonyosan az akkor is jobb helyzetben volt Ausztriáé isemelkedik^^ kai nagyobb mértékben, mint Magyarországé. (Igaz ! a szélsőbaloldalon) Es ha a rendelkezésre állott adatok alapján nem lehetett 25l/í0/0-nál többet kívánni Magyar- országtól, akkor semmiféle czél- szerűségi tekintet azt az osztó igazsággal össze nem egyeztetheti, hogy mindjárt kezdetben 5'7,,-al megká- rosittatott Magyarország közönsége. (Igaz ! IJgy van ! a szélsőbaloldalon) Ha végigmegyünk a quótabi- zottságok vonatkozó jelentésein, azokból is kiderül, hogy a magyar kvótabizottságok minedegyike hangsúlyozva emeli ki, hogy Magyar- ország teherviselési képességével és az idevonatkozólag számba veendő jövedelmi forrásokkal nincs arányban a megállapított százalék. (Igaz ! a szélsőbaloldalon) Mindenütt világosan ki van mutatva, a kvótabizottságok hivatalos jelentéseiben, jegyzőkönyveiben, hogy a quótában Magyarország jogellenesen többel terheltetik meg, mint a mennyi az országra a közösügyi költségekből eshetik. (Igaz ! a szélsőbaloldalon) Sőt méltóztassék visz- szaemlékezni boldog emlékezetű Horánszky Nándor volt képviselőtársunkra. Soha alaposabban, tárgyilago- sabban és hiteles adatokkal támogatva senki sem fejtette ki, még maga a quótabizottság sem azt, hogy Magyarország jogellenesen terheltetik meg a megállapított aránynyal, mint a hogy azt Horánszky tette. Szava annak idejében elhangzott a pusztában. De bekövetkezett, hogy Horánszky Nándor bejutott a miniszteri székbe és akkor joggal tételezhette fel az ellenzék, hogy azok az elvek, gondolatok, és igazságok, a melyeket hirdetett, vele együtt bevonulnak a kormány kebelébe és gyakorlati megvalósításukat a Horánszkyt, mint minisztert támogató többség igyekszik majd érvényesíteni. Sajnos, hogy az uralkodó többség legfeljebb csak beszól (Mozgás a szélsőbaloldalon, egy hang : Nem is beszól) és szavaz, de akkor, a mikor a nemzet evidens jogairól és anyagi terheinek könyitéséről van szó, akkor elnémul, mert nincs jogában kimondani az általa is érzett igazságokat. (Igaz! a szélsőbalol- dalon). Es t. ház, vájjon magasabb politikai szempontból véve a dolgot, helyes-e az, hogy a királyt állítjuk a nemzetet alkotó nép és az állam közzé, és hogy ily fontos anyagi kérdésben a király saját felelősé- gére határoz ? (Igaz ! a szélsőbaloldalon) Hiszen ez sem a királynak, sem a kormánynak, sem a törvényhozásnak, tehát senkinek sem állhat érdekében. Épen megfordítva, mert ha igaz az, a mit a t. miniszterelnök ur gyakorta hirdet, hogy minden jó a királytól származik Magyarországon, (Zaj balfelől) félő, hogy a tényekből vont jogszerű következtetéssel az a felfogás vergődik túlsúlyra, hogy esetleg minden rósz is onnan származik. Kívánatos, hogy ez a felfogás ne menjen át a köztudatba. De ha igaz. a mit a miniszterelnök ur mond, hogy minden jó onnan származik, akkor gondoskodni kell arról, hogy a mai szomorú anyagi viszonyok között kívánatos legfőbb jó, hogy a közönség adózásán és teherviselésén könnyitsünk, megvalósíttassák, s ha a kormánynak saját erejéből nem állt ezt módjában keresztülvinni, vigye keresztül a királyi akarattal. Az az eljárás, a mely a királyi döntés provokálásával követtetett, azt bizonyítja, hogy Magyarországnak azok a törvényei, a melyek a közösügyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák, tulajdonkép nem a magyar alkotmáuy védelmére állanak fenn, hanem csakis az alkotmányosság látszatának megvédése szempontjából, mert ezeknek a törvényeknek örve és védelme alatt nem a törvényhozás akarata, hanem a törvényhozás egyik faktorának akarata érvényesül rendszerint. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Ezt valódi alkotmányosságnak elismerni nem lehet. Ep ezért azt a jelentést, a melyet a miniszterelnök ur a királyi döntés tárgyában beterjesztett és azt az elhatározást, a melylyel a király eldöntötte az arányt, tudomásul venni nem lehet, mert önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy miután a törvényhozás maga sem nyilatkozott azon adatok mérlegelése tárgyában, a melyek alapján ez az arány kiszámíttatott, mily alapon lehetett abban a helyzetben a király, hogy oly arányt állapítson meg, a mely az osztó igazságnak, Magyarország teherviselési képességének megfelel ? Miután ezen adatok nem állhatták és bizonyára nem is álltak rendelkezésére, s nem a törvényhozás, hanem a kormány egyoldalú informá- cziójára történt a királyi döntés s az a törvénynyel és az anyagi igazsággal is ellenkezik, annak tudomásulvételét a ház által mellőztetni kérem. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon). Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1904. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
