Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-12 / 41. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. október 12. Az 1900-ik évi népszámlálás szerint már 9963 róm, kath. mellett csak 9054 volt a ref. lakos ; most pedig 10.963 s róm. kath. felekezetűek száma, inig a ref. vallásuakó 9240 lélek. Adófizetője a városnak 5217 egyén. Ezeknek kellett volna fizetni az 1903-ik évben : állami adóba 232460 koronát városi pótadóba 253506 „ orsz. betegápolási pótadóba 5557 „ fegyveradóba 1832 „ hadmentességi dijba 5606 „ iparkamarai illetékbe 370 „ katona beszállásolási pótadóba 2590 „ közigazgatási pótadóba 1510 „ megyei útadóba 32450 „ városi iskola adóba 6370 „ mezőőri adóba 10634 „ ebadóba 2964 „ bor- és husfogyasz- tási adóba ________26002 össz es közteher 581851 korona az egyházi adókon és közmunkán kívül. — Esik belőle a 21000 lakos köztil minden lólekre 27 kor. 70 íil. — Epen elég ! A világosság terjesztése iránt jelentős dolgok történtek 1903-ban. Egyrészt az elemi iskolák államosítását mondotta ki elvben a városi képviselőtestület; másrészt kigyu- ladtak a város utczáin a villamos lámpák. Hatalmas lépések a haladás terén. A polgármesteri jelentés egész terjedelmében közli a városnak a Halasi Villamossági Részvénytársasággal kötött szerződését, mely 60 évre szól. Ennek értelmében a Villamossági társulat joga s kötelessége a város közvilágítását ellátni évi 6000 korona átalány ellenében. Ha a vezeték hálózata az eredeti terven túl kiterjesztetik, természetesen emelkedik a dij. Nagyon érdekesek még a füzetnek a közgazdaságra és közegészségre vonatkozó közleményei, melyekből legközelebb ismertetni fogunk egyet-mást. Népesedési mozgalom. — október 5. október 11. — Születtek: Ronyecz Ferencz és Banári Etelkának (iker szülés) Kálmán és Balázs nevű fiuk. Novák Ferencz és Góczén Juliánnának Vilma nevű leányuk. Tóth Nagy József és Tnmó Erzsébetnek Éva nevű leányuk. Péter Antal és Török Zsófiának Zsófia nevű leányuk. Hegyes M. Mihály és Vörös T. Rozáliának Ida nevű leányuk. Földvári Sándor és Szűri Ilonának Sándor Károly nevű fiuk. Török Józseí és Magda Erzsébetnek Terézia nevű leányuk. Nagy Apáti Lajos és Fehér Fran- cziskának Balázs nevű fiuk. Kor- páesi András és Németh Máriának Szabina nevű leányuk. Ingusz Dániel és Freund Bertának Mártha nevű leányuk. Meghaltak: Bótás Bóniámin 3 éves korban. Patai László 3 hónapos, Ronyecz Kálmán 1 napos, Ronyecz Balázs 1 napos, Gusztos Rozália 15 napos, Szántai István 7 éves, özv. Fekete Istvánná Serfőző Zsuzsánna 76 éves, Figura Erzsébet 16 napos, Szűcs Sándor 52 éves, Matkó Pál 87 éves, Pap Birgés Mihály 21 napos, Czin- kóczi Mária 3 hónapos, Jaszanovics Jánosnó Spányik Jolán 29 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Balázs György temeróni lakos özv. Sója Józsefnó Szalai Máriával. Gyenizse Pál Kis Gy. Máriával. Rokolya Ferencz Gazdag Etelkával. Egybekeltek: Darabos József Kiskopárdi Jusztinával. Csarnok. A bor története. A bort minden valószínűség szerint már az ős-korban ismerték. Nóó esete is erről tanúskodik. A perzsáknak egyik ős. legendája szintén azt bizonyítja, hogy a szőlő nedvét már Krisztus előtt több ezer évvel kellemes italnak tartották, s habár élvezete nem is volt annyira elterjedve mint ma, orvosságnak mindenütt használták. A régi perzsa asszonyok és leányok igen nagy gondot fordítottak arczuk és kezük ápolására, valamennyien festették magukat; arczu- kat sárgára, hajukat pedig ébenfeketére. Természetes, hogy a bőr finomságát mindenféle illatos ke- nőcscsel és drága olajjal igyekeztek elérni, s ezek között a drága szerek között a must volt legelterjedtebb. Musttal mosakodtak, s hajukat is mustban áztatták. De csak is frissen csavart szőlő nedvét használták e czélra s éppen azért mindig gondoskodtak, hogy szőlő télen is legyen. Ennek persze a kereskedők látták hasznát. Soha senkinek sem jutott eszébe, mint a legenda mondja, hogy az édes mustot meg- izlelje s csak a bibliabeli Dávid király előtt ezerkótszáz esztendővel jött rá Dzsemil perzsa király, hogy a bor igen kellemes ital. Dzsemil király azon férfiak közé tartozott, a kik titokban szintén használtak illatos kenőcsöket és más szépítő szereket, s maga is mustban mosakodott. Egy alkalommal szolgáinak gondatlanságából a királynak elfogyott minden mustja, s mivel épen nagy ünnep volt, mindenáron mustban akart megmosdani. Egyik vitéz katonája bevallotta végre, hogy valaha ő is használta e folyadékot, s otthon van is neki még néhány üveggel, mikor a király felbontotta a palacz- kokat, azonnal meglepte a folyadék kellemes illata. Megizlelni nem merte, mert félt, hogy méreggé változott. Éppen ekkor a királynak egyik feleséget fejfájás gyötörte, s nagy elkeseredésében meg akarta magát mérgezni. Eszébe jutott, hogy van is a háznál valami méreg, s nagyot húzott az egyik boros üvegből. Nyugodtan várta a halált a szép asszony, de a helyett csakhamar igen-igen jó kedvű lett és a fejfájás is elmúlt. Még többet ivott a borból, s nemsokára mélyen elaludt. Mikor felébredt, nem fájt ugyan a feje, de azért megint kért a borból, s elbeszélte, hogy milyen jó orvosság ez, a mit méregnek tartottak. Nemsokára hozzálátott az egész udvari személyzet, s maga Dzsemil király is vígan hajtogatta az üveget. A legenda szerint a bor élvezete rövid idő alatt oly általános lett Perzsiában, hogy az utczákon szerte- szójjel részeg emberek hevertek, s a királynak rendeletet kellet kiadni, hogy bort csak annak szabad inni, a kinek — fáj a feje. Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1904. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában.
