Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-13 / 28. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. jülius 20. maciás tételeiből az előbbi évek tul- kiadási tételeit, akkor nagyon nagy összeggel lesz dolgunk, mert oly kiadásokat nem vett fel az előirányzatba, a melyek pedig előreláthatok. De a költsógvelós azért sem reális — a mit el fog ismerni a pénzügyminiszter ur — mert a fölveendő beruházási és egyéb kölcsönök kamatait kihagyta a költségvetési előirányzatból, holott magát a teljes összeget bevételbe hozta. Már pedig, ha annak a kamatait számba vesszük, akkor az összeg többre rug. mint a felesleg. Nem ón mondom, hanem Magyarországnak egyik volt pénzügyminisztere Ló- nyai Menyhért mondta, hogy baj, ha a folyton növekedő hiányt improduktív kölcsönök által kell fedezni, mert ezáltal lépünk azon veszedelmes lejtő szélére, melyen a megállás vajmi nehéz, s gyakran lehetetlen. Tehát Magyarország egyik pénzügyminisztere Ítélte el azt a rendszert, hogy belemenjünk a kölcsönökkel való manipuláczióba. Itt pedig ez a költségvetés azon sarkal. Tehát a tekintetben nem felel meg azon követelményeknek, a melyeknek czólja az, hogy az államháztartás egyensúlya meg ne zavartassák. (Egy hang jobbfelöl : Elég ! Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, nem azért, mert egy közbeszóló t. képviselőtársam beszédemet megelégelte. Hiszen én elismerem, hogy beszédem a túloldalnak nem lehetett kellemes, mert az igazsá ráolvasása nem kellemes, de nekünk kötelességünk a helyzet bírálata és ne mól- tóztassók azt gondolni, hogy nekünk lelki gyönyörűség hiába és eredmény nélkül beszélni. Mi csupán kötelességünket igyekszünk teljesíteni, mikor erre vállalkozunk. Egy figyelmeztetéssel akarom beszédemet befejezni. Miután a magyar államháztartás közel áll ahhoz, hogy deficzittel dolgozzék, mél- tóztassék külön súlyt helyezni a t. kormánynak arra, hogy 34 esztendő után valahára oldja meg a közös aktívák kérdését, mert a pénzügy- miniszter ur nagyon jól tudja, hogy mikor az összeírást gr. Lónyay megcsinálta, több mint 100 millió volt a kötvények czimén az aktiv követe- telós, és azzal szemben az osztrák hatóságok behajthatlannak 78 milliót jeleztek, a melyből azonban a magyar pénzügyminiszter bizottságilag kimutatta, hogy legfeljebb 10 millió lehet behajthatatlan; arról azonban 36 esztendő óta nem tudunk semmit, hogy a közös aktívákkal mi történt. Csak azt tudjuk, hogy egyes törvényekben a közösügyi tulkiadások fedezését odautalták, természetesen megint a költségvetési törvénynek egyenes megsértésével. Arról is gondoskodni kellene, hogy azok a hadfelszerelési eszközök és közös pénzen előállított minden néven nevezendő hosonjellegű vagyonok nagysága és értéke velünk közöltessók. hogy meg legyen állapítható, hogy Magyarországot menynyi illeti a közös kiadásból szerzett vagyonból. En is azzal fejezem be, a mivel egyik beszédét Deák Ferencz: „Vannak helyzetek az államok életében, a melyeket hasszasan fentar- tani lehetetlen a nélkül, hogy ve- szólythozók legyenek. Vannak helyzetek, a melyek újabb bonyodalmak nélkül is felemésztik az állam erejét és képtelenné teszik azt erősebb rázkódtatásoknak ellenállni, vagy ily rázkódtatás után magukat sokáig fentartani. Ily állapot az, ha az egész ország és egyesek anyagi ereje ki van merítve, a hitel és bizalom meg van rendítve.“ Az a 36 esztendei politika, melyet a magyai kormányok folytattak, anyagilag is tönkretette Magyarországot és egyes polgárait, erkölcsileg sem emelte fel a kellő magaslatra, tehát nem biztosította azt az ellenállási erőt, a mely szükséges a megpróbáltatások idejében. Ezért én a kormány iránt bizalommal nem viseltetvén, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Gróf Kimen Héderváry Károly, ő Felsége személye körüli minister: T. ház! Rövid felszólalásomnak egy része, úgy látom a t. képviselő ur részéről, de mások részéről is félreértésre adott okot, és ezt szeretném eloszlatni. Felszólalásomban — a sztenografiai jegyzeteket fogom felolvasni — csak annyit mondtam, hogy Horvát-Szlavonországok történelmi czimzósek, azok jogforrását a Corpus Jurisban is meg lehet találni. Ezt fentartom most is, sőt tovább megyek, mert ezen czimzós nemcsak a Corpus Jurisban, hanem az 1868: XXX. t.-czikkben is kifejezést nyer, annak 64. §-ában, a mely azt rendeli, hogy a magyar korona országai által veretendő pénzeken a királyi czimbe a „Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok királyi“ czim is felvétetik. Ezt konstatálni kívántam, csak azért, mert én abból a czim- zésből semmiféle jogalapot konstruálni nem kívántam és nem is kívánok, (Helyeslés) és a magam állásában a múltban, és ha ma is jönnék olyan helyzetbe, hogy Horvát-Szla- vonországoknak Magyarországhoz való viszonyába befolyjak, azon kereten túl a melyet a kiegyezési törvény 59. §-a jelez. t. i., hogy Horvát-Szlavonországok külön territóriummal biró politikai nemzetet képeznek, soha tovább nem mentem és nem is mennék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Babó Mihály. Személyes kérdésben, félre értett szavaimnak helyremagyarázása czimén kérek szót. Elnök: Babó Mihály félreértett szavainak helyreigazítása czimén kér szót. Babó Mihály: T. képviselőházi A t. miniszter ur felszólalásában tulajdonképen azt a blankettát védte a mely az útlevél kérdésre vonatkozott. Most a t. miniszter ur maga beismeri, hogy kijelentését, azt, hogy t. i. Horvátország a jogfolytonosság terén áll, nem oly értelemben értette és akarta érteni, mint ha Horvátország akár külön állami jelleggel, akár külön királylyal bírhatna. (Mozgás a jobboldalon.) Miután ezt a rektifikácziót a t. miniszter ur megtette, igenis konczedálom, hogy itt félreértésről volt szó. De azt gondolom, móltóztatik a t. miniszter urnák megengedni azt, hogy mi joggal elvárjuk, hogy a miniszteri székben a kijelentések minden félremagyarázhatás lehetősége nélkül tétessenek meg. (Úgy van ! Úgy van ! balfelől.) Mert ellenkező esetben mi kötelességünkhöz képest kénytelenek vagyunk sokszor talán vehemensebb támadást is intézni a miniszter urak ellen, mint a melyre különben a megtörtént felvilágosítás után jogosítva volnánk. A t. miniszter ur hivatkozott most a Horvátországgal kötött kiegyezés azon szakaszára, a melyben az van mondva, hogy Horvát-Szlavon- Dalmátország czimét is használja ő Felsége. Ezt nem vonom kétségbe, bár hiszen a jeruzsálemi czimet is használja: ebből azután Jeruzsálem aligha fog Magyarország kiegészítő részévé válni, vagy valamely következtetéseket levonni a maga javára. En tehát a t. miniszter ur kijelentését örvendetesen veszem tudomásul azon tudatban és meggyőződésben, hogy egy hibás kifejezést használt a miniszter ur, (Mozgás a jobboldalon.) mely oly félreértésre adott alkalmat, mely jobb lett volna ha meg nem történt volna. Halas, 1904. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
