Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-13 / 28. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. julius 20. ezeket a napló szerint élénk helyesléssel és tapssal fogadták, mondja meg a kormány, állja az én kijelentéseimet ? Igen, jöjjön ide a volt miniszterelnök ur, a ki édes atyja ennek a törvénynek, elégszer mondotta, hogy az a paktum eredménye, de egyedül az ő műve, a mit készséggel elismerünk, jöjjön ide és tartsa férfiúi és hazafiui kölelessé- gének megvédelmezni aZt a törvényt, a melyre ő oly fennen hivatkozott, mert ha nem, ahkor csakugyan méltán politikai halott lesz. Azonban a volt miniszterelnök ur más kijelentést is tett. Azt is ismételve kijelentette, hogy ez a gazdasági program, a mely ebben az 1899 : XXX. t.-cz.-ben nyert kifejezést, egy a pártok által tartott értekezlet folytán létrejött kompromisszum eredménye, olyan kötés, a melyet egyoldalulag sem a kormány, sem a kormányt támogató többség fel nem bonthat, becsülettel meg nem támadhat. Es a volt miniszterelnök ur érezte az erkölcsi felelősség súlyát és a mikor azt a változtatást csinálta a paktummal szemben, hogy a határidőt kitolta, méltóztatik visszaemlékezni, hogy az ország színe előtt a képviselő- házban állt fel és tette azt a kijelentést : „Nem éreztem magam jogosítottnak az összes tényezők hozzájárulása nélkül ezen bármi változtatást tenni, mert ez a pártok becsületének védelme alá van helyezve. En tehát mindazokat a tényezőket, vagyis a pártok vezetőit megkérdeztem, a kiknek közbenjárásával és hozzájárulásával ez a paktum köttetett, vájjon a változtatásba bele- nyugosznak-e, vagy nem, és csak miután megnyertem hozzájárulásukat, tettem a változtatást és ajánlottam azon módosítás elfogadását, hogy 1904-ig, illetőleg 1907-ig terjesztessenek ki a szerződéses határidők. Azt mondotta a volt miniszter ur (olvassa): „Politikai és magánbecsületemet helyezem arra, hogy a paktumot senki sem fogja sérteni. Azért kérdést intéztem a pártok vezetőihez stb.“ Szóval: úgy tett, a mint imént elmondottam. Es mi történt ? Itt a képviselőházban a pártok vezetői : Kossuth Perencz, Rakovszky István és Ugrón Gábor egymásután felállottak és megeiősi- tettók a miniszterelnök ur kijelentését a pártok részéről a tekintetben, hogy ő a változtatáshoz igenis kieszközölte a pártok hozzájárulását, a paktum tehát semmiképen sincs érintve, vagy megsértve, és csak igy nyugodott meg azután a törvényhozás abban, hogy a paktum- mmal szemben a határidő kérdése bizonyos változás alá esett. A volt miniszterelnök ur később 1902. év. folyamán is tett kijelentéseket, a melyeket önök megint nagy lelkesedéssel fogadtak. így 1902. február 22-én azt mondotta Széli Kálmán volt miniszterelnök ur (olvassa): „Mielőtt az uj szerződések tárgyalása a külfölddel megkezdődnék, az autonom tarifának meg kell lenni. Ez bizonyos, kimondja a törvény.“ Majd tovább igy folytatja (olvassa) : „A törvényben az van, hogy a tarifának el kell készülni a külföldi szerződések tárgyalásának megkezdése előtt,“ és hogy (olvassa): „Nem lehet a szerződési tárgyalásokat megkezdeni a tarifa elkészítése előtt, és igy az országnak egy garaneziája az, hogy ne kényszerithesse az egyik fél a másikat, hogy uj tarifa nélkül a szerződésbe a másik belemenjen.“ Önök akkor is tapsoltak, t. képviselő urak ott a túloldalon. Már most ha a politikai erkölcs szabályai csak kis mértékben is kötelezők, akkor önöknek ott a túloldalon, er- köcsi és hazafias kötelességük a miniszterelnök urnák és a kormánynak odakiáltani, hogy ezt a törvényt pedig kijátszani nem engedjük, mert ezt abban a tudatban fogadtuk el, hogy vele Magyarország közgazdasági érdekei vannak biztosítva. Ha ezt nem teszik a t. képviselő urak, a politikai erkölcstelenség útvesztőjébe tévedtek. (Uagy van ! a szélsőbaloldalon.) Hogy a Magyarország és Ausztria közötti szerződéses viszony és az a közjogi kapcsolat, a mely a kettő között fennáll, milyen békés, barátságos és Magyarország érdekeit mennyire szolgálja: e tekintetben talán elég lesz röviden felemlítenem azt, hogy a mikor a Bánffi-Badeni- féle kiegyezést a magyar országgyűlés elfogadta, akkor azt a Reichs- rath nem fogadta el. Ilyen a mi drága szövetségesünk és ez is illusztrálja a köztünk lévő békés és barátságos viszonyt. De mikor azután a császári hatalomnak kellett szolgálatot tenni, sietett megszavazni Becs az ujonczlótszám felemelését, azt hivén, hogy majd ezzel Magyarországra kényszert fog gyakorolni és a létszámemelést itt is megszavazzák. Azonban a magyar országgyűlés ellenzéke meggátolta a létszámemelést, bár önök ott a túloldalon ezt is megszavazták volna. Ez megint jellemző arra a szövetséges viszonyra, a melyben a két • állam van. De, t. ház, ne feledjük el, hogy a mikor 1867-ben a vám- és kereskedelmi szerződés Magyarország és Ausztria közt megköttetett, akkor a szabadkereskedés elve volt uralmon. Hiszen akkor senkisem gondolhatott arra, hogy Magyarország és Ausztria határain felállítsa a vámvonalat, mert egész Európában, sőt azon kivtil is a szabadkereskedelem elve uralkodott és csak később jött be a védvámos rendszer. A mikor pedig a védvámos rendszer uralja a helyzetet a közgazdasági élet terén, lehetetlen, hogy a nemzetnek azt az egyenes jogát, a mely törvényben újólag is biztosítva van számára, Ausztria kedvéért elkonfiskálni engedjük. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ezzel szentben Ausztria állást foglal ez megint azt bizonyítja, hogy a két állam között bizony csakis kutya-macska barátság van. (ügy van ! a baloldalon.) Lehetetlen azonban a t. miniszterelnök ur kijelentésére vonatkozólag még egyet-mást meg nem jegyeznem. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) O ugyanis, a ki a magyar nemzeti állam kiépítésére vállalkozott a maga kijelentése szerint, a múlt alkalommal itt a galaczi esetből kifolyólag a német nyelv jogosultságát törekedett bebizonyítani és azt mondotta, hogy a konzulátusnál az teljes joggal gyakoroltatik. En ezzel szemben egy okiratra hivatkozom, ez jelentése az 1867-iki központi bizottmányak az első vám- és kereskedelmi szerződés tárgyában beadott törvényjavaslatról. Ennek utolsó bekezdése igy szól : „A központi bizottság kifejezte azon óhajtását is, hogy különösen a török birodalomban fennálló s netalán felállítandó konzulátusnál a lehetőségig magyarok is alkalmaztassanak s miután a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter kijelentette, hogy ezen ügyre már is kiterjesztette figyelmét, s hogy e kívánatnak a lehetőség sze
