Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-01-17 / 3. szám
— 4 A tanítók bálja. Irta : Szalay Zsigmond. Kis-Kun-Halas. A községi iskolai tanitó-testület zeneestélylyel egybekötött tánczmulatsága január 9-én volt. A tanitó- testület negyedszer rendez ilynemű estélyt. Minden dicsekvés helyett legékesebben beszél az a siker, mely erkölcsi és anyagi tekintetben méltó koronája városunk müveit közönségének. A tanitó-testületnek eszeágában sincs azért elbizni magát, mindazáltal nem titkolható édes érzelem szállja meg szivét, lelkét, mert e nagyszerű látogatottságból és érdeklődésből azt véli kiolvasni, hogy a társadalom megbecsüli a tanító munkáját. Igaz, hogy nem mindennapi élvezetet nyújtott a a műsor sem, mert a szereplők egyenként és összesen olyan szépet nyújtottak, hogy a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel tartozunk mindazoknak, akik a szép sikerhez hozzájárultak. A zeneestély első száma Bellini „Alvajáró“ ez. zenéje volt. A mily jól esett Hodossy Géza dr. szívhez szóló finom hegedű-játékában gyönyörködni, épen olyan kedves meglepetés volt Stepanek Mariska zongora kísérete, annál is inkább, mert a nyilvános szerepléshez nem szokott műkedvelők réme, a „lámpaláz“ épen nem jelentkezett; egyébiránt olyan ügyes, szabatos zongorajáték mellett, nem is lenne megokolható. — Másodszor Kiss Erzsiké adta elő Székely egyik „Magyar ábránd“-ját zongorán. A szebbnél-szebb magyar dalok andalító zenéje annyira lebilincselték figyelmünket, hogy csak sajnáltuk, mikor soká-soká nem hallgathattuk, mert oly mély érzéssel, oly nagy gyakorlottsággal voltak eljátszva, mely általános föl- tünést keltett. Majd Baka-Baitz Irma „Pompéji dalkeringő“-jét énekelte el Görög Lukrétia, zongorán kisérte Stepanek Mariska. Nyílt kérdésnek hagyom fent, hogy az ének, vagy a zongorakiséret volt-e szebb, kellemesebb, annyi bizonyos, hogy mindkettőt nagy gyönyörrel hallgatta a díszes közönség. Várady A. „Rákóczy Ferencz Rodostón“ czimü melodrámát Fülöp Sándor szavalta el, Tóth Kálmán zongorán kisérte, hogy mindketten emberül betöltötték szerepüket, szívesen elismeri mindenki. Liszt Ferencz „II. Rapszódiája“ nem hiába oly népszerű a zongorázók előtt. Bakóczy Károly művészi színvonalon álló erőteljes játékával annyira érvényre emelte a zongorakirály e nagy müvének minden szépségét, hogy a hatás meglepő volt. Paprika Antal Sipulusz „Oroszlán“ czimü magánjelenetét adta elő. Annyira ismeretes az ő ritka természetességü előadása, párosulva erős humorral, hogy immár nem is újság az a nagy tetszés, derültség, mely szavalata alkalmával erőt vett a hallgatóságon. — (Folyt, köv.) * * * A villanyvilágításról. Irta : Kristóf József. Most, hogy az a hatalmas természeti erő, melynek kihasználásától függ az emberiség tovább haladása, nemcsak főgimnáziumunk tantermében szerepel, ‘hanem városunk közönségének hasznára is szolgál — időszerűnek tartom, hogy röviden és a mint az a szükséges eszközöknek valóságban vagy csak rajzban való bemutatása nélkül lehetséges, szóljak a villanyos erő előállításáról és világításra használásáról. A sok gyönyörködtető és nélkülözhetetlen természeti hatalom, erő, tünemény, mint a meleg, a világosság, a hang, a mágnesség, az elektromosság, régóta kutatása volt az emberi gondolkodásnak. Sikerült kimutatni, hogy a hang a levegőben, a fény a a feltételezett és az egész világ-egyetemet betöltő finom leb tömegében, a hő a testek legkisebb részeiben (tömecseiben) történő rezgő mozgás. Ezt azonban nem mindegyiket mutatják a mi gyenge érzékszerveink, hiszen olyan kicsiny úton történik a rezgés és olyan gyorsan, hogy csak alkalmas műszerek segítségével észlelhetők. Például vegyük csak : hogy a fénysugárban a lebnek részecskéi a sugárra merőlegesen rezgésük közben a milliméternek csupán 40—60 milliomod részét teszik meg és a szomszéd részekhez oly gyorsan jut el ez a hatás, hogy másodperczenként 300—310 ezer kilométer se- I bességgel halad a fény. Mágnes-vasnak tulajdonsága, hogy a lágy vasat magához ragadja és nem ereszti el es ha vele például késünket megdörzsöljük, ez is mágneses lesz, anélkül azonban, hogy a mágnes-vas mágneses erejéből veszítene. Üvegrudat, gyantapál- czát, borostyánkövet stb. selyemmel, posztóval, vagy ragadozó állat szőrével megdörzsöljük, elektromosság vagy villanyosság lesz bennük. Ugyanaz a villanyosság ez, amely a nyári zivatarok alkalmával a felhőkben úszkáló vízpárák egymáshoz ütődéséből, súrlódásából származik és az embereket részint megfélemlíti, részint gyönyörködteti. A mágnesség és villanyosság lényegéről ma sincs eldöntve, hogy az illető testekben levő valami elrejtett finom anyag-e, vagy pedig a testek legapróbb részeinek valamilyen mozgási állapota. Inkább az utóbbi felfogás valószínűbb, mert ha anyag, fogynia kell használás közben, pedig a villanyosság sem fogy, csak átalakul, másrészt a a többi termeszed tünemény is rezgő mozgáson alapszik. Hogyan is terjedhetne az anyag 200—250 ezer kilométer sebességgel, a mint halad a villanyerő a vezető sodronyban egy másodpercz alatt ? Ennek a két erőnek (mágnesség és villamosság) köszönjük a telegráfot, telefont, villanyos csengettyűt, villanyos vasutakat, a szép világítást, az újabb gyárakban erőátvitel utján a gyors és czélszerü munkálkodást, stb. A természetnek itt felsorolt szép és hasznos, erőit alkalmas eszközök segítségével kölcsönösen átalakíthatjuk. Üssük a vasat, hangot hallunk, a vas megmelegszik. Kezünket vagy fadarabokat dörzsöljünk össze, meleget érezünk. A gőzgépeket fütjük,, a melegből mozgató erőt kapunk stb. A mágnesség és villamosság is úgy hatnak; egymásra, hogy a hol mindketten jelen vannak, mindegyiken változást tapasztalunk. De még többet; mág~ nességgel villamosságot, villamossággal mágnességeli teremthetünk. A villamosság képes meleget, fényt szolgáltatni, vegyületeket alkotó elemeire fölbontani egyes anyagokat vegyületté egyesíteni. Az erőnek ezen kölcsönös hatásán alapul a világításhoz szükséges villamosságnak előállítása, mert ember a természeti anyagokat és erőket csak átalakithatja, de újakat nem teremthet, sem a meglevőket megsemmisíteni nem képes. Már a régi görögök ismerték a borostyánkőnek azon tulajdonságát, hogy megdörzsölve, a papirsze- letkéket magához vonzza, kis idő múlva eltaszitja Később ugyanezt tapasztalták üveg, gyanta és fémek dörzsölésénél, a fémet azonban üvegnyéllel lássuk el mivel a fém és az emberi test is jól vezető, azonnaj a földbe szalad. Nagyobb üvegkorong dörzsölődih ónfoncsorral bevont bőrlapok között a régebbet]
