Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-03-06 / 10. szám
VIII. ÉVFOLYAM. KIS-KUN-HALAS, 1904. MÁRCIUS 6. 10. szirti. Szerkesztőség és kiadóhivatal u Csengeri-utcza. Előfizetési és hirdedési dijak MORVÁT GYULA könyvkereskedésében Kiskunhalason fizetendők. Bérmentetlen levelekre nem válaszolunk. Kéziratot nem adunk vissza. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP — KHU KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. . FELELŐSSZERKESZTÖ és LAPKIADÓTULAJDONOS: Dr. HERMÁN FERENC. Előfizetési dijak r Helyben: egész évre 4.—, félévre 2.— és negyedévre 1 K. Vidéken: egész évre C.—j félévre 3.— és negyedévre 1.50. Egyes szám ára 6 fillér. Hirdetési dijak: Petit soronkint 8 fillér; apró hirdetéseknél 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fii. N y i 1 t t é r : Petit soronkint 20 fillér ; Ítéleteknél 50 fillér. A t. olvasó közönséghez. r Őszinte sajnálattal tudatom a t. olvaso közönséggel, hogy a „Kis-Kunság“ felelős szerkesztésétől, a köztem és a laptulajdonos úr közt, a lap szellemi részét illető nézeteltérés miatt, megváltam. Miután ekként az együttműködés és a szükséges egyetértés lehetőségéi kizártnak tartom, kénytelen vagyok a szerkesztéstől visszalépni. A lap iránt rövid szerkesztésem alatt megnyilatkozott bizalomért hálás köszönetemet nyilvánítom s magamat szives ióindulatukba ajánlva, maradtam Kiskunhalason, 1904. március 1-én. Dr. Kozics Zoltán. Csatlakozom az előttem szólóhoz. Fülöp Sándor. Viszont én meg arról értesítem a t. olvadóinkat, hogy a mai számtól kezdve, további ntézkedésig, lapom szerkesztését újból átvettem. Programmot nem adok, — marad a régi. Az eddigi szerkesztőség mindazon t. mun- catársait pedig, akik — bármi okból a laptól negválni akarnak, felkérem — szíveskedjenek ízt velem tudatni. És pedig azért, mert örömnél tekintem ugyan őket továbbra is munkatársaimnak, de viszont nem óhajtok idegen őllakkal dicsekedni s nem szeretném azt, ha íz a vád érhetne, hogy olvasó-közönségemet í munkatársak gárdája tekintetében tévedés- ) e n tartom ! Kötelességemnek fogom tartani, wgy az egyes kilépésekei mindenkor a közönség tudomására hozzam. Kiskunhalason, 1904. március hó 6. Hazafias üdvözlettel: Dr. Hermán Ferenc. * * * Néhány szó a piac kérdéséhez. Amidőn városunk elöljárósága s közönségünk jó része a legnagyobb érdeklődéssel készülődik egy mondhatni korszakot alkotó munka keresztülviteléhez — az új vendéglő felépítése s ezzel kapcsolatban a nagy piactér megalapitásához — teszi ezt azon jó szándékkal, hogy a lakosságnak minél több kényelmet szerezzen és biztosítson. S bár talán sokan már unalmasnak is fogják találni e tárgyban a hozzászólásokat, — tekintve, hogy nem egyedül magunknak, de a jövőnek is szolgálatot akarunk tenni e nagy munkával, — nem szabad kitérnünk, meghallgatás nélkül hagynunk az egyesek véleményét, mert ha másutt, úgy a jelen esetben áll az a közmondás, hogy : „több szem többet lát.“ Városunk ma már 20000 lelket számlál, mely szám, ha a néhány elmúlt évi szaporodást figyelembe vesszük, előreláthatólag rohamosan emelkedni fog s ezzel együtt emelkedik a lakosság szükséglete is; úgy kell azért a szőnyegen levő kérdést megoldani, nehogy rövid idő múlva igy kelljen felkiáltanunk : bizony nem célszerű ez a vendéglő, bizony szűk ez a piactér! No de térjünk a dologra. Dékáni úr látszólag igen szépen oldotta meg a nagy piactér kérdését, számokban mutatva ki, mily nagy lenne a piactér. De kérdem, nagy piactérnek mondható-e ily nagy s a fejlődés stádiumában levő városban egy 2200 négysz. öles terület ? Nemcsak a jövőben, de már a jelenben is oda lenne a lakosság kényszerítve, hogy különféle szükségleti cikkeit más-más helyen szerezze be s így újra csak a mai állapotok állanának elő. Azt pedig laikus ember is elképzelheti, hogy a Kozics-féle ház és a gazd. bank épülete közti térre megfelelő nagyságú és a szükséges mellékhelyiségekkel ellátott vendéglőt építeni alig lehetne s oly keskeny utcácskák maradnának az említett két épület mellett, amelyek a belvárosi forgalom és közlekedésnek egyáltalán nem volnának előnyére.
