Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-02-21 / 8. szám
3 — lérten ugyan nagyszabásúnak mondható, de egyszer- mint három rendbeli égető szükségünket hosszú lőre — évtizedek sorára — kielégítő város-rende- ési terv kivitele elhatároztatik. Ez esetben az épit- tzések költségeinek teljes és biztos fedezetén kívül \inden anyagi áldozat nélkül jut városunk közönsége fy terjedelmes, egységes piacz-térhez, mely ebbeli igédéit a beláthatatlan idők folyamára kielégíti. A Dekáni-féle terv kivitele esetén a Halasi Gaz- asági Bank új épülete előtt elvonuló Bethlen-utczá- ak a városháza mellett a Felső-templom-térig leendő legnyitása által (mely utcza ekként a Mélykuti-útnak ilytatását képezné), a várost kelet-nyugati irányban íszelő új, csaknem egyenes útvonal létesittetnék; »vábbá az építendő szálloda és színház számára egy §gy utczára néző 1140 □ öl területű telek s a piacz fámára 4462 □ öl (az ev. ref. templom melett levő lenlegi piacz területét is odaszámitva — 6740 □ öl) rtiletü oly tér alakíttatnék, melyből a városházától, Int természetes központtól kiindulólag, különféle ány felé elágazó 8 utcza vezetne a város egyes iszeibe s ezekből viszont a jövendőbeli főtér felé. Az egységes piaczhoz és városházához tehát a íros bármely oldala felől ideálisan eljutható, nem *y, mint most sikátorokon és kerülő utakon ké- :sztül ! ^ • E terv létesítésének költségeihez — véleményem :erint — hozzájárulásra felhivandók lennének azon íltelek-tulajdonosok is, kiknek telkei a létesítendő tér s az építendő szálloda és színház szomszédigában fekszenek s kik beltelkeik s lakházaik je- ntékeny értékemelkedését mérlegelve 10—15000 koma hozzájárulással e költségek terhét a város közön- igére nézve még e czimen is csökkentenék, — mit számítva, a beruházási költségek 370.000 koronánál igyobb összeget nem tennének ki. Ezen 370.000 komából 310.000 korona már meg lévén szavazva, a ég fedezetlenül álló 60.000 korona megszavazásával indezen czélok elérhetők lennének, amitől annyival jvésbbé szabad visszariadni, mert hiszen a hozandó dozat önmagát kifizeti s a város közönségének semmi- \mü megterheltetésével nem jár ! ! Ezen okokból városunk közönségének jól felfo- )tt érdekéből a szív melegével ajánlom Dékáni úr rvét a képviselőtestület jóindulatába ! Dr. Hermán Ferenc. * * * Nagy Kálmán. (f 1902. február 23.) Fekete fiú volt, elmélázó, komoly; Kis testvéreivel ritkán játszik, bomol; Boszantja is nagyban a Jenőt, a Karcsit, Kik fürgék, mint evet, sikolnak, mint a csík. Látom, amint ott űl a nagy asztal mellett; Körülötte irkák, toll, tinta hevernek ; Előtte latin könyv, arra hajlik feje, Szeme is odanéz, de lelke nincs vele. A lelke, a lelke, az jár erre-arra, Ködképeket üz-hajt, álmait kavarja, Réved ide-oda, valaki lesz, érzi, De ez a kásahegy*... ez iszonyú néki! *) A mese szerint: aki az Eldoradóba, vagyis a boldogság nába el akar jutni, annak előbb egy kásahegyen kell magát resztül enni. Ilyen kásahegy a magasabbra törekvő ifjak itt a gimnázium a maga különféle tantárgyaival. B. L. Meg-megrázza fejét, rá-rászól az anyja, S Kálmán a könyvbe néz, a haját borzalja, Hadarni kezd vadul, elszánt bősz haraggal, Nem is látja Karcsit, mikor arra nyargal. Az pedig örömmel bök az oldalába, Aztán visít és fut, ahogy bírja lába, De Kálmán, mint a tűz, ráveti haragját, S bizony jól megrakná, hogyha el nem kapják. * * * Később újra láttam az Aréna-úton. Már akkor szobrász volt, a hir felé úton. Körűié víg társak, művész valamennyi, Tudók nagyot szólni és jól enni-inni. Egy pár szerényebb is akadott mellettem, De leghallgatóbbak csak mi voltunk ketten. Sokat tudtunk volna egymásnak mesélni, De ami megsincs még, minek azt beszélni. Sokat tudtunk volna, de a tapasztalat, De a sok csalódás: keserű egy lakat. Kik igazik vagyunk, gúny az osztályrészünk, Ha egy-egy merész szót ajakunkra vészünk. * * * Utoljára láttam egy háznak udvarán, Tengernép szorongott egymásnak oldalán, Sok babérkoszorút egy kocsira hordtak, Aztán egy koporsót a középre hoztak. Ott a koporsóban feküdött Nagy Kálmán ... És én körülnéztem a babéron, pálmán, Búsuló családon, a nagybámész népen, Hallottam suttogást s elborult a képem : „Most tudjátok, ugy-e, mennnyit ér egy élet, Ki érthetetlenül közibetek téved! Amig él, küzdelem, gúny, közöny a bére ; Holta után: éljen! koszorú fejére !“ Halas. Bernáth Lajos. * * * A villanyvilágításról. Irta : Kristóf József. (Folyt, és vége.) Utczáink világítására szolgáló 120 izzó lámpa mellett két Ívfény vagy széncsúcsos lámpában is gyönyörködhetünk. Ezeknél függőleges helyzetben áll két szénpálcza, a fölsőbe vezetjük az áram positiv, az alsóba negativ sarkát. Ama rudakat porrá tört koksznak, koromnak, czukorszörpnek keveréke alkotja, a . mit magas hőmérséklet mellett keményítenek meg. Mint az izzó lámpáknál való alkalmazásból is látjuk, a szénnek igen nagy az árammal szemben tanúsított akadályozó, ellenálló képessége. A szénrudak maguk vastagok ahhoz az ellenálláshoz, azért égés ideje alatt nem is érintkeznek egymással, hanem az áram erősségének megfelelően bizonyos távolságban vannak végeik és a fölső szénpálczáról lepattanó, az alsóra hulló igen apró szénrészecskék képezik közöttük a nagy ellenállási hidat. Ilyen széncsúcsos lámpa világításához igen nagy meleg körül-belül 3000-3500 Celsius fok szükséges; ennek megfelelően nagy mennyiségű áramot fogyaszt, tehát nem is lehet olcsó,
