Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-01-24 / 4. szám
VIII. ÉVFOLYAM. KIS-KUN-HALAS, 1904. JANUÁR 24. 4. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csengeri-utcza. Előtizetési és hirdedési dijak EORVÁT GYULA könyvkereskedésében Kiskunhalason fizetendők. Bérmentetlen levelekre nem válaszolunk. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP - ff KIS’KIISIfi KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. FELELŐSSZERKESZTÓ : Dr. KOZICS ZOLTÁN. Kéziratot nem adunk vissza. FÖMUNKATÁRS: FÜLÖP SÁNDOR. LAPKIADÓTULAJDONOS: Dr. HERMÁN FERENC. Előfizetési dijak: Helyben: egész évre 4.—, félévre 2.— és negyedévre 1 K. Vidéken: egész évre 6.—, félévre 3.— és negyedévre 1.50. Egyes szám ára 6 fillér. üSU Hirdetési dijak: Petit soronkint 8 fillér; apró hirdetéseknél 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fii. N y i 1 11 é r : Petit soronkint 20 fillér; Ítéleteknél 50 fillér. Dékáni Árpád. A hatalmasnak gúnyolt Halas városának nem messzire ér a híre. „Sugár torony kilátszik a pusztára,“ de ezzel eleget is tesz fela- tának. Azt már nem követelhetjük tőle, hogy egész országnak hírt adjon felőlünk. Vannak azonban, hála a magyarok istenének, kiváló férfiaink, akik világitó toronyként emelkednek ki közölünk; akiket tudományukról, tetteikről egész ország ismer; akikkel úgy vagyunk itthon, mint mikor a tövében állunk a toronynak : nem látjuk, nem láthatjuk, hogy milyen magasak, mert nagyon közel vagyunk hozzájuk. Ezeknek a kiváló férfiaknak nevével kapcsolatban kerül bele Halas neve az országos tudatba. Halas ... Halas ... ahá ! Ahol Szilády Áron a pap! — hallja az utazó halasi nem egyszer. így emlegetik most országszerte városunk nevét a halasi csipké ről, amelynek művészi tervezője főgimnáziumunk zseniális professzora, Dékáni Árpád. Dékáni Árpád már ezelőtt is díszére vált \ árosunknak, mikor a parasztmükedvelőkkel ide irányította a fővárosi művész- és iróvilág figyelmét ; már ezelőtt is dicsekedtünk vele, hogy főgimnáziumunkban teljesen magyaros, nemzeti a rajzoktatás, hogy a keze alól kikerült számtalan növendéket mind valóságos terjesztőjévé tette a magyar stílusnak, a mindent átölelő „nemzeti gondolatinak. Köszönetünket, hálánkat érdemli, hogy a mostani alkotását Halas nevéről nevezte el, hogy a dicsőségben, melyre neve emelkedett, osztályossá tette városunkat is. Társadalmunkra vár ennek tolmácsolása. Ne vethessék szemünkre a régi vádat, hogy közönségünk nem becsüli meg a kiválóságot, hogy mindent a középszerűség alacsony színvonalára iparkodik leránczigálni. De vár reánk még más föladat is, melyet ha elmulasztunk, vétkezünk városunk, lakosságunk, vétkezük a jövő nemzedék ellen. Aki figyelemmel kiséri az országos eseményeket, már régen észrevehette, hogy politikában, irodalomban, művészetben, iparban egy hatalmas áramlat tör elő föltartóztathatla- nul: a „nemzeti gondolatinak érvényesítése, a magyar faji tulajdonságok kultusza, a nemzetiség kidomborodása „minden vonalon.“ Elmúlt koroknak, megmaradt, megtűrt nemzeti ellenségeit igyekszik megszüntetni az országos politika. Az egyszerű magyar parasztot rajzolja és dicsőit!, érzelmeinek egyszerű, megható hangján szól, vagy a jubiláns kurucz-korszak eseményeit örökiti, hőseit festi meg az irodalomnak nemzeti iránya, amely egyéb „Jövendőbeli“ „kozmopolitikus“ és „modern“ jelszavak mögé bujtatott, idegen fattyúhajtásokon- győzedelmet véve diadalmasan fog előre haladni. A nagy magyar szobrász, Fadrusz kezéből kiesett a véső, temetőnkben nyugszik a nemzeti zsáner- szobrászat fiatal nagyrahivatott mivelője. De egy másik művészetben, az építészetben, él és hat a mester, ki a köréje sereglő lelkes fiatal gárda segítségével nemsokára iskolát állít föl az ország szivében, ahol a magyar építő, díszítő és bútor-iparnak gazdag motívumaira fogják tanítani a fiatalságot. A magyar zene diadalmasan halad előre. Erősödik a magyar ipar napról-napra. Ma még csak egyesek, maholnap mindenek azt keresik ami magyar, ami hazai. Ebben a nagy vonásokban megrajzolt keretben tűnik szemünk elé a magyar ruházat, a magyar csipke, a halasi csipke jövője. Korszakos esemény a magyar iparművészeiben, versenytársa lesz a híres brüsszeli csipkének, mondotta nem régen a kultuszminiszteriumi művészeti osztálynak nagy látókörű vezetője. Városunk vezetőségére, összes társadalmi tényezőire, nőegyletére, pénzintézeteire vár a feladat, hogy mérlegeljék ennek a nálunk megteremtett új művészi iparágnak beláthatatlan fontosságát s tegyenek meg mindent, hogy ezt az ölünkbe hullott szerencsét két kézzel megragadjuk. gazdaságilag kiaknázzuk. Ne érdemet- lenűl viselje a szép magyar csipke Halas vá
