Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-06-19 / 28. szám
Vili. ÉVFOLYAM. KIS-KUN-HALAS, 1904. JUNIUS 19. 28. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csengeri-utcza. Előtizetési és hirdedési dijak HORVÁT GYULA könyvkereskedésében Kiskunhalason fizetendők. ISSl Bérmentetlen levelekre KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP, nem válaszolunk.------------- FELELŐSSZERKESZTŐ és LAPKIADÓTULAJDONOS: Kéziratot nem adunk vissza. Dr. HERMAN FERENC. Előfizetési dijak: Helyben: egész évre 4.—, félévre 2.— és negyedévre I K. Vidéken: egész évre 6.—, félévre 3.— és negyedévre 1.5u. Egyes szám ára 6 fillér. £3 Hirdetési dijak : Petit soronkint 8 fillér; apró hirdetéseknél 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fii. N y i 1 t t é r : Petit soronkint 20 fillér ; ítéleteknél 50 fillér. A jász-kunok jussa. Kell, hogy ebben a nagy kérdésben a jog mellett, az erkölcsi igazságok is érvényesüljenek. Ezt az igazságokat pedig ki kell szolgáltatni úgy magának az ügynek, mint a benne szereplő egyéneknek is. — Ki hogy érdemli. Mint kiskunsági szülött már joghallgató koromban foglalkoztam e kérdéssel, a jász-kunok jussával. Előszeretettel tanulmányoztam történelmi és jogi hátterét. így éilelődött meg bennem a lefolyt évek alatt az a meggyőződés, hogy a jászkunoknak a válíságösszeg megtérítése iránti igénye fennálló és igazságos. De ily nagy igazságok mozgatásához nem alkalmasak a kezdő fiskális évek. A mindennapi élet gondja-baja lekötve tartja a kezdő ügyvédnek azt a munkakedvét, a mely a ködös, szürke, mindennapi életen kívül álló magasabb eszményekért is szeretne dolgozni ambícióval és hévvel. Hallgatnom kellett tehát nekem is, mert ezt a munkakedvem :t az élet gondja-baja eddig lekötve tartotta. Nem mozgattam a jászkunok „jusát“, mert ily nagy ügynek kedvetlenül és lelkesedés nélkül neki menni — egy az ügy agyonütésével, vagy legalább is elposványositásával. Legalább intő például szolgáit e tekintetben a — múlt. A 70-es évek elején (tehát alig pár évre az alkotmányos élet helyreállta utón) a jászkun or- szággyül. képviselők már tettek e kérdésben lépéseket a kormánynál, illetőleg az országgyűlésnél. Ez a mozgalom úgy járt, mint a tiszavirág: alig hogy kivirult, már elhervadt. Midőn a jászkun kerületeket a közigazgatási bölcsesség szétrobbantotta 1878-ban, ismét felvettetett ez a kérdés azon bizottság előtt, a melyeket Pest—Szolnok megyék küldtek ki a jászkun közös vagyon felosztása céljából. De — mint a legtöbb „bizottsági“ eljárás — úgy ez is tiszavirág életű volt. Nagy reményekkel néztem a dr. Babó Mihály országgy. képviselőnk által két évvel ezelőtt megindított mozgalomhoz. Ez is hajótörést szenvedett, részint a községek részvétlensége mialt, de félig azért, mert Vári akkor még nem a „felirati párt“-hoz tartozott, sőt jónak látta a községektől előmunkálatok címén előlegeket is kéregetni. Ily körülmények között Dr. Babó a csak nehány község által megküldött megbízásról lemondott. De Dr. Babó felelevenítése azért nem maradt hatás nélkül. Dr. Kele József lelkes jász kollegám a Jászságban, én pedig a Kiskunságban — a nélkül, hogy egymásról tudtunk volna — csaknem egy időben újra életre támasztottuk a mozgalmat, — amelyet elaludni, elhalni többé nem is engedünk. — Ma a nagykunok közt Karcagon vagyunk, mához egyhétre a Kiskunok Halason lesznek s ezzel a jászkunok tömörítése be lesz fejezve. Ez az első nagy munka, következik a másik: a komoly aktió — rz a bizonyos memorandum, a melyre Vári (!) Halas képviseletében válalkozott, de a melyet soha az életben jól nem fog megcsinálni, ha újra születik s azután még két olyan hosszú ideig él is!! Ezek is oly nagy erkölcsi igazságok, amelyeket Halas város képviselőtestülete annak idején figyelmen kívül hagyott, mert a Vári-féle hipokritaság a többséget megtévesztette! Úgy látom azonban, hogy ez a hipokritaság — vagyis a személyeskedés, a személyek ellen irányuló tendenciozusságban tovább folyik. Az „illetékes helyről“ sugalmazott halasi értesítőben olvasom ugyanis, hogy nehány számon át ez ügygyei kapcsolatban velem is foglalkozik. Azt mondja ugyanis, hogy én Halason ajánlkoztam, hogy a nyerendő összeg Vs-áért ez ügyben eljárok. Hát ez szemtelen hazugság! Mert én egyáltalán nem ajánlkoztam. Én a halasi elöljárósághoz a következő beadványt intéztem : „Fülöpszállás község képviselőtestületének 63/1904. kgy. sz. határozatára hivatkozással, egyidejűleg küldök néhány tiszteletpéldányt a „Jász-Kun váltságösszeg megtérítése“ c. füzetemből. Amennyiben a város t. képviselőtestülete ugyanazon feltételek mellett a mozgalomhoz való csatlakozását városuk nevében kimondja és a megbízással engem tisztel meg, méltóztassék engem erről mielőbb értesíteni, mert az aktiót a megbízást adó községek képviseletében a lehető legrövidebb idő alatt szán-
