Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-06-12 / 27. szám
— 2 — Erről legújabb időben is többen tanúskodhatnak. Éhez hozzá tehetjük még, hogy a Sóstó vize a bőrre igen előnyösen hat. Gyakori fürdés az arcbőrt, kezeket s az egész testet üdévé és bársony puhává teszi, szeplőket, májfoltokat megszünteti s a legszebb szint kölcsönzi neki. Mindezen jeles tulajdonságok folytán a Sóstó fürdő megérdemli, hogy a közönség iránta melegen érdeklődjék. * * * T ÁRCZ A. Ducika. Soha szövevényesebb jellemet, mint az asszonyoké! kitanúlhatatlan — mondja mindenki s mégis szerencsét próbál mindenki. Van aki nem jár, nem fárad hijába: rájön a végin s szerényen megvallja, hogy az asszonyféle mégis csak kitanúlhatatlan. S lám, szegény fejem! ez egyszer én is szerencsét próbálok, be hát édes Istenkém! ki ne tanulmányozná szives-örömest egy kislánynak a lelkét? Hát még a Ducikáét?! Pedig sötétek ám az ablakai. Belé nem lehetne látni egy felvilágért. S az arca olyan fehér s a mosolya olyan hitetlen. Tudja Isten, nekem úgy tűnik fel, mintha valahol a mesék országába’ járnék. Ducika az a mesebeli megközelíthetetlen vár, melynek sok sok kincse közt a legdrágább maga világszép Csipkerózsika, a Ducika hive. Ez a vár legbelső szobájában szunnyad, csak szunnyad s föl sem is ébred: a várva-várt megszabadító nem érkezik. Pedig urak, urfiak és válogatott cigánylegények, köztük magam is, mind összesereglettiink a csudájára. Csakhogy a hitetlenség csipkeookra kériti sűrűn, sűrűn, hogy még a szem se lát átal rajta, még a kismadár is eltéved benne s ugyan összesebzi, mire kiér belőle. Hát szegény urak, urfiak hogyne akadnának föl benne. Pedig ha bejuthatnának! Csak egy csók a világszép Csipkerózsika kis szájára, igy szol a rege s rögtön felébred, föl vele együtt az egész vár s a csúf tüskebokorerdőnek mintha hire se lett volna. De azon az egyetlenegy csókon hányán meg hányán pórul nem jártak már. Csak mióta én tudom is. Egy snájdig katonatiszt vetődött a környékre. Ki más, ha ő nem? neki meg kell nyernie a várat s a vár legdrágább kincsét, világszép Csipkerózsikát. Szép és bátor ember volta katona. Jelszava: Most vagy soha! (Persze ő ezt magyar katona létére ilyenformán gondolta: Frisch gewagt, halb gewonnen, kurtükhtig dreinzusehlagen!) Szóval mely leánnyal nem lehet keztyüs kézzel boldogulni: — hát kard, ki kard: merészen neki vágott. De jaj! még feleközepere se ért, még negyedére se: egy tüsök úgy szúrta szivén, hogy rögtön szörnyet halt. A hollók azt károgták felette, hogy Csipkerózsika megálmodta a halálát s álmában felkacagott. Jött egy másik. Ez már okosabban kezdte. Nem hijába bukott meg csak a minap a harmadik szigorlaton : tudja a módját. Mai világba mindent csínyján kell csinálni s előbb körülnézett. Elment a szomszédba s baltát kért. Protekció volt a baltája. Azzal nyesegette nyasogatta a bokrokat, hátha utat tud vágni benne, csak amennyire egymaga befér. De hijába! a hitetlen csipkebokor mindig benőtte éjszaka, amit nappal vé- rejtékével átvágott. Utoljára is — mondta rnagába -többet ér egy doktorátus, az ügyvédi irod,a manapság, nanapság a leggazdagabb aranybánya. Eheti az unalom tőlem az egész világszép kisasszonyt! S azzal hazavitte a kölcsönkért baltát s még neki ált feljebb, hogy semmire se mehetett miatta, többet ártott mint használt vele neki s nagy méltatlankodva ott hagyta a faképnél. Gondolom azóta doktor juris s a tüskéden rózsákat keresi. Az újjonnan nőt bokrok kpzé fülemile fészkelt s azt énekelte holdvilágos estében, hogy Csipkerózsika megálmodta a doktor úr dolgát s még nagyobbat kacagott. A harmadik indzsellér volt. Nem szokott sokat teketóriázni, segítségül hitta a szaktudományát, eleinte csak mérecsgélte, honnan volna a vár legközelebb s aztán egyszerre robbantó szert készíted s egyre-ket- tőre irtogatta a tüskeerdőt. De egy szép reggel úgy vágta hónon egy udvariatlan tuskódarab, hogy menten elment a kedve s kedvével együtt maga is. Csipkerózsika erre már akkorát kacagott álmában, hogy még e vár tetején üldögélő galambok is meghallották s vele nevettek. Hát én mit csináljak? Én azok közé szeretném számítani magam, akik azzal a tapasztalattal térnek meg, hogy bizony még maga világszép Csipkerózsika is kitanúlhatatlan. Okos ember jobb ha hozzá sem fog, amiről előre tudja, hogy kevés hozzá az ereje. Mert hisz igaz, hogy Ducika csókot Ígért nekem ezért a jellemrajzért, — de azt is tudom, hogy nem adja meg, hanem hozzá még kinevet. Ha katonatiszt volnék, most párbajra hinám, ha ügyvédjelölt volnék, bíró elibe vinnem a dolgot, ha indzsellér volnék — úgyis kimérte már a kislány nekem a házhelyet — a más telkén kereskedném. De mivel az urak, urfiak s válogatott cigánylegények közül az utolsó rangba tartozom: elhúzom csendesen, ha a szivem facsarodik is, hogy: Nagy a feje, búsúljon a ló . . . Hát erre vájjon mekkorát kacag világszép Csipkerózsika? * * * Budapesti levelek. Igaz, hogy nincs eső; de mit búsuljon azért a magyar, hogy ha van helyebe bikaviadal! Az kell a magyarnak! Boldogult képviselő koromba egy Ízben Makóra mentem le korteskedni. Leírhatatlan vágy lepett meg, hogy magamat megverettessem. De hogyan ? Azt fun- dáltam ki, hogy korteszbeszédemben olyan kifejezést használok, melyért Makónak intelligens, munkás és szorgalmas lakossága leüt a szónoki asztalról. Beszédemet igyen kezdtem: „Tisztelt polgártársaim! Bor kell a magyarnak és nem szabadság!“ vártam a hatást az abeugot. Csend. Egyszerre csak elkiáltja ám magát rekedt hangon egy részeg kortes: „No hála az Istennek, hogy Makóra is gyütt már egyszer egy okos ember!“ Majd belesültem a beszédembe. Ugyan az a kortes tette ezt a kijelentést, aki Hock János szintén kortesbeszéde közben az kiáltotta: „De főtiszte lendö ur, könnyebb ám hazudni, mint kapálni!“ Nos hát nem tudom, hogy nem e kapok ki, hogy ha azt mondom, hogy „Spanyol bikaviadal kell a magyarnak és nem eső.“ Sugárzó arcokat lát az ember, minthogy ha legalább is létrejött volna az önálló vámterület s olyan sürgés forgás van, minthogy ha már II. Rákócy Ferenc hamvai a muzeum lépházában volnának kitéve. Azt mondják, hogy a zálogkölcsön házak forgalma évtizedek óta nem volt olyan nagy, mint most a bikaviadalok előtt; úgy, hogy sokan az állítják, hogy egy decennium alatt nem jő Budapestre annyi
