Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-06-05 / 26. szám
Vili. ÉVFOLYAM. 26. szám. K1S-KUN-HALAS, 1904. JUNIUS 5. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csengeri-utcza. Előfizetési és hirdedési dijak HORVAT GYULA könyvkereskedésében Kiskunhalason fizetendők. Bérmentetlen levelekre nem válaszolunk. Kéziratot nem adunk vissza. fW, — MEGJELEN MINDEN VASARNAP — j IS-KUNSAG. KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. FELELÖSSZERKESZTŐ és LAPKIADÓTULAJDONOS: Dr. HERMÁN FERENC. Előfizetési dijak: Helyben: egész éve 4.—, félévre 2.—és negyedévre 1 K. Vidéken: egész évre 6.—, félévre 3.— és negyedévre 1.50. Egyes szám ára 6 fillér. Hirdetési dijak r Petit soronkint 8 fillér; apró hirdetéseknél 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fii. N y i 1 t t é r : Petit soronkint 20 fillér; Ítéleteknél 50 fillér. A jász-kunok jussa. A jász-kun váitságösszeg megtérítéséről szólok. Ez most egyik legaktuálisabb kérdés. Aktuálissá teszi pedig az a nemes felhevűlés, a melylyel a felső kiskunság városai e kérdésben megirt ismertető füzetemet fogadták s a mozgalomhoz való csatlakozásukat kimondották. Aktuálissá teszi a jász társadalom lelkes fellépése, a melynek élén Kele József és Almássy László fiatal collegáim állnak. A jász társadalom nemes ügyszeretettől áthatott lelkesedése csaknem egy időben indította meg ezt a mozgalmat, a melyben a kiskunság egyes községeinek képviselőtestületei már határoztak is. A mozgalom megindítására és a jászkún községek összetömöritésére kiküldött jász bizottság múlt hó 29-én Jászberény székházában értekezletet tartott, a melyen én is megjelentem azon kiskun városok képviseletében, a melyeknek képviselőtestületei a megbízással megtiszteltek. Jólesett tapasztalnom, hogy inig Halason a kérdést egyáltalában nem ismerő és csak levegőbe handa-bandázó Váry-féle személyeskedés az elposványodás szélére jutatta, addig a jászok nemes felhevülése rajongó lelkesedéssel, igaz szeretettel és meggyőződés tiszta hangján kezelte ezt az ügyet. Semmi gyűlölködés, semmi kicsinyeskedés, semmi személyeskedés, semmi hipokritaság nem zavarta a lelkes öszhangot s az egybegyült jászok arcán ott ült az öröm, hogy a kis-kunságot is mellettük találták. Az értekezlet örömmel vette tudomásul azt a jelentésemet, hogy a felső kis-kunság immár határozott e kérdésben és el is határozta, hogy f. hó 19-én Karcagon 26 pedig Halason fog megjelenni kiküldöttei által, hogy az összes jász-kúnságot tömörítse. A jász kiküldöttek: Mailár József, Vágó Pál, Dr. Kele József, Dr. Almássy László, Dr. Hegedűs Kálmán, Pethes Mihály és Turócy István, a kik részvételre engem is felkértek. Erinek az értekezletnek kedves derült és szeretetteljes meleget kölcsönzött a hírneves festőművésznek, a jászság szülöttének, Vágó Pál mesternek a felszólalása. A mig mi ezt a nagy kérdést az igazság ragyogó fényével világítjuk be, a mig Kele József az ő szép tanulmányában s én is az én kis ismertető füzetemben a soha el nem évülő jog és törvény ellenállhatlan erejével védelmezzük, addig a nagy művész oly lelki húrokat penget, a melyek a mai kihűlt korban szokatlan fényt adnak ez ügy ékességeihez. A művész nemes gondolatoktól áthatott beszédét érdemesnek tartom ide leközölni, mert a nagy többségnek nagy szüksége van arra, hogy ez ügyben is felemelkedjék a kicsinyesség posványából arra a piedestálra, a hol csak eszmék vannak, indokolt fajszeretet és a szülőföldhöz való forró ragaszkodás. íme a mester beszédje: Ebben a kérdésben amely minket, a Jászkunság kiküldötteit, összehozott s melyben küldetéssel ruháztatok fel, nehéz helyzetben vagyok: szabad-e nekem, a művésznek, ki a világ alkotását, az emberiség fejlődésének fázisait a világtörténelem nagy tagozataiban látom és e kérdésbe, amely előttem az ő történelmi jelentőségének nagy arányaiban jelenik meg, az érzelemvilág fegyvereit viszem s amelyet mások a tételes jog mesterfogásaival boncolgatnak, — szabad-e, illik-e nekem művész létemre ez ügybe avatkoznom, amely különösen a magyar lateiner klikkszellem tanai szerint kivül esik az én foglalkozásom határain? Erre a kérdésre egy válaszom van, hogy nékem ezt a földet, amelyben a legbátrabb, lehivebb és legbecsületesebb apák csontjai nyugszanak, — ezt a földet amelynek fényes erkölcsét nem volt képes harmincéves alkotmányos szenvedésen át egy szerencsétlenül fejlődő nemzeti politika koruppcíója sem pénzzel, sem erőszakkal összetörni, — ezt a földet, mint az én édes anyámat kell szeretnem, vagy még jobban, mint édes gyermekemet, kit nevelni s véremmel és életemmel védelmezni drága kötelességemnek tartom és minden óhajtás, minden gondolat, amely e föld lakói szivében megfogant, nekem szent kötelesség, hogy érette éljek. Áldom Istenemet, hogy e földben a ti testvéretekül születtem, hogy együtt vagyok veletek mostoha mellőzött gyermeke a legédesebb anyának kit mi szeretünk legjobban, legönzetlenebbül, kinek mi hozunk erőnkhöz képest legtöb, legnagyobb áldozatokat és büszke vagyok rátok, testvéreimre, mert olyanok vagytok hősi türelmetekben, törhetetlen engedelme- ségtekben, a törvények tiszteiében, testi és lelkierő
